A meccs elején Dégi ütéseinél úgy tűnt, ismét tréfás kedvükben vannak a piros-kékek (2:4), de előbb Mátrai Veronika, majd Botos nyitássorozata gondoskodott arról, hogy a meglepetés gondolata fel se vetődjön. Hiába vonultatta fel szinte teljes pontszerzési repertoárját Nyári (hátsósoros és centertámadásból, blokkból és nyitásból is szerzett pontot), a Vasas nem tudta megnehezíteni a hazaiak dolgát.
A második menetben már nem adta ilyen olcsón bőrét a látogató, olyannyira, hogy a címvédő 16:15-ös állásnál jutott először előnyhöz. Pontos támadásbefejezések és lelkes mezőnymunka jellemezte Ratimorszky Károly tanítványainak játékát, amellyel ellensúlyozni tudták Kiss Katalin ponterős produkcióját. A végjátékban is ragaszkodtak egymáshoz a felek, Ludvig Zsolt előbb 20:21-nél, majd 22:23-nál is kénytelen volt időt kérni. Utóbbi hatott, hiszen a szettlabdához már tanítványai érkeztek előbb, és ezt Kiss blokkjával értékesítették is. Megjegyzendő, ebben a szettben mindössze egyszer vezetett kétpontos különbséggel a Nyíregyháza – éppen a legjobbkor, 25:23-ra.
A harmadik játszmában sem változott a koreográfia: az elején meglépett a Vasas (2:5). Sorsdöntőnek bizonyult, hogy Mátraiék ezúttal hamarabb ledolgozták hátrányukat, de szinte minden egyes labdamenetben vért kellett izzadniuk a pontért a kiválóan védekező ellenféllel szemben. A végén a hatékony hazai sáncmunka révén egyre nőtt a különbség, de a szettnyerés nélküli vereség ellenére a fővárosiaknak sem volt szégyenkeznivalójuk.
Mestermérleg
Ludvig Zsolt: – A második szettben hiányoztak stabil blokkjaink, így izgalmasan alakult a végjáték. Egyébként biztosan nyertük a találkozót.
Ratimorszky Károly: – Ez a reális különbség a két csapat között. Küzdöttünk, de megint hibáztunk a döntő pillanatokban. Dégi Barbara és Takács Zsófia hozzáállása és teljesítménye számomra elfogadhatatlan.