Szakítás szakadás után

– Bevillan még a katari szerencsétlenség?
– Merem remélni, hogy már nem fog, bár némi óvatosság megfigyelhető a szakítógyakorlataimnál – mondta Stark, aki éppen a csütörtökön 65 éves olimpiai bajnoknál, Földi Imrénél vendégeskedett.
– Akadtak olyan hullámvölgyek, amikor már egy lyukas kétfillérest sem adott volna pályafutása folytatására?
– Az elmúlt esztendőben ilyen érzésekkel küzdöttem, aztán idén már felcsillant némi reménysugár.
– Mi adott hitet?
– Az, hogy lökésben megcsináltam a kétszázhúsz kilót, szakításban pedig a százhetvenet. Ettől kezdett visszatérni a jókedvem, és most már száznyolcvankét kilót is szakítottam edzésen. Vagyis összetettben elértem a négy mázsát, és nem akarom alább adni a BorsodChem-kupán sem. Lökésben azért szeretnék többet produkálni, mint az eddigi tréningeken.
– Újjászületésként fogja fel visszatérését a versenyekre?
– Mondjuk úgy, hogy az utolsó felvirágzásom lesz, és remélem, a novemberi vancouveri világbajnokságon nagyban segítem a csapatot abban, hogy minél több kvótát szerezzen az olimpiára.
– Végül, de nem utolsósorban illik megemlíteni azokat, akik Stark Tibor testi és lelki gyógyulásában segédkeztek. Kik ők?
– Mindenképpen szeretnék köszönetet mondani orvosaimnak, doktor Berkes Istvánnak és doktor Csépai Dezsőnek, valamint Aján Tamásnak, aki rengeteget biztatott.