A fagyi után jöhet a vb-cím

Pedig nem is kellett várni túl sokat, hogy ez megtörténjen. Csak tizenegy évet, amikor is Lékó Péter négy világbajnokot maga mögé utasítva első lett Linaresben. Kétségtelen, hosszú út vezetett idáig. De hol is kezdődött? Még 1986 nyarán, amikor Kaszparov és Anatolij Karpov világbajnoki páros mérkőzéseitől volt hangos a sakkvilág, egy különös kisfiút látott vendégül az Adriai-tenger napfényes partja. A csaknem hétéves Lékó Péter azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egész álló nap fagyizott. Aki kíváncsi volt rá, az hamar megtudhatta, hogy Péter csupán jutalmát fogyasztotta el, amit azzal érdemelt ki, hogy sorra legyőzte ellenfeleit, mégpedig sakkban. Javasolták neki, hogy iratkozzon be egy szakkörbe, mert óriási tehetség. Ám akkoriban nem csupán ez a sportág foglalkoztatta. "Annak idején mindig az volt az álmom, hogy a Bayern Münchenben focizzak, és egyidejűleg a Bayern sakkcsapatában játszak, és hogy nyerjük meg a Bajnokok Ligáját mindkét sorozatban” – emlékezett Lékó.

Kis híján focista lett

A labdarúgás, mint szerelem, megmaradt, de figyelmét a későbbiekben már egyre inkább a sakk kötötte le. Saját bevallása szerint azért, mert ebben hamarabb jöttek a sikerek. És valóban, 1990-ben százszázalékos teljesítményt nyújtva megnyerte a korcsoportos magyar bajnokságot, néhány hónap múlva pedig elérte a 2240-es Élő-pontszámot, ami akkor feltétlenül kiemelkedő volt. Fantasztikus gyorsasággal fejlődött. Egy évvel később esélyesként Mamaiában első helyen végzett a 12 éven aluliak Európa-bajnokságán, míg Varsóban, a világbajnokságon második lett. Távolról ugyan, de már látszott az olümposzi hegy, amelynek tetejére ő fel akart jutni. Jött a híressé vált fogadalom: "Húszévesen felnőttvilágbajnok leszek!” Ám még rengeteg munka várt rá. Miközben Kaszparov hatalmas fölénnyel megnyerte az 1992-es linaresi versenyt, Péter újabb utánpótlás Eb-aranyat és vb-ezüstöt gyűjtött be. Közvetlen célja az ilyen fiatal korban megszerezhetetlennek tűnő nemzetközi nagymesteri cím volt. És mégis. Félelmetes gyorsasággal teljesítette a feltételeket, 1993-ban, az akkoriban egyre rangosabbá váló Első Szombat elnevezésű, Nagy László által szervezett sorozat áprilisi versenyén, a nagymestertornán másfél pontos előnnyel végzett az élen, amivel először teljesítette a szintet. Ám a szabályok szerint ez kevés, még kétszer kellett hasonlót produkálnia. Rá egy hónapra a leóni tornán másodszorra is sikerült véghez vinnie a bravúrt, ráadásul úgy, hogy holtversenyben végzett Karpovval. A harmadik norma ugyan átcsúszott a következő év januárjára, de így is szenzációt okozott, hiszen Wijk aan Zee-i szereplésével eleget tett a követelményeknek, ráadásul Polgár Judit rekordját megdöntve minden idők legfiatalabb nagymestere lett.
Aztán 1994 nyarán végre sikerült az, ami addig kétszer nem. A Szegeden megrendezett korcsoportos világbajnokságon, a 16 éven aluliak kategóriájában aranyérmes lett. Az utánpótlás korúak között tehát minden címet begyűjtött, de most már a szupersztároknak kellett következniük. Ám rájuk még várnia kellett. Viszont az év végére hatalmas megtiszteltetés érte: meghívták a moszkvai olimpián szereplő válogatottba! Bár csak második tartalékként számítottak rá, bőven kapott játéklehetőséget. Az olimpiát veretlenül sakkozta végig, tíz mérkőzéséből hat és fél pontot gyűjtve. A következő esztendő közepén pedig még közelebb került a sakkolümposz tetejéhez. Meghívták például a XVII-es kategóriájú dortmundi tornára, ahol élete egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Vlagyimir Kramnyik és Karpov ugyan megelőzte, de olyan klasszisokat utasított maga mögé, mint Vaszilij Ivancsuk, Joel Lautier, Jevgenyij Barejev és Nigel Short. Még nem volt 16 éves… "Természetesen másként játszom a legjobbak ellen, és megint másképp a kevésbé erősekkel szemben. Ma úgy látom, hogy leghelyesebb Kramnyik módszere, aki kockázat nélkül mindig kész támadni”– vélekedett akkortájt Lékó. A következő hónapok a rutinszerzés jegyében teltek el. Kiemelkedő, váratlan eredményeket nem ért el, bár Bécsben a többek között Karpov, Kramnyik és Veszelin Topalov fémjelezte mezőnyben a jó eredménynek számító negyedik helyre futott be. "Túl sok döntetlent játszik”– mondták a kritikusai. Wijk aan Zee-ben például ugyan teljesítette elvárását, de egy veresége mellett tizenkét döntetlennel lett a remikirály. Pályafutásának következő jelentős állomása az 1997-es tilburgi szupertorna volt. A tizenkét résztvevő közül az ötödik, ám a győztes Pjotr Szvidler mindössze egyetlen ponttal előzte meg. Az pedig különösen biztató volt, hogy négy partit is nyert.

Jött a nagy áttörés

Időközben a sakkvilág jelentős változásokon ment át. A FIDE, Kirszan Iljumzsinov elnök vezetésével nagyszabású reformokat hajtott végre. A világbajnokságot attól kezdve a teniszhez hasonlóan kieséses rendszerűvé tették, megszüntetve a zónaközi versenyekkel történő lebonyolítást, a játszmák időtartalmát pedig radikálisan csökkentették. Ezek a változások nem kedveztek Lékó Péternek. A világbajnokságokon rendre az első fordulók során kiesett, ráadásul olyanoktól kapott ki, akiket máskülönben simán legyőzött volna. A másik szervezet, a PCA trónja pedig akkor még inkább elérhetetlennek tűnt, hiszen gyakorlatilag az ott uralkodó Kaszparov diktálta a feltételeket. A profik szervezeténél bevett szokás volt, hogy az játszhat, aki több támogatót hoz. Lékó ekkor pedig még nem tartozott a szponzorcsalogatók közé. Csak a legszínesebb egyéniségek szerepelhettek. Annak idején például Alexei Shirov hiába verte meg meglepetésre Kramnyikot az úgynevezett elődöntőben, a végén mégis a vesztes fél mérkőzhetett Kaszparovval. A dicsőségszerzésre maradtak a szupertornák. A tilburgi Fontys-versenyen Viswanathan Anandtól mindössze fél ponttal lemaradva második lett, az 1999-es dortmundin pedig megszerezte első szupertorna-győzelmét! Jürgen Grastat versenyigazgató ezt így kommentálta: "Biztosak vagyunk abban, hogy a jövő világbajnoka vendégeskedett nálunk!”
És valóban. Ezután már szinte törvényszerűen jöttek a hasonló szenzációk. Páros mérkőzésen, Budapesten legyőzte a FIDE-világbajnok Alekszandr Halifmant, majd Wijk aan Zee-ben harmadik helyen végzett Kramnyik és Kaszparov mögött, de Anand előtt. Elérkezett a világ elitjébe, a sakkistenek közé. Időközben megházasodott, elvette Szofia Petroszjant. Úgymond ezek után a sakk családi vállalkozás lett, hiszen apósa így az örmény válogatott szakvezetője, Arszak Petroszjan lett, aki egyben Lékó segítőjévé is vált. Következett egy gyengébb periódus. A tornákon nem bizonyult igazán eredményesnek, ezenkívül a 2001-es év elején megmérkőzött az akkor már világbajnok Kramnyikkal – 7:5-re kikapott.
A kisebb hullámvölgy után aztán ismét remekelt Dortmundban, ahol Kramnyik és Topalov mögött harmadik helyen végzett. Az azt követő év meglehetősen eseménydús volt. Szenzációs sikerek sorozatban! Kezdődött minden azzal, hogy Dubaiban első lett a rapid Világkupán. Majd jött Dortmund.

Dortmundi diadalút

Ez a torna tétjében teljesen eltért a szokványostól. A díj a pénzjutalom mellett nem volt más, minthogy a győztes jogot nyerhetett arra, hogy megmérkőzzön Kramnyikkal a világbajnoki címért. A verseny pocsékul indult a magyar nagymester számára. Két vereséget szedett össze az elején, ami azt sejtette, hogy ez a torna nem az ő diadalával fejeződik majd be. Pedig dehogynem! Ezután magára talált, az utolsó játéknapon elért győzelmével pedig még éppen elérte a csoportból továbbjutást eredményező pozíciót. Lékót már nem lehetett megállítani. Legázolta Shirovot az elődöntőben, majd Topalov is csak egyszer tudott odapiszkálni neki a fináléban. Elnyerte tehát a kihívás jogát. A továbbiakban sem ült a babérjain, a világválogatottal legyőzte az oroszokat, majd a bledi olimpián a magyar csapattal huszonkét év után ismét érmet, mégpedig ezüstöt nyert. Az idén pedig ismét Linaresbe utazott. "Fél év kihagyás után ültem ismét asztalhoz a spanyol kisvárosban – emlékezett. – Elhatároztam, hogy mindent beleadok, és lehetőség szerint maximális kockázatvállalással játszom.” Az eredmény már ismert. Ilyen fantasztikus diadalt előtte még soha senki nem ért el a magyarok közül. Lékó Péter végérvényesen felért a sakkolümposz tetejére. A hazai ranglista vezetője most javában készül. Nem csak Kramnyikra, hanem a pénteken kezdődő budapesti Tehetség és Kurázsi tornára is, amelyen ő az első számú esélyes. De ez már nem meglepetés…