A Litmanen vezérelte finn válogatott azzal az elánnal esett neki az olaszoknak Helsinkiben, amely csakis egy Szerbia-Montenegrót épp a minap 30-ra kiütő csapatnak lehet a sajátja. Mostani ellenfelükben persze emberükre akadtak a mégoly lelkes finnek, bár kétségtelen, hogy Buffonnak már az 5. percben dupla bravúrt kellett bemutatnia Kolkka, majd Nurmela próbálkozásánál.
Francesco Totti (jobbra) szerezte az elsô gólt a Helsinkiben megrendezett meccsen
Francesco Totti (jobbra) szerezte az elsô gólt a Helsinkiben megrendezett meccsen
Az iramra kezdettől fogva nem lehetett panasz, a győzelmi kényszer alatt szerencsére mindkét fél elfelejtette a betonvédekezést. Olyannyira, hogy még az első negyedórában megrezdült a háló itt is, ott is – és noha a bíró egyik gólt sem adta meg ( Zambrotta lesen volt, a finnek meg a vonalon túlról hozták vissza a labdát), kezdetnek ez sem volt rossz. Annál is inkább, mert az irányítást lassan, de biztosan magukhoz ragadó itáliaiak a 32. percben megszerezték a vezetést: tetszetős támadás végén Panucci kanyarított középre, és Totti kapásból, félfordulattal, laposan a kapu jobb oldalába lőtt. A félidő végére elbizonytalanodtak a hazaiak, mire láthatóan alábbhagyott a játék sebessége. Hasonlóan kezdődött a második játékrész is, ami nem csoda, elvégre az olaszoktól megszokhattuk, hogy ilyen helyzetben nem törik össze magukat a gólparádé érdekében. A védekezés azonban továbbra is tökéletesen megy nekik, amit a finn válogatott tagjai bátran tanúsíthatnának, mert jóllehet adódtak helyzetek a vendégkapu előtt, összességében Forssell és társai egyre kevesebb meggyőződéssel ívelgettek a magabiztos Buffon felségterületének irányába. Mi több, végképp elmehetett a kedvük a játéktól a 73. perc környékén, amikor is a squadra azzurra kénytelen volt belőni a másodikat, ha már a riválisok annyira egyedül hagyták a csatárokat. Del Piero kapott jó labdát a bal oldalon, s úgy megiramodott, hogy a tizenhatosig meg sem állt, annak sarkától meg az eldőlő Jääskeläinen felett nemes egyszerűséggel a léc alá vágta a labdát. A meccs ezzel gyakorlatilag eldőlt, amit az eleinte rettentő lelkes, ám időközben elcsöndesedő közönség is érezhetett, csakúgy mint az ötletekből végképp kifogyó kedvenceik. Antti Muurinen szövetségi kapitány talán még reménykedett legalább az egyik pont megmentésében, mert gyors egymásutánban végrehajtott három cserével igyekezett felrázni az együttest, ám szórványos szögleteknél többre nemigen futotta. A finneknek szégyenkezésre nincs okuk, de szomorúságra bizony van, mert a csoport első két helyére most már nagyon nehéz lesz odaérniük. Az olaszok ugyanakkor két pontra megközelítették a meglepetéscsapatot, Wales nemzeti tizenegyét. A csoport másik mérkőzésén mindössze három perc választotta el a szerb-montenegrói válogatottat az ország új neve alatt aratott első győzelemtől. Ehelyett a "plávik” nemcsak hogy a három pontot nem szerezték meg, de Azerbajdzsántól újabb csúfos vereséget szenvedtek, amellyel gyakorlatilag minden esélyüket elveszítették a továbbjutásra. Pedig Dejan Szavicsevics szövetségi kapitány a kritikusok szavait megfogadva, négy új játékosnak adott lehetőséget: a hazai bajnokság gólkirálya és legjobbnak választott labdarúgója, Zvonimir Vukics mellett Zoran Njegus, Nenad Malbasa és Branko Boskovics is kezdőként lépett pályára. A fiatalok lendülete érződött a játék sebességén, és a 27. percben Mijatovics, Vukics, Boskovics akció végén a Crvena zvezda csatára vezetéshez juttatta a vendégeket. Vukics a 84. percben eldönthette volna a meccset, ám a hazai kapus kivédte a lövését, sőt három perccel később a dán játékvezető – talán kissé túl szigorúan –büntetőt ítélt az azeriek javára. A pontrúgásokért felelős Gurbanov értékesítette a tizenegyest, mire a mindössze 3500 néző már ekkor óriási üdvrivalgásban tört ki.. Aztán a 91. percben, egy kontra végén Izmajlov fejesével beállította a 2–1-es végeredményt (a gólban alaposan benne volt a sérült Jevrics kapus helyére a szünetben beállt Zilics). A hazaiak eddigi történetük során a legnagyobb skalpot szerezték meg, Szavicsevics pedig a lefújást követően, azon melegében le is mondott posztjáról.