A magyar válogatott eddigi mutatott produkciója megosztja a szakembereket és a szurkolókat, ám abban szinte mindenki egyetért, a mieink védekezése meg sem közelíti a tavaly mutatott produkciót.
A védelem egyik stabil pontja, Tôkési (fehérben) is sokszor került nehéz helyzetbe (Fotó: Meggyesi Bálint)
A védelem egyik stabil pontja, Tôkési (fehérben) is sokszor került nehéz helyzetbe (Fotó: Meggyesi Bálint)
Jan Jasko tanítványai egy évvel ezelőtt az egész vb alatt kilenc gólt kaptak – ebből fél tucat az utolsó, dánok elleni meccsen esett –, míg jelenleg már hatnál jár a társulat. Ami még szembeszökőbb, egy kivételével az összes találat emberhátrányban került Szuper Levente, illetve Budai Krisztián ketrecébe, míg 2002-ben öt találkozón mindössze négyszer jelentett tényleges előnyt a riválisoknak a fór. Ennek megfelelően a tavalyi 84 százalékos hátrányvédekezési mutató 58-ra csökkent, mely még közepesnek is csak jóindulattal nevezhető. Ráadásul a kiállításokat maguk után vonó szabálytalanságok nagy része (legalább is a palánkon kívülről nézve) abszolút feleslegesnek tűnik – s legalább ennyire feltűnő, hogy az esetek jó részében a támadó harmadban szabálytalankodnak két percet érően legjobbjaink. Persze, vélhetően nem lenne ennyire szembetűnő a visszaesés, ha a gyengébb védekezés eredményes támadójátékkal párosulna. Erről azonban jelenleg – sajnos – nem beszélhetünk: a hollandok és a románok ellen 104-szer vették célba a mieink a riválisok kapuját, s ebből mindössze nyolc ért célba – a 7.69 százalékos lövési hatékonyságnál még a litvánok is három egységgel jobbat produkálnak (2002-ben öt összecsapáson 144-szer próbálkoztak a magyarok, s ebből 19-szer eredményesen). Elismerésre méltó viszont a gárda tartása: a világbajnokság során eddig amelyik csapat vezetést szerzett, meg is nyerte a mérkőzést – kivétel a Jasko-gárda két meccse, hiszen a hollandok ellen két, míg a keleti szomszéd ellen háromszor is egygólos hátrányból állt talpra a társulat. Különösen az utóbbiak elleni pontmentés dicsérhető, hiszen Ocskay góljával egy lelkileg meglehetősen zaklatott egylet egalizált 21 másodperccel a vége előtt egy olyan vetélytárs ellen, melyet a nagyérdemű helytől, időtől és körülményektől függetlenül legyőzöttként akar látni, azaz a hazai rendezvénnyel együtt járó nyomás egy ilyen derbin hatványozottan érvényesül. Ez utóbbitól viszont megszabadul a csapat a kazahok elleni meccsen, hiszen a péntek esti összecsapásnak nem a mieink az esélyesei, de ha már folyamatosan a tavalyi viadallal példálóztunk, ne felejtsük, egy éve a britekkel és a norvégokkal szemben sem a Jasko-gárda tűnt a favoritnak…