Aranyra váltottak

Hogy Berka Imre kezében volt-e valami csodaszer, nem tudni, az viszont tény, hogy innentől kezdve remekeltek a lányok a páston. Mintha kicserélték volna őket, csupa 8:1-es és 7:2-es győzelmet arattak. A női váltóverseny vívásának utolsó hat mérkőzésén mindössze kilenc tust kaptak – annyit, amennyit már az első két találkozón összeszedtek. Igen, az eleje döcögős, keserves volt. Ha nyertek is versenyzőink, az csak minimális, 5:4 arányú volt. Nem tudtak igazán irányítani a páston. Aztán következett egy pofon, ami – ezek szerint – nagyon kellett. A váltóban vb-címvédő csehek 7:2-re lelépték a mieinket, akik szerencsére ettől magukra találtak. Igaz, az is jól jött, hogy a súlyos vereség után az öttusában nagyhatalomnak még jóindulattal sem nevezhető brazilokkal találkoztak, s a 8:1-es győzelem visszahozta az önbizalmukat. A lelkes kis magyar szurkolótábor "jó, jó!” kiáltással nyugtázott minden győzelmet, és a verseny ezen szakaszában ettől volt hangos a versenynek otthont adó hatalmas sátor.
Szóval, a második "félidőre” helyreállt a világ rendje, mert a Simóka, Vörös, Füri Csilla összetételű trió jobb vívásban annál, mint amit addig produkált. A nagyarányú győzelmek közül különösen a lengyelek (7:2) és a britek (8:1) elleni volt értékes.
Találóan fogalmazta meg Korponai István vívóedző: a nyögvenyelős kezdést örömvívás követte. Valóban öröm volt látni, mennyire élvezték versenyzőink a vívást, és ahogy fülig érő szájjal pacsiztak össze egy-egy siker után.
Az átlagos (256 kör) lövészet után még csak az ötödikek voltak, ám ezzel a teljesítménnyel megkezdték az "előrenyomulást”, feljöttek a harmadik helyre. És következett a hagyományosan magyar szám, az úszás. Amit – korosztálytól függetlenül – a női szakágban az esetek többségében a magyarok nyernek meg. Bár ezúttal nem így történt, mert a kínaiak mögött négy pont különbséggel "csak” másodikak lettek a lányok, de a helyezésnél sokkal fontosabb, hogy öszszetettben feljöttek az oroszok mögé. Három éve, amikor világbajnok lett a Vörös, Simóka, Máthé Vivien összetételű magyar váltó, a lövészetben elért 4. helyről kapaszkodtak fölfelé, az úszás után a második, a lovaglás után pedig az első helyen álltak.
Hasonló lesz-e a koreográfia, mint 2000-ben?

A lovaspálya nem volt ugyan nehéz, de sűrűn követték egymást az akadályok, és ez több csapaton is kifogott, hullottak az akadályok, és volt, hogy a versenyzők is. Az irreálisan szűkre szabott szintidőn belül egyetlen váltó sem tudta teljesíteni a feladatot. A legrosszabbul a fehéroroszok jártak, akiknél két versenyző lovaglása után letelt az idő, így a harmadik már be sem mutathatta tudását.
A mieink közül Vörös hibátlanul lovagolt, majd Füri is. A befejező ember, Simóka egy akadályt vert – ami mindig benne van a "pakliban”. Vagyis nagyon jól szerepeltek a lányok, csak a szintidővel gyűlt meg a bajuk.
Ahogy lejöttek a pályáról, megkezdődhetett a szokásos számolgatás. Ha az élen álló oroszok 1020 pontot szereznek a maximális 1200-ból, egyenlő lesz az állás. Ha ennél kevesebbet, átvesszük a vezetést.
Amikor az utolsó emberük, Zaborova lejött a pályáról, Simóka Bea fejszámolókat megszégyenítő gyorsasággal bemondta: "két másodperc”. Ez azt jelentette, hogy a záró futás előtt két másodperc volt a mieink előnye, mert a szbornaja 1012 pontot gyűjtött.

A futásban Vörös tartotta az előnyt Velicskóval szemben – aztán eltűntek a nézők szeme elől. Amikor az utcáról visszaértek a stadionba, a magyar tábor meglepve látta, hogy Velicsko meglépett. Akkor még nem tudtuk, mi történhetett. Kiderült, a betonon egy kanyarban Vörös megcsúszott, elesett, így előzhette meg őt az orosz. A stadionba érve azonban világbajnoknőnk nagy hajrát nyitva visszavette a vezetést. Simóka Bea is tartotta Zaborovát, sőt vele szemben növelte is az előnyt, ám a cseh Kalinovska mindkettőjüket megelőzte. Igaz, Simókát csak néhány méterrel, ez pedig befejező emberünknek, a remek futó Fürinek nem volt "tétel” a csehek befutójával, Vozenilkovával szemben. Hamar az élre állt, és már csak az volt a kérdés: mekkora előnnyel ér célba. Nos, utcahosszal.
Három év után ismét a magyar válogatotté lett a váltóarany, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a Simóka, Vörös, Füri hármas a tavalyi csapatarany után ebben a versenyformában is a világ legjobbja lett.
Remek kezdés, köszönjük, lányok!

23. női világbajnokság, Pesaro

Váltóverseny (13 csapat). Világbajnok:MAGYARORSZÁG (FÜRI CSILLA, Honvéd-Steffl, edzők: Balaska Zsolt, Móczár Éva, Bognár Gábor, Kelemen Péter, Rátonyi Gábor, SIMÓKA BEA, Honvéd-Steffl, edzők: Balaska Zsolt, Bognár Gábor, Kelemen Péter, Hicsák Zsolt, Rátonyi Gábor, VÖRÖS ZSUZSANNA, Alba Volán, edzők: Kulcsár Antal, Komlódy Zsolt, Korponai István, Mészöly Gábor, Varga Domokos) 5216 pont (lövészet: 976 pont, vívás: 916 pont, úszás: 1264 pont, lovaglás: 1088 pont, futás: 972 pont), 2. Oroszország (Marina Kolonyina, Oleszja Velicsko, Viktorija Zaborova) 5136, 3. Csehország (Lucie Grolichova, Alekszandra Kalinovska, Olga Vozenilkova) 5068, 4. Kína (Dong Lean, Liang Cai Xia, Liu Xiao Dan) 4769, 5. Nagy-Britannia (K. Allenby, G. Harland, S. Lewis) 4712, 6. Olaszország (S. Bertoli, G. Cafiero, C. Corsini) 4704