Feledtetné a berlini botlást

– Azt hallottam, valami fantasztikus a zserbója.

– Szoktam néha sütni… – mondja a tengerentúlon, pontosabban Phoenixben tanuló és tréningező olimpiai bajnok Kovács Ágnes, aki a júliusi, barcelonai világbajnokságra készül.

– Ne szerénykedjen.

– Na jó, elég sokszor. Hiányoznak a hazai ízek, így magamnak sütök-főzök. Mikor, mit. Pörköltet, rántott húst, rántott sajtot vagy éppen süteményeket, tehát zserbót is. Persze nem ezért vagyok Phoenixben.

– Milyen átlaggal zárt az egyetemen?

– Azzal kezdeném, hogy ősszel mindenből ötöst kaptam.

– És tavasszal?

– Tavasszal még inkább az edzésekre koncentráltam, ennek megfelelően elégedett vagyok a 4.3-as átlaggal.

– Milyen tantárgyakat hallgat?

– Statisztikát és könyvvitelt, földrajzot, valamint természettudományokat. Nem könnyű, mondjuk, amikor órákon át arról értekeznek, hogy miképpen törik meg a fény a vízen. Mindezt ráadásul angolul. Szinte állandóan a szótárt nézegetem, ön tudja például, hogyan mondják angolul, hogy páralecsapódás?

– Nem irigylem: edzés, majd fénytörés és páralecsapódás angolul, aztán megint edzés…

– Valóban sűrű a programom, egész nap rohangálok az uszoda és az egyetem között, ám annyira jó a hangulat, hogy nem érzem tehernek. Persze nem tagadom, esténként szinte bezuhanok az ágyba.

– Semmi szórakozás?

– Néha, hétvégenként.

– És akkor mi?

– Moziba járok, esetleg a barátaimmal elmegyünk valamilyen izgalmas helyre. Van látnivaló bőséggel, elég, ha csak azt mondom, háromórányi autóútra van a mexikói tengerpart.

– És Las Vegas sincs messze…

– Mindössze tíz dollárt kockáztattam, az, mondjuk, el is ment hamar.

– Még nem is kérdeztem: jól megy az úszás?

– Köszönöm, úgy érzem, egyre jobban.

– A tavalyi, berlini Európa-bajnokság előtt is így fogalmazott, aztán pedig…

– Kétségtelen, nem nyertem érmet. Bántott, ám azóta kiértékeltük az okait Kiss László szövetségi kapitánnyal és Turi Györggyel, az edzőmmel. Nekik amúgy rengeteget köszönhetek.

– Mire jutottak?

– Egy-két dolgot korrigálni kellett. Például január óta ugyanazt a tornatermi munkát végzem Phoenixben, mint korábban éveken át a Kőér utcai Spartacus-bázison. Az úszás mennyiségével Amerikában sem volt gond, hiszen ugyanannyit úsztam, ám a szárazföldi munka tényleg más volt.

– A tornán múlt, hogy nem nyert érmet Berlinben?

– Talán azon is. Berlin óta sokkal többet beszélgetek telefonon Turi Györggyel, ez pedig rengeteget segít. Egy biztos, tavasszal, az amerikai nyílt bajnokságon úgy nyertem kétszáz mellen, hogy az első ötven után harminchárom másodpercen belül úsztam. Ez pedig fontos, hiszen tavaly képtelen voltam arra, hogy ilyen ritmusba kezdjek. Az állóképességemmel nem volt gond, a gyorsaságommal viszont igen. Remélem, a júliusi, barcelonai világbajnokságon az utóbbival sem lesz probléma.

– Két éve, a fukuokai világbajnokságon Kovács Ágnes nyerte a 200 méteres mellúszást. Barcelonában ki fogja?

– Fogalmam sincs. Ott vannak a kínaiak, az amerikaiak, az osztrák Jukic, a svéd Igelström, a német Poewe.

– És ott van Kovács Ági.

– Tényleg nem tudom, mire leszek képes. Mivel maximalista vagyok, mindent megteszek azért, hogy Barcelonában én nyerjek. Hiszen miért is kelnék fel minden reggel öt órakor, ha nem az vezérelne, hogy én legyek a legjobb. Fukuoka előtt sem éreztem, hogy győzhetek, aztán sikerült. Talán most is hasonló lesz a forgatókönyv. Amúgy pedig ha nem sikerül, akkor sem lesz tragédia. A lelkiismeretem tiszta, sokat dolgoztam, dolgozom, azon pedig már túl vagyok, hogy ne tudjam feldolgozni, ha valaki jobb nálam.

– Végül is megteheti, hiszen nyert olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot pedig hétszer is.

– Félre ne értsen, én Barcelonában is nyerni szeretnék.

– Egy friss téma a végére: mit szól hozzá, hogy nem a Kőér utcában, hanem Lágymányoson épül fel a 2006-os Európa-bajnokság uszodája?

– Mivel spartacusos úszó vagyok, örültem volna, ha a Kőér utcában épül fel a létesítmény, ám el kell ismerni, Lágymányos látványosabb hely, a városkép szempontjából is, arról nem is beszélve, hogy az egyetemisták is nap mint nap használni tudják majd az uszodát.

– Netán diplomáciát is hallgat Phoenixben?

– Azt nem, bár lehet, hogy érdekesebb lenne, mint a fénytörés…