Hiába a rendkívül drága jegyárak, 25 ezer néző csak-csak összeverődött szombat kora este a zágrábi Maksimir-stadionban, igaz, kellett ehhez Otto Baric és játékosai szolidaritása is. A horvát kapitány és beosztottai lemondtak illetményük egy részéről, pontosabban 8000 tikett megvásárlására fordították a pénzt, hogy minél többen szurkolhassanak az Eb-sorozatban eddig még gólt sem szerző hazai válogatottnak.
A Dinamo bérletesei is bebocsátást nyertek a stadionba, ezzel magyarázható, hogy miközben szólt a horvát himnusz, az ultrák berkeiből a Dinamo indulója harsant fel…A kezdeti disszonancia hamarost lekottázhatatlan, de legalább egységes üvöltésbe csapott át, hiszen tíz perc sem telt el, és máris megszerezte a vezetést a Baric-legénység. A 9. percben Tudor tolta ki a labdát a jobb oldalra Srnához, aki a kaputól 20-25 méterre meglendítette a lábát. Lehet, hogy lőni akart, lehet, hogy beadni, Vandendriessche kapus mindenesetre az utóbbira számított, így nem tudott mit tenni a rövid sarokba vágódó labdával (a 20 éves játékosnak ez volt az első gólja a nagyválogatottban). A horvátok egyébként már előre dörzsölték a tenyerüket, hiszen a szükségből a kapuba állított Vandendriessche a klubjában is nagy tételben szedi be a gólokat. Hamar valóra váltak a hazai remények…A 16. percben Buffel először veszélyeztetett a vendégek részéről, nem sokkal később Prso már a másik oldalon szerezhetett volna gólt – néhány centit tévedett. A 20. percben Sonck lövését hárította Pletikosa. Ezekben az eseményteli percekben kevesen gondolták volna, hogy a játékrész hajrájában fütyülni kezd majd a hazai közönség… Tény, helyzeteket nem tudtak kialakítani, de a "vörös ördögök” játszottak enyhe mezőnyfölényben. Öt perccel a szünet előtt De Cock akár egyenlíthetett is volna, de a hosszas passzolgatás közben zártak a védők és végül beleléptek a lövésébe. Rosso elhibázott szólója jelentette az első félidő utolsó eseményét.A szünet után még annyit sem kellett várniuk a nézőknek a hazai gólra, mint a legelején. Rapaic ívelte be a labdát bal oldali szabadrúgásból, és Prso a védők gyűrűjéből a léc alá fejelt. Érdekesség, hogy az egyébként kiváló formában lévő monacói csatár beválogatása miatt támadások érték Baric kapitányt, mondván, minek tesztelt a közelmúltban negyven játékost, ha most bedob a mély vízbe egy negyvenegyediket. A zadari származású, ezért aztán a zágrábi–spliti hagyományoknak megfelelően kissé lekezelt Dado Prso a kapitány helyett is válaszolt. A 68. percben például az ő harcosságának volt köszönhető, hogy a labda kikerült balra Rapaichoz: a középpályás középre emelt, és Maric mintegy négy méterről befejelte a harmadik gólt. Prsót vastaps kísérte a kispadra, amikor két perccel később lecserélték…Azonban nemcsak ő pályázott a meccs legjobbja címre, hanem például a fiatal Srna és a veterán Rapaic is, az a két játékos, aki eddigi érdemeit betetézve előkészítette a negyedik horvát gólt: összjátékuk után a csereként beállt Leko indult meg a jobb oldalon, és meg sem állt a kapuig, rákvörössé varázsolva a második félidőben ördögi mivoltukra szégyent hozó belgák ábrázatát.Horvátország–Belgium 4–0(1–0)
Zágráb, 25 000 néző
V: Fandel (német). G: Srna (9.), Prso (53.), T. Maric (68.), Leko (76.)
HORVÁTORSZÁG: Pletikosa – Simunic, R. Kovac, Simic – Srna, Tudor (N. Kovac, 77.), Zivkovic, Rapaic – Rosso (Leko, 46.) – Prso (Stanic, 70.), T. Maric
BELGIUM: Vandendriessche – Van Der Heyden, Valgaeren (Van Damme, 67.), Van Buyten, De Cock (Deflandre, 57.) – Goor, Buffel, Simons, Englebert (Baseggio, 54.) – E. Mpenza, Sonck