Egy óra alatt el is dőlt

A BSE mezőnyvédekezése nem akaródzott összeállni, így 13:8-ra elhúzott a címvédő, ám a szabolcsiak néhány rossz nyitásfogadással az ellenfél segítségére siettek. Tímárék éltek is a lehetőséggel, és fordítottak 17:18-ra. Ennél tovább azonban nem jutottak, mert Kiss Katalin bekeményített, és kilenc pontot szerzett az általa befejezett játszmában.
A BSE esetleges feltámadását Schlégl két ásszal késleltette mindjárt a második felvonás elején. Már 8:3-ra vezetett a Nyíregyháza, hogy aztán 11:10-es állás követően két Fekete-ponttal és Szabó ászával már a vendégeknél legyen az előny (11:13). A tiszavirág-életű felzárkózás után 15:14-re fordított a címvédő, Mátrai Veronika centerpontja pedig már időkérésre kényszerítette Kasziba Istvánt (20:16). Botos erre ásszal válaszolt, a BSE mestere pedig újabb tanácsadással próbálkozott. Hiába, mert Mátrai és Papizsanszkaja nagyon érezte egymást ebben a szettben (előbbi nyitásban is remekelt), Szabó hibája pedig kettőre növelte a hazai játszmagyőzelmek számát.
A szabolcsiak szilaj jókedvükben figuratív, felszabadult játékkal rukkoltak elő a harmadik felvonásban, Kiss és Schlégl továbbra is ontották a pontokat. Csak 24:13 után blokkoltak le, amikoris Pethő nyitásai közben hat pontot veszítettek előnyükből. Végül egy labdaérintési hiba döntötte el a mérkőzést, és a nyíregyházi hölgyek 65 perc után már fogadhatták is az edzésre készülő helyi férfi kosarasok gratulációit.

Mestermérleg

Ludvig Zsolt: – Az első játszma izgalmait és a bekövetkező hullámvölgyeket csak magunknak köszönhetjük. A mai játéknál sokkal stabilabb és összefogottabb teljesítményre lesz szükség a további találkozókon.
Kasziba István: – Az első játszmában még tartottuk a ritmust és a döntő színvonalát, aztán fokozatosan bedarált minket a Nyíregyháza.

A kabalamacska rúgja meg!

Elkeserítő! Csak sajnálni tudom a nyíregyházi hölgyeket. A 120 ezer lakost számláló városból mindössze – legalábbis kezdéskor – 120 néző volt kíváncsi rájuk, arra, hogy közelebb kerülnek-e negyedik aranyérmükhöz. Na jó, még ott volt a kabalamacska is, mintegy hangulatfelelősként. Mit mondjak, nehéz feladatra vállalkozott.
Ez nem lehet igaz! Ennyire nem lehet nem szeretni ezt a szép sportágat és ezeket a lányokat, asszonyokat. Pont őket, akik a város egyetlen valamirevaló csapatát alkotják, akik a Bajnokok Ligájában kis híján bemasíroztak a nyolc közé.
Nem értem! Mert a tévé által közvetített labdarúgó-kupadöntő miatt sem lehetnének ennyire üresek a lelátó széksorai. Elkeserítő volt érezni a döntőhöz méltatlan hangulatot, a csak itt-ott megszakított nagy csendet. Igaz, a kabalamacska jól dolgozott, az általa kínált rágcsálnivalót legalább a nézőtéren helyet foglaló valamennyi szurkoló megkóstolhatta. Nem kell hangsúlyozni, szomorú siker volt ez.