Ebben a meccsben több volt

Dusan Kapusta tartalékos és formálódó egyletének persze így sem kellett szégyenkeznie – sokkal inkább az olaszoknak, akik szombati, második meccsüket is elbukták –, ráadásul – vereség ide, vagy oda – papíron a végső sikerről sem kellett lemondaniuk a magyaroknak, hiszen a hibátlan lengyelek esetleges felülmúlásával akár még odaérhettek a dobogó tetejére. Ehhez azonban valami hasonló bravúrra lett volna szükség a piros-fehérek ellen, mint két nappal korábban.
A jégre lépő feleknek egyébként viszonylag friss információik voltak egymásról, hiszen e torna előtti utolsó meccsüket éppen közösen abszolválták: az áprilisi, divízió–1-es vb utolsó körében a lengyelek 3–1-re nyertek – Horváth András góljára Plachta, Garbócz és Slabon válaszolt, szerencsére az ellenféltől az előbbi kettő nem tette tiszteletét az olasz Alpokban…
Parádésan kezdett a magyar válogatott, elképesztő iramot diktáltak legjobbjaink, ám – mint általában – a befejezésekbe sorra hiba csúszott, így hiába próbálkozhatott ígéretes szituációból Kovács, Vaszjunyin, Orsó, vagy Sille, a lengyelek megúszták az attakot, sőt, Myszka egy kontra során a kapuvasat találta telibe – Budai dermedten figyelt…

Mint ahogyan egy pillanatra megbénult az ellenfél kispadja is, amikor Justka kiállításánál a kidolgozott fórt Ladányi lövése zárta: a pakk a menteni igyekvő Zamojski tarkóján csattant, s az Unia Oswiecim bekkje szótlanul terült el a jégen, szerencsére a komolyabb baj elmaradt.
Minden újvárosiak Godója a második játékrészben is kilőtt egy lengyelt – Jakubik szenvedett látványosan –, majd kétszer is remekül blokkolt hátrányban, így Budaival – no meg Jaros löketénél a kapuvassal – karöltve oroszlánrészt vállalt abban, hogy 40 perc után is érintetlen maradjon a magyar kapu. Sajnos azonban a rivális portásának, Warwzkiewicznek sem kellett maga mögött kaparásznia: a helyzeteket továbbra is nagyvonalú lazasággal kezelte a Kapusta-banda: Peterdi szólót hibázott, Kovács pedig kétszer is ajtó-ablak ziccerben lőtt a kapusba, illetve mellé.
A döntés tehát a zárásra maradt, s úgy tűnt, a lengyelek akarják jobban a sikert, hiszen magasabb fokozatba kapcsoltak, s alig több mint két perc alatt a vezetést is megszerezték Jarosnak köszönhetően. A gól kicsit megfogta a magyar csapatot, kellett egy kis idő, míg ismét felpörgött a társulat, ám egyszerűen képtelen volt felavatni az ellenfél kapusát.
Egészen az 56. percig, amikor Tőkési sokadik lövése jött ki Warwzkiewiczről, s végre akadt érkező ember is: Gröschl hanyag mozdulattal emelt a jobb felsőbe. Vérszemet kapott Kapusta gárdája, a mieink veszettül meghajtották a mérkőzés végét, ám a lengyelek állták a sarat, így maradt az iksz.
Következett tehát a ráadás, melyben négy a négy ellen próbálkozhattak a felek: előbb Horváth fejezhette volna be a csatát, majd Palkovics hibázott szólót, végül Proszkiewicz másolta le a fehérvári szélső produkcióját. Maradt a döntetlen, mellyel a rivális megnyerte a tornát, Magyarország pedig a 3. helyen zárt.
Pedig ebben a túrában több volt…

Mestermérleg
Dusan Kapusta: – Már megint a helyzetkihasználás! Ha belőjjük a ziccereket, nyerünk. Jól játszottunk, kiválóan védekeztünk, és fizikálisan is bírtuk a lengyelek diktálta iramot.
Wiktor Pysz: – Főleg a védekezésre figyeltünk, hiszen nekünk a döntetlen is a csoportgyőzelmet jelentette. Könnyebb mérkőzésre számítottam, a magyarok jobban játszottak, mint legutóbbi találkozásunkkor, a vébén.

2. forduló
Olaszország–Lengyelország 1–2 (0–1, 0–0, 1–1)
V: Kovács B. (magyar), Ferrini, Zatta (olaszok)
Gól: Parzyszek (10:34; Justka, Proszkiewicz; 0–1), L. De Toni (44:29; Lorenzi, Insam; 1–1), Parzyszek (53:25; Proszkiewicz, Gil; 1–2)
Kiállítások: 12, ill. 10 perc

A végeredmény: 1. Lengyelország 5 pont (7–3), 2. Szlovénia 4 (11–10), 3. Magyarország 3 (8–8), 4. Olaszország 0 (6–11)
Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.