A család a legfontosabb

– Elégedett a bajnokságon mutatott teljesítményével?
– Az egy plusszal igen, de a játékommal korántsem. Tudja, az ember sosem bújik ki a bőréből. Én mindig sokat kockáztattam a játszmáimban, aminek következtében ugyan sok meccset megnyertem, szép partikat alkottam, de sajnos néha becsúszott egy-egy vereség is. Ez a stílus ezzel jár.
– S a többiek produkciója?
– Természetesen Almási Zoltán szereplése volt a legjobb, hiszen megszorítani sem tudta senki, de a többiektől is láthattunk szép megoldásokat.
– Fantasztikus eredményeket ért el pályafutása során. Összességében elégedett?
– Nem is tudom, talán lehetett volna jobb is, de alapjában véve igen. Magyar bajnoki címet szereztem, kétszer kerültem be a világbajnokjelöltek közé. Talán lehettem volna szorgalmasabb is, és akkor minden bizonnyal többet is elérhettem volna. Ma már nem sakkozom annyit, mint korábban. Régebben, a nagy versenyek előtt átlag napi nyolc órát is edzettem, de mostanság már nem ülök le túl gyakran a tábla mellé. A szabad- időm nagy részét a családom tagjaival töltöm el, a fontossági listán ők állnak az első helyen.
– Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Nincs különösebb hobbim. Tévét nézek, olvasok, és néha azért elemezgetek is.
– Van egy hároméves kislánya, Lilla. Ô jelenti majd az utánpótlást?
– Azt nem tudom.
– Azért tanítgatja majd?
– Ha ő is sakkozni akar, akkor természetesen igen. Mindenesetre nem fogom ráerőltetni, inkább hagyom, hogy azzal foglalkozzon, amihez kedve van.
– Beszéljünk egy kicsit a sportág jelenlegi helyzetéről. A 2000 megrendezett isztambuli olimpia után Adorján András azt mondta, hogy szép ez a negyedik hely, de…
– Harmadik-negyedik. Az ukránok hadd mondják csak, hogy ők egyedül lettek a harmadikok a jobb teljesítményértéknek köszönhetően, mi mondjuk azt, hogy harmadik-negyedikek voltunk.
– …szóval Adorján András azt mondta, hogy szép ez a negyedik hely, de a jelenlegi magyar sakkozás szempontjából ez az eredmény olyan jéghegy, amelynek a csúcsa ugyan megvan, de a többi része hiányzik, mivel nagyon sok másodosztályú csapat szűnt meg, vagyis nincs megfelelő háttér.
– Nincs pénz.

– Azért a múlt rendszerben nagyobb támogatottsága volt a sakknak, nem?
– Nem. Inkább jobban szerettek sakkozni. Manapság egy csomó olyan dolog van, mint például a számítógépek, ami miatt már nem űzik ezt a sportot annyian, mint régen, így nincs is túl sok támogató. Be kell látni, hogy a sakk, természetéből fakadóan, nem látványos sportág, nem annyira közönségcsalogató, mint a labdarúgás, még akkor sem, ha sokkal magasabb szinten foglalkoznak vele. Itt, a bajnokságon nagyon kevés néző volt, a családtagokon kívül alig akadt más. Ha régen elmentem például egy élménybeszámolóra vagy egy szimultánra, a kultúrházak kivétel nélkül mindig megteltek. Manapság úgy kell összetoborozni az embereket.
– Azért a közönséghez eredmények, illetve nagyobb nevek is kellenek, nem?
– Itt vannak a nevek a bajnokságon! Ennél rangosabb mezőnyt már nehéz összehozni!
– De mondjuk, Lékó Péter vagy Polgár Judit jobban vonzaná a közönséget.
– Nem, nem, inkább jó játszmák kellenének. Ez érdekes verseny volt, nézőként is élveztem volna. Bár az tény, hogy nem mindenki volt csúcsformában az elmúlt napokban.
– Maradjunk Lékónál! Képes lehet legyőzni a címvédő Vlagyimir Kramnyikot a profi-világbajnoki döntőben?
– Nehéz kérdés. Ô az első olyan magyar játékos, aki igazán profi. Mindent feltett erre a sportágra, és nagyon tudatosan dolgozik. Ha azt mondanám, nem esélyes, akkor rám fognák, hogy pesszimista vagyok. De tárgyilagosan értékelve is azt kell mondanom, hogy az orosz most esélyesebb. Mégis, mindent egybevetve, bármi lehet. Ezen a szinten kicsi különbségek döntenek. Aki jobb formában lesz, az győz.
– Milyen ellenfél Kramnyik?
– Nála az a probléma, hogy öli a sakkot. Pedig régen nem ilyen volt. Sokkal színesebb stílusban játszott. Mostanra kifinomultabb lett a játéka.
– Úgy tűnik, mégis így eredményesebb…
– Igen, eredményesebb, de unalmasabb is egyben. Lékó Péternél pont fordítva van. Régebben szárazabb volt a sakkja, manapság viszont sokkal többet kockáztat, kiélezte a játékát. Még sötéttel is nyerésre játszik. Ezért számomra szimpatikusabb. Reméljük, világbajnok lesz.