Raúl kétszer villant meg

Rivaldo ugyanakkor éppen ellenkező érzelemkitörést váltott ki, a brazil érkeztekor felharsant a fütty, hiszen arrafelé nehezen bocsátják meg, ha valaki az esküdt ellenség Barcelonában futballozott egykoron. Figo a kevés kivételek egyike, igaz, neki is szüksége volt az akklimatizációra…
Mindezeken az első tíz percben ráért elmélkedni az ember, a két csapat talán még fogást sem keresett egymáson, olyan visszafogott volt ebben az időszakban. A Milan olyan tizeneggyel állt fel, mint ebben a szezonban még soha – és gyaníthatóan a későbbiekben sem láthatjuk így a "vörös ördögöket” –, miközben a legerősebb felállásában futballozó királyi gárda várta, mit akar tenni riválisa. Minekutána felmérte, hogy igazából semmit – egy-két milanoson érződött, kötelező nyűgnek tekinti a meccset –, hozzáfogott a támadásokhoz. Flávio Conceicao távoli lövése jelentette az ébresztőt – Abbiati szögletre mentett –, majd jött az első gól.
A 12. percben Roberto Carlos, azelőtt, hogy Dalla Bona elsöpörte volna, Ronaldóhoz passzolt, aki laza mozdulattal a bal oldalon felbukkanó Raúl elé tette a labdát. A spanyol gólgarancia olyan sokat nem vacakolt, két lépéssel lerázta magáról Costacurtát, majd mindennemű csel nélkül, egyből a rövid, azaz a jobb sarokba vágta a labdát. Az erőteljesen "leülő” játékrész hátralévő részébe két kihagyott Ronaldo-helyzet – az első ziccernek minősült, hiszen egy az egyben állt szemben Abbiatival – meg vagy 25 perc unalom fért bele, futball meglehetősen kevés. Már legalábbis az európai elithez képest kevés, nem mondjuk egy magyar bajnokihoz képest…
A második félidő a Milan támadásaival-támadgatásaival indult, majd az első értékelhető madridi akció meghozta a mindent eldöntő gólt. Roberto Carlos a bal oldalon nyomult előre, majd a tizenhatoson álló Raúlhoz centerezett. A kapitány zsebkendőnyi területen csinált egy cselt, ezzel a mozdulattal becsapta Redondót, valamint Laursent, majd a kapu jobb oldalába csavarta a labdát.
Amilyen szép volt a csatár gólja, legalább olyan rosszat tett az addig sem az egetverő színvonaláról emlékezetes összecsapásnak. A Milan ezek után végképp nem erőltette a gólszerzést, a Real Madrid pedig úgy gondolta, jobb tartalékolni a hét végi bajnokira, illetve a jövő keddi, Lokomotiv Moszkva elleni párharcra. Picit korán! A 81. percben ugyanis szinte a semmiből szépített a Milan: Maldini balról kanyarított középre, ahol Rivaldo érkezett a legjobb ütemben, és a kapuba bólintott. Izgulni azonban csak öt percig kellett, tekintve hogy Zidane, Raúl, Zidane, Guti kombináció végén utóbbi a gólvonalról a hálóba terelte a labdát, és eldöntötte a három pont sorsát. A spanyol társulatnak az enyhülő orosz télben immár nincs más feladata, mint valahogyan kiharcolni a győzelmet. Ebben az esetben megőrzi egypontos előnyét a Borussia Dortmunddal szemben, és folytathatja menetelését története tizedik Bajnokok Ligája-győzelme felé.

Real Madrid (spanyol)–Milan (olasz) 3–1 (1–0)
Madrid, 76 300 néző
V: K. M. Nielsen (dán). G: Raúl (12., 57.), Guti (86.), ill. Rivaldo (81.)
REAL: Casillas – Míchel Salgado, Pavón, Helguera, Roberto Carlos – Figo, Zidane (Solari, 88.), Makelele, Flávio Conceicao – Raúl, Ronaldo (Guti, 67.)
MILAN: Abbiati – Simic (Nesta, 62.), Costacurta, Maldini, Laursen – Brocchi, Rivaldo, Redondo (Pirlo, 79.), Seedorf – Dalla Bona (Rui Costa, 46.), Sevcsenko