Gergely Gábor: 50!

Érdekes, hogy néhány évtized alatt egy rövidke szónak mennyit változik a mögöttes tartalma.Alig több mint két hónappal ezelőtt óriási szenzációnak számított, hogy Pázsy Ferenc a courmayeuri asztalitenisz Európa-bajnokságon férfi egyesben nyolcaddöntőt játszott. Ölelgették, gratuláltak neki, csodaszámba ment a produkciója. Pázsy "nagy tette” előtt – szinte csak néhány napos eltéréssel – 25 évvel szintén volt egy asztalitenisz Európa-bajnokság. Akkor, 1978-ban Duisburg adott otthont a versenynek, ahol ugyancsak "egészen jól” szerepeltek a magyar férfi asztaliteniszezők: csapatban, egyesben és párosban is besöpörték az aranyérmet. Mindkét esetben azt mondtuk: nagy siker volt – mégis micsoda különbség…Ezt vélhetően nem kell magyarázni, s a honi sportközvélemény reakciója is egészen más volt a két esetben: míg Pázsy eredményének hallatán kevesen kapták fel a fejüket, negyedszázada az "aranykezű” fiúk folytak a vízcsapból is. Mindenki a Berczik Zoltán irányította együttesről, a Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor összetételű trióról beszélt. És nem csak idehaza, hiszen akkoriban világszerte a legismertebb magyarok közé tartozott ez a három fiatalember. Ha lehet egyáltalán rangsorolni, akkor hármójuk közül 1978-ban talán a három évvel korábban Jónyerrel férfi páros világbajnoki címet szerzett Gergely volt a legnagyobb sztár, aki az Európa Top 12 megnyerése mellett a már említett duisburgi kontinensbajnokságon mindhárom magyar férfiarany részese volt: egyesben Jónyert verte a döntőben, párosban a csehszlovák Milan Orlowskival az oldalán oktatta Európát, és persze a csapat is elképzelhetetlen volt nélküle. Éppen úgy, mint egy évvel később a phenjani világbajnokságon, ahol a verhetetlennek hitt kínaiakat legyőzve szerezte meg az álomtrió az első helyet (ami egyébként a mai napig az utolsó magyar világbajnoki cím…), majd az 1982-es Eb-n is begyűjtötte a csapataranyat. És ezek valóban csak a legemlékezetesebb – ez a szó most tényleg ide illik – sikerei voltak, a számtalan nagy győzelmet e helyütt képtelenség lenne felsorolni. S hogy mindez miért fontos éppen most, 2003. június 21-én?Nos, a válasz egy név és egy szám. Gergely Gábor: 50!Igen, kérem, magam sem akarom elhinni, pedig a tények nem hazudnak: a tehetségével és a kitartásával a sportban a csúcsig jutott örökifjú, bohém s a pályafutása befejezése után az edzőségbe is belekóstolt, ám ma már kolléga (a Blikk sportrovatának a szerkesztője) június 21-én ünnepli az 50. születésnapját.Boldog születésnapot, Gergely Gábor!