Csak a mieink ellen sikerült felszívnia magát a román válogatottnak, vagy a harmadik körben a lengyeleknek is rágós falat lesz a vb eddigi legnagyobb s egyúttal számunkra legfájóbb meglepetését szállító Herlea-alakulat?
Nos, a piros-fehérek nem akartak a magyarokhoz hasonló hibába esni, mielőtt keleti szomszédaink igazából felfogták volna, hogy elkezdődött a derbi, Klisiak már fel is avatta Radut. Alig tíz perc múlva Rozanski negyedik vb-találata egyértelművé tette, sok sót nem fognak megenni a románok, akik csak parádés teljesítményt nyújtó kapusuknak köszönhették, hogy nem nőtt tovább a differencia. Legalább is az első harmadban, ugyanis a következő szakaszban háromszor is pacsizhattak a polákok: Voznik duplája mellett – az egyiket hátrányból lőtte a Nowy Targ csatára – Slabon is beköszönt, a románok viszont csak elvétve riogatták az ellenfél hálóőrét, Jaworskit. A lengyelek 30-asa olyannyira munka nélkül maradt, hogy sokan náthától féltették, ám a meccs végére megfázás helyett shotouttal gazdagodott, azaz a vb első kapott gól nélküli kapusává avanzsált. Vele ellentétben Radunak akadt gondja elég, ám szerencséjére a lengyel csatárok megkönyörültek rajta, rendre elszórakozták a ziccereket – akadt olyan támadás, melynek végén a teljes román védelem plusz a kapus a jeget szagolta, mégsem változott az eredmény –, s csak Garbócz koncentrált megfelelően – nemcsak a végeredmény, a románok produkciója is az 1986-os irapuatói magyar–szovjetre hajaz…Lengyelország–Románia 6–0 (2–0, 3–0, 1–0) 1000 néző. V: Aumüller (német), Deweerdt (belga), Kincses (magyar)
Kiállítások: 4, ill. 14 perc + 10 perc fegyelmi (Cazacu)
Csúcsforgalom a ketrec elôtt, izgalmas kis meccs kerekedett a holland–litván alsóházi találkozóból
Csúcsforgalom a ketrec elôtt, izgalmas kis meccs kerekedett a holland–litván alsóházi találkozóból
Vélhetően hasonló meccsre számítottak a hollandok is a litvánok ellen, annak ellenére, hogy mindkét gárda pont nélkül állt a játéknap előtt – nos, az Oranjét kellemetlen meglepetés érte. Egyrészt a baltiak már a viadal előtt bejelentették, számukra az első két nap eredménye teljesen mindegy, hiszen legjobb játékukkal sem tudnák igazán megszorítani a lengyeleket és a kazahokat, másrészt a csütörtöki szünnapon végre megérkezett a zöldek legjobbja, az orosz Enyergija Kemerovót erősítő Dmitrijus Bernatavicius, akivel jelentősen erősödött a tavaly még divízió–2-es válogatott támadójátéka. Ez utóbbit hamar megtapasztalták a németalföldiek is, nevezett ugyanis a nyitóharmad felénél remek koronggal lepte meg Baubát, aki nem is hibázta el a ziccert. A továbbiakban is támadásban maradt a Medvedev-alakulat, a hollandok szinte csak elvétve jutottak el Aleinikovas ketrecéig – húsz perc alatt mindössze hatszor tették próbára a fehérorosz Nyeman Grodno portását, míg riválisuk háromszor ennyit próbálkozott. A meccs képe a középső játékrészben sem változott, némi meglepetésre mégis a narancsosok örülhettek: Hartogs talán az első valamirevaló támadásukat góllal fejezte be. Alig több mint egy perc múlva viszont már felállva tapsolt a nagyérdemű a baltiaknak, akik egy remekül megrajzolt támadás végén – a holland bekkeknek fogalmuk sem volt, hol jár éppen a pakk – ismét vezetést szereztek: Bernatavicius természetesen szerepet vállalt az akcióban, melynek zárásaként Pliskauskas rontotta Den Hartog statisztikáját. Levegőben lógott tehát a meglepetés, ám az utolsó húsz percre kifulladtak a litvánok: kevesebbet korcsolyáztak, többet szabálytalankodtak, a bírók viszont nem tűrték a brutalitást, így szinte folyamatosan hátrányban játszott a balti csapat. Sőt, volt, amikor kettős fórban nyomhattak a hollandok, s egy kapu előtti kavarodást a csapat nagy öregje, a 40. évét taposó David Livingston góllal fejezett be. Az újabb egál meghozta az Oranje kedvét, futószalagon építette támadásait, de Aleinikovas lehúzta a rolót, így a Medvedev-gárda némi meglepetésre – és a publikum nagy örömére – megszerezte első pontját. A hollandok is hasonlóképp cselekedtek, ám ettől még úgy érezték magukat, mint a románok…
Gólszerzők: Bauba (9:38; Bernatavicius, Aliukonis; 0–1), Hartogs (29:23; Van Biezen, Livingston; 1–1), Pliskauskas (30:47; Bauba, Bernatavicius; 1–2), Livingston (47:34; Hartogs, Van den Thillart; 2–2)
Kiállítások: 8, ill. 20 perc + 10 perc fegyelmi (Bernatavicius)
Az NS szakértője: Ancsin János
A délutáni meccsen a lengyelek simán megverték a románokat, ami jól mutatja, nagyon oda kell majd figyelnünk, ha velük játszunk. Igaz, a románok jóval kevésbé voltak motiváltak, mint ellenünk. A helyzeteinket viszont majd be kell lőni ellenük, ugyanis ők is könyörtelenül kihasználják a lehetőségeiket. A második találkozón két meglepetés is ért: a hollandok, akik ellenünk és a lengyelek ellen egészen elfogadhatóan teljesítettek, sokkal gyengébben játszottak, mint vártam, a litvánok viszont összekapták magukat. Ezek után nem is mernék tippelni, e három gárda közül melyik búcsúzik majd a divízió–1-től, és azt hiszem, jó kis derbiket játszanak majd egymással. Az esti meccsen az első harmadban a kazahok meglepték a mieinket, gyors, sokpasszos játékuk összezavarta a védelmünket, s be is lőtték a helyzeteiket. Ha Szuper Levi nem véd ennyire szenzációsan, komolyabb bajok is lehettek volna. Negyedóra után lassan magához tért a társaság, felvettük a ritmust, és, ha szerencsés góllal is, de szépítettünk. A második játékrészre Jan Jasko átszervezte a csapatot, elképzelése bevált, meg tudtuk zavarni az ellenfelet a korongfelhozatalban, s úgy láttam, lassan át is vettük a kezdeményezést, szép helyzeteket dolgoztunk ki, s ha egy kicsit pontosabbak vagyunk, gólokat lőhettünk volna. Hasonló képlet alapján zajlott az utolsó húsz perc, mi kihagytuk a ziccereket, ők belőttek egyet. Ennek ellenére a vébé legjobb meccsét játszottuk.
A palánk mellől
Vissza a füttyöt! Azért a fütty hiányzik. A füttyös dal. Valahányszor világbajnokság volt Magyarországon (vagy háromnapos válogatott torna), rendre arra a füttyszóra épülő, rendkívül játékos, fülbemászó indulóra vonultak be a csapatok, amelyet Tar László, a hokiszövetség egykori korifeusa hozott magával, ha jól emlékszem az általa elmondottakra, az 1976-os montreali olimpiáról. Az első változat hangzott fel a meccsek előtt, a második a partik után, mire elérkeztünk a vb utolsó napjához, már a bírói hármas is táncolva érkezett az öltözőből a pályára, annyira remekül megkomponált volt ama muzsika. Most más szól, vadabb, XXI. századibb, arénásabb. Tudom, manapság a pokolba a hagyományokkal jelszó dívik - de legalább valami apróság maradt volna a régiből…
Victorral jobb? Kóstolgatják a román kapitányt. Daniel Herleát nem mindenki állhatja a szomszédból érkező újságírók közül. Állítólag a Svájcban élő tréner egyetlen hazai bajnokit sem látott, azaz csupán hallomások alapján állította össze keretét (ahhoz képest nem rossz), és azt is terjesztik róla, illetve stábjáról, hogy ő az egyetlen a szakvezetők közül, aki még nem volt lesittelve valamiért (ezt felfoghatjuk pozitívumként is). Viszont a tegnapi, lengyelek elleni meccs után is felvetette az egyik kolléga, hogy Victor Cordovannal nem lett volna erősebb-e a gárda (tesztelendő, hogy ismeri-e a kapitány a hazai mezőnyt). Herlea elvörösödött, a tolmácsával még egyszer lefordíttatta a kérdést (unikum: románról románra), majd közölte: Cordovan nélkül talán még jobb is a védelem…
Vészfoci. Elcsípett hangfoszlány (kétségbeesett) a házigazdák által használt adóvevőkről: "Te, itt a franciák focikapunak használják a vészkijárati ajtót.” "Állítsd le őket”– hangzott a főnök utasítása, mi pedig elgondolkodtunk közben: vajon a hat nációból melyiket nézték a dicső gallok leszármazottainak?
