Ha baj van, duplázik

Érdekes hasonlóság: Alvaro Recoba pontosan olyan produkcióval robbant be a nemzetközi futballéletbe, amilyennel most életben tartotta az Internazionale aranyérmes reményeit. (A különbség csak annyi, hogy akkor csereként állt be.) Úgy öt és fél éve, 1997. augusztus 31-én otthon szerepelt az Inter a Serie A nyitó fordulójában, a Brescia ellen. Reménybeli szupercsapattal, új edzővel, továbbá – vagy inkább mindenekelőtt – a frissen igazolt, élete legjobb formájában lévő Ronaldóval. Nos, akkor az Inter hosszú ideig vesztésre állt, és látványosan szenvedett, sztárjaival az élen. A kispadon ülő Gigi Simoni nemkülönben. Volt azonban annyi esze, hogy beküldte az Európában jóformán ismeretlen, akkor 21 éves szerzeményt, aki két bődületes góllal kicsikarta a győzelmet.
Ilyen pompásan indult tehát a jellegzetes arcvonásai miatt már hazájában is "kínainak” becézett futballista milánói pályafutása. Később a saját és csapatának szerencsecsillaga egyaránt el-eltünedezett az olasz labdarúgás horizontjáról: őt először kölcsönadták a Veneziának, aztán eltiltotta a szövetség, a kék-feketék pedig otthon azóta sem nyertek semmit (igaz, az UEFA-kupát azért 1998-ban begyűjtötték). Az idén Recobát és egyesületét a bajnokság vagy akár a BL kárpótolhatja a böjtért.
De lássuk sorjában az eseményeket! Hősünk szülőhazájában a Danubio nevű, középcsapatnak nevezhető társulatnál lett igazolt játékos, ahol három szezont is eltöltött, mire az egyik nagy egylet megkaparintotta. Az az egyik a Nacional volt, Uruguay második legeredményesebb klubja, amelynek vezetőit feltehetően az kábította el, hogy a Danubio alkalmazottjaként Recoba 31 bajnokin 32 gólt termelt. Mi több, a sárga-feketéknél eltöltött röpke másfél éve alatt még ennél is jobb, 27/30-as mutatóval ügyködött, mire annak rendje s módja szerint lecsapott rá az Inter, no és természetesen bekerült a válogatottba is.
Az idő tájt kezdték a legendás Enzo Francescoli utódaként emlegetni, s nyilván nem emiatt, de tény, hogy Európába kerülése óta valóban hasonló poszton játszik, mint a Cagliari és a Torino egykori "Hercege”. Míg otthon elsősorban góllövő csatárként számítottak rá, itteni trénerei inkább a két ék – a mai Interben Vieri és Crespo, illetve Batistuta – mögött igyekeznek kihasználni nem mindennapi tálentumát és játékintelligenciáját. Erre vezethető vissza, hogy kevesebb gólt lő – de, amint látjuk, ha nagyon kell, rendre odateszi magát.
A kronológiára visszatérve, volt egy rövid időszak, amit a Veneziában töltött, kölcsönben, de ott aztán úgy focizott, hogy Massimo Moratti elnök sürgősen visszavitte a San Siróba. Utána viszont jött a hírhedt útlevélbotrány, mely kis híján derékba törte a pályafutását. Bár eleinte egyéves várható eltiltásról beszélt mindenki, szerencsére végül ő is megúszta mindössze négy hónapos pauzával.
S hogy szóljunk valamit a pályán kívüli erényekről is: Recoba egyike volt annak a három Inter-játékosnak, akik tavaly nyáron, a klub súlyos gazdasági helyzetét látva, önként ajánlották fel fizetésük – nem csupán szimbolikus mértékű – csökkentését.