Nincs ezen mit szépíteni, a göteborgi légfegyveres Európa-bajnokságon leszerepelt a magyar válogatott. Jobban mondva a juniorok teljesítményére egy rossz szavunk sem lehet, ők igencsak kitettek magukért elvégre két arany, két ezüst- és három bronzérmet szereztek , ám ez a kontinensviadal most teljesen másról szólt.
Sidi Péter a légpuskások között a tizedik helyen végzett, ám ô is többet remélt (Fotó: Danis Barna)
Sidi Péter a légpuskások között a tizedik helyen végzett, ám ô is többet remélt (Fotó: Danis Barna)
Utolsó kvótaszerző verseny lévén – legalábbis ami az európai lövőket illeti – ugyanis minden nemzet a legerősebb csapatát állította ki, vagy azért, mert még ötkarikás kvalifikációra hajtott, vagy azért, mert a már athéni repülőjeggyel rendelkező versenyzőit akarta megméretni a lehető legerősebb mezőnyben. Márpedig ha így vesszük, akkor a mieink tényleg nem sokat mutattak, hiszen kvótát nem szereztek – az egy Karacs Zsoltot leszámítva a többiek mondhatni elérhetetlen távolságban voltak tőle… –, akiknek meg már volt, azok rendre a mezőny második felében szerénykedtek. No jó, az utóbbi kategóriából ketten azért "kilógnak”. Egyrészt Európa-bajnokunk, Sidi Péter mégiscsak 10. lett a 72 indulót számláló légpuskás társaságban, s tagadhatatlan, hogy rendezői hiba – egy érthetetlen ötlettől vezérelve a légpisztolyos nőket ugyanabban az időben versenyeztették, mint Sidiéket – is hozzájárult a komáromi lövő gyengébb teljesítményéhez. Másrészt pedig a pisztolyos Csonka Zsófia, aki fiatalkora miatt még a juniorok között indulhatott, végül Európa-bajnoki címmel bizonyította, hogy nem egyszeri kiugró teljesítmény volt a 2004-es nyári játékokon való indulási jog korábbi kivívása. De ezek tényleg kivételt jelentenek – főleg Csonkáé, mert, ugye, most elsősorban a felnőttek szereplését fejtegetjük –, hiszen a pisztolyos Simon Attila (35.) és Erdős Dorottya (35.), valamint a puskás Joó Éva (43.) és Krzyzewsky Beáta (55.) produkcióját jobb mielőbb elfelejteni. S ha igazán szigorúan akarjuk bírálni a válogatottat, akkor az is ide kívánkozik, hogy valójában az egyetlen felnőttérem, egy bronz, amely a Sike József, ifjabb Laczik Zsolt, Tasi Tamás öszszeállítású férfi futócélcsapat nevéhez fűződik, sem a 30+30 lövéses olimpiai számban, hanem a kevésbé "fajsúlyos” 40 vegyesben született. Noha Hammerl László szövetségi kapitány egyik célját, a négy-öt medáliát így is sikerült túlszárnyalnia a válogatottnak – a másik az egy-két kvóta lett volna –, önámítás lenne ezután akár csak részben elégedettnek lenni. Ennek az Eb-nek az egyetlen pozitívuma, hogy bebizonyította, jó úton halad az utánpótlás. S ha mindenképpen akarunk másikat is keresni, akkor az az lehet, hogy gyenge főpróba után rendszerint fantasztikus előadás következik, márpedig a következő jelentős verseny jövő tavasszal a győri légfegyveres Európa-bajnokság.