Bátorfi Csillára térdműtét vár

Az athéni kvóta megszerzése egyébként több szempontból is óriási bravúrnak számít: egyfelől azért, mert Bátorfi így már az ötödik olimpiájára készülhet, vagyis amióta a sportág a nyári játékok műsorán szerepel, azóta mindannyiszor asztalhoz állhatott, másfelől pedig azért, mert Athén után ő lehet a világ egyetlen női asztaliteniszezője, aki elmondhatja magáról, hogy öt asztalitenisz-olimpián játszott. A jól megérdemelt pihenésre azonban még várnia kell egy kicsit, ráadásul a szabadsága sem lesz felhőtlen, ugyanis a tervek szerint július 8-án megoperálják Bátorfit.
– Már hónapok óta bajlódok a bal térdemmel – mesélte a kilencszeres Európa-bajnok asztaliteniszező. – Tulajdonképpen az utóbbi fél évet fájós lábbal játszottam végig, az ETTU-kupa döntőjében, az Európa- és a világbajnokságon is voltak gondjaim a térdemmel: hol kevésbé fájt, hol jobban és volt olyan is, hogy bedagadt. Éreztem, hogy gond van, nem tudtam a labdák után lépni, a fonákomat kellett erőltetnem, ezért el is úszott néhány olyan meccs egyesben és párosban is, amit egészséges lábbal talán meg is nyerhettem volna. Eleinte nem találtak semmit az orvosok, azután kiderült, hogy kialakult egy ciszta a bal térdemben. Operációra van szükség, felnyitják és kitisztítják.
– Miért csak július elején lesz a műtét?
– A németországi orvosom már néhány héttel ezelőtt megcsinálta volna, de kértem, hogy halasszuk el egy kicsit, mert a brazil nemzetközi bajnokságon játszani szeretnék. A verseny egyébként éppen most lesz a hétvégén, Tóth Krisztivel szerdán utazunk Rióba.
– Ennyire fontos ez a torna?
– Sajnos az Európa- és a világbajnokságot leszámítva szinte nem is tudtunk versenyezni Krisztivel. Tavasszal a katari nemzetközi bajnokságra a háborús helyzet miatt nem mentünk el, a nyári szingapúri és malajziai versenyt a SARS vírus miatt lemondták, s bár ősszel Európában szinte hetente lesznek versenyek, de ha egy sérülés vagy betegség valamelyikünknél közbejön, azokról is könnyen lemaradhatunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy most Brazíliába elmegyünk, és megpróbálunk minél jobb eredményt elérni, bár kockáztatni semmit sem fogok.
– Az operáció után mennyi kényszerpihenőre lesz szükség?
– A műtét után néhány nappal indulok nyaralni Olaszországba, a Garda-tóhoz, s ha minden jól megy, ott ki is pihenhetem magam. Az biztos, hogy az első hét nem lesz kellemes, de az orvos szerint azután már lassan elkezdhetek mozogni. Úgy tervezem, hogy augusztus elején, a válogatott tatai edzőtáborozásán már részt veszek, azt követően pedig Langweidben folytatom tovább a tréningeket. Ha minden a reményeim szerint alakul, akkor a bajnoki rajtra versenyképes leszek.
– Apropó bajnokság: nyilván Langweidben nagy megkönnyebbüléssel fogadták, hogy az elveszített ETTU-kupa-döntő után megnyerték a bajnokságot…
– Igen, nagy volt az ünneplés. Örültek, hogy ilyen simán végeztünk az élen, bár az ETTU-kupa után ezt el is várták tőlünk. A csapat gerince egyébként megmarad, változás csak az ötödik helyen lesz, a német Göbbel elment, helyére a horvát Bakula jött Langweidbe. Úgy gondolom, hogy ezzel a csapattal jövőre a BEK-ben is meghatározó szerepet játszhatunk.