A kapáslövések királya

Így látja Ancsin János

Az ország kiemelkedően legjobb centere, állandó társával, Palkovics Krisztiánnal remekül megértik egymást. Nagyon jól cselez, és ezt az adottságát remekül ki is használja, a védők bajban vannak, amikor vele kerülnek szembe. Erősen és pontosan lő, megkockáztatom, hogy Magyarországon az övé a legjobb kapáslövés, még hasonlóra is csak kevesen képesek. Szenzációsan lát a pályán, ami egy centernél nagyon fontos. Lehetne azonban valamivel gyorsabb, és talán jobban beoszthatná az energiáját. Sokszor ugyanis észre lehet venni, hogy a túlzottan nagy akarás – ez önmagában pozitívumként is felfogható – időnként felőrli az erejét, és a csere végére elfárad. Így nem is tud már annyira koncentrálni a góllövésre. Ami még esetleg a hátrányára írható, hogy a védekezésnél szeret kockáztatni, ami ha bejön, akkor persze jó, de ha nem, akkor váratlanul nehéz helyzetbe hozhatja a védőket. Mindent egybevetve nagyon hasznos tagja, sőt meghatározó egyénisége a csapatnak, döntő lehet, hogy az általa irányított első sor milyen teljesítményt nyújt majd a világbajnokságon.”

Ellenfélnéző

2003. április 20., vasárnap 20 óra: Litvánia

A baltiak ellen még sohasem hibázott a magyar válogatott, általában nagy különbséggel verte a litvánokat. Némiképp meglepő, hogy éppen a legutóbbi találkozó bizonyult a legszorosabbnak: két éve, a grenoble-i divízió–1-es vb utolsó fordulójában – olyan skalppal a tarsolyunkban, mint a franciák – csak eggyel vertük az ellent. Kercsó Árpád kapitány a Berényi – Kangyal, Tőkési, Orsó, Ocskay, Palkovics, Tokaji, Horváth, Ladányi, Majoross, Vas J., Szélig, Vas M., Gröschl, Erdősi, Simon, Svasznek, Szuna, Bali, Rajz, Sándor összeállítású csapatot küldte a jégre, mely Ocskay és Ladányi korai góljaival úgy tűnt, hamar eldöntötte a meccset. Az első szünet után azonban megleptek bennünket a litvánok, öt perc leforgása alatt háromszor – Lelenas kétszer és Bauba – köszöntek be Berényinek. Megtorpant a társulat, csak a harmad végére tért magához, ekkor Tokaji egalizált. A zárófelvonásban előbb Palkovics talált be hátrányból, majd némi tömegverekedést követően Bernatavicius egyenlített – szerencsére Ocskay nem sokkal a vége előtt ismét betalált, így maradt a litvánok elleni százszázalékos mérleg.

Kis magyar hokitörténelem
19. (1991–1994)
Pofon a kenguruktól

A dicstelenül végződött budapesti C-vb-t követően Dániába utazott a magyar válogatott, és önbizalom-növelő győzelmekkel kezdett: előbb a triplát elérő Farkas József vezérletével a belgákat ütötte ki (11–1), majd a dél-koreaiak hajtottak fejet (9–4). Sőt, Kína ellen már 3–0-ra vezetett a csapat, ám az ázsiaiak a végén fordítottak (4–3), aztán lendületből a bolgárok is elvertek minket (4–3).
Újabb hullámhegy következett, bravúros döntettlen a britekkel (3–3), sima hatos a KNDK-nak (6–2), ám a vége ismét felejthető: csúnya vereség a dánoktól (8–1) és a románoktól (6–1). Hasonló koreográfia szerint zajlott a '92-es hulli világbajnokság is, győzelem Dél-Korea és a belgák ellen (10–6, illetve 3–1), ám utána kínos kudarc a KNDK-tól (4–1).
Mint utóbb kiderült, ez még csak a nagy égés kezdete volt, a java csak ezután következett, ugyanis – a Nemzeti Sport szavaival élve – "Csapatunkat zsebre vágta a kenguru”, azaz az ausztrálok lemosták legjobbjainkat (8–1), végül a britek is elszórakoztak velünk (14–3). Újabb egy év elteltével Ljubljanába vitt az utunk, ahol a papírformát igazolva hatalmas zakót kaptunk a ragyogó kazah együttestől (7–1) és az ugyancsak erős szlovénektől (14–2), viszont legyőztük a spanyolokat (6–5) és visszavágtunk az ausziknak (7–3).
Egy egymeccses vb következett, Szlovákiában ugyanis csak a bolgárok ellen lehetett esélyünk, ellenük kellett kiharcolni a bennmaradást, hiszen a többiek fényévekkel előttünk jártak. Kezdetnek a szlovénok játszadoztak velünk (8–2), majd a kazahok edzettek egy jót (14–5), aztán az ukránokat csodálhattuk (8–0).
A bolgárok ellen azonban végre eljött a mi napunk, Palkovics duplájára, valamint Pindák, Dobos, Ocskay, Ancsin János és Bali találataira csak két válasz érkezett, azaz a hazaiaktól bezsebelt tízes (10–0) ellenére megkapaszkodtunk.