Elhunyt Turi József

Ültünk a Nemzeti Lovarda egyik fapadján, s te meséltél. Először egy fiúról, aki csikósként dolgozott, s egyszerű, mégis irigylésre méltó életet élt, hiszen azt csinálta, amit mindennél jobban szeretett: nap mint nap lovakkal foglalkozott. Majd kanyarítottál egyet a történet fonalán, és az angliai kezdetekről beszéltél, amely csöppet sem lehetett könnyű, hiszen szinte egy fillér nélkül érkeztél az idegen országba, a te szádból mégis igazi tündérmeseként hangzott. S idővel valóban azzá is lett, mivel hamarosan "egyszerű magyar parasztgyerekből”, ahogy te hangoztattad előszeretettel, az angol díjugrató-válogatott megbecsült tagjává váltál.A kinti sikerek után itthon is tárt karokkal fogadtak, te pedig boldogan és büszkén álltál a magyar csapat élére. Emlékszem, téged, akit amúgy rendre csak mosolyogni láttalak, akkor éreztelek először igazán szomorúnak, sőt elkeseredettnek, amikor lovad, Superville sérülése miatt nem állhattál rajthoz a sydneyi olimpián. Nem tehettél róla, mégis szinte szégyenkeztél, amiért egyetlen pálya teljesítése nélkül kellett hazautaznod. Meg is fogadtad azon nyomban, hogy ezt nem hagyod annyiban, és amilyen gyorsan csak lehet, bebizonyítod, mit is tudtok. S ugyan az elmúlt években a Világkupákon és Nemzetek Díján többször is győztél, az Európa- és világbajnokságokon valahogy nem akart kijönni a lépés.Az idei szezonnyitóról, a kaposvári Mesterek Tornájáról aztán végre ismét jó hírek érkeztek rólad. Második lettél, de két fiatal lovadat az egekig magasztaltad. Ebből pedig mindenki sejtette, hogy a jövő, talán épp az athéni játékok foglalkoztat.Hogy a 2004-es nyári olimpián mégsem láthatunk majd, azért másik szenvedélyedet, a krosszmotorozást lehet kárhoztatni. A lovakkal ellentétben ugyanis a lóerők ezúttal megzabolázhatatlannak bizonyultak számodra.Az egyszeri szegénylegény tündérmeséje így idő előtt ért véget.Nyugodj békében.