Szuper már vb-formában

Egy elsőrangú Szuper-védés jelezte, hogy a Kanadából visszatért hálóőr nem felejtett semmit, a tanácstalanságot viszont az, hogy az első, "talált" emberelőny során istenigazából nem sikerült semmit sem összehozni. Annál nagyobb büszkeséggel tölthette el a magyar rajongókat, hogy a norvégok fórját nekünk sikerült szétcincálnunk úgy, hogy a vendégek jószerével fel sem tudtak állni, első és utolsó lövésüket hét másodperccel a kiállított visszatérte előtt eresztették meg.
Öt az öt ellen pláne nem ment a támadásszövés sem itt, sem ott, a szerzett korongokból viszont meg-meglódulgattak a felek, Majoross egy ilyet követően szembe találta magát a kapussal, Josefsen azonban épp időben ért le a lövésre. A játékrész végét kicsit meghajtották az északiak, ám Szuper mindenütt ott volt – hál’ istennek, mert a pirosak fölénybe kerültek, noha ezt a lövések aránya nem illusztrálta (7–8).
Érdekes, a második részben a tüzelésben még inkább a vendégek vitték a prímet (5–11), ám ebben a 20 percben egyáltalán nem érződött, hogy jobban menne nekik. Olyannyira, hogy a vezetést is mi szereztük meg: agresszív korongrablást követően Gröschl robbant ki a jobb oldalon, majd bődületes erővel a léc alá bombázott.

Túl sokáig nem örvendezhettünk a páros csata első hungárius találatának, egy kontránál ugyanis a védők túlságosan a kapunk elé engedték a norvégokat, Szuper ugyan megpróbált megvívni Holtettel, az azonban átgyömöszölte rajta a pakkot, s így a túloldalon lófráló Hansen zavartalanul "zsákolhatott" (1–1). Később Szuper védett óriásit egy bulit követően, átellenben Borbás suvasztott Josefsenbe egy ziccerféleséget, aztán Palkovics átütő erejű bombája (tényleg: eltört az ütője is) már átcsorgott a kapuson, a bekkek azonban néhány centivel a gólvonal előtt utolérték a korongot. E periódus végén az okozott némi izgalmat, hogy a negyedik sorunk kissé beszorult, csakhogy Szuper valamennyi szorult helyzetben a helyén volt.
Mindez azért számított sokat, mert a záró részt gyors góllal nyitotta együttesünk: Kovács keresztpasszából Palkovics védővel a nyakában húzott kapura, s bár az ügydöntő pillanatban a bekk belepiszkált a pakkba, a palánkról visszacsorgó korongot a fehérvári zseni egy ravasz mozdulattal, szinte a vonalról a kapuba döfte.

A 23. másodperc történései kissé megfogták Nilsenéket, jó néhány percen át egyértelműen úgy zajlottak az események, ahogy mi szerettük volna, s csak a nyolcadik perc táján rakták egy sebességgel feljebb a váltót a norvégok. Aztán még eggyel feljebb, miközben a mieink láthatóan fáradtak: egyre többször kerültek gólközelbe a két éve még A-csoportban hokizó vendégek, Szuperen azonban ezen az estén már nem lehetett kifogni (holott 6–16 volt a lövésindex). Akadt ziccer, takarásból érkező bomba, "szemtől szembe" löket, a tavalyi vb-formáját idéző kapus a leghihetetlenebb bravúrok sorozatát mutatva be (34/35-ös hárítási mutatóval zárt) önbizalom-növelő győzelemhez segítette válogatottunkat.

Mestermérleg
Jan Jasko: – Megérdemelten nyertünk, Szuper nagyon jól védett, teljesítménye jót tett az önbizalmunknak.
Roy Johansen: – Kemény mérkőzést játszottunk, a magyar kapus nagyszerű napot fogott ki.