Jégkorong - Az örökifjú Oreskin

– Lélekben fiatal vagyok, és szerencsére az erőnlétemmel sincs semmi baj – reagált az immár 40 éves játékos. – Ezt az oroszországi edzéseknek köszönhetem, mert szerintem a legjobb iskola az volt. Ott hétéves koromban kezdtem jégkorongozni, s azóta szól az életem a hokiról.– Ön most játékos-edző a Ferencvárosnál. Hudák Gáborral együtt építenek egy új Fradit, sok fiatal játékossal. Mi a céljuk?– Szeretnénk elérni, hogy a fővárosban is legyen komoly gárda, aki igazi vetélytársa lehetne a bajnokság két élcsapatának, a Volánnak és a Dunaferrnek. A legnagyobb probléma abból adódik, hogy Budapesten nincs játékra és eredményes edzésre alkalmas jég. Egy városban, ahol kétmillióan élnek, minimum három-négy fedett létesítményre lenne szükség. – Meddig láthatjuk még a mérkőzéseken a pályán?– Amíg energiám engedi, de remélem, még legalább két évig. Azután, ha már nem bírom a fiatalokkal tartani az iramot, gyerekekkel szeretnék dolgozni mint edző. Ha tehetném, az egész magyarországi hokinak segítenék, nem csak a Fradinak azzal, hogy játszom és trénerkedem.– Mire számít a bronzmérkőzéseken, illetve a bajnoki döntőkön?– Szerintem a Ferencváros simán veszi a még előtte álló akadályt. A döntőktől pedig azt remélem, hiszen mindkét csapatot jónak tartom, hogy sok izgalmas és színvonalas mérkőzést játszanak, s nem zárják le négy gyors győzelemmel egyik oldalról sem. – A közeledő áprilisi divízió–1-es világbajnokságon bizonyára láthatunk majd szép hokit…– Már nagyon várom. Örülnék a sok magyar sikernek, de a lengyel és kazah válogatottat igen erős ellenfélnek tartom. Mindenesetre ott leszek, ha tehetem, minél több edzésen is, mert tanulni sosem árt másoktól.– Milyen érzés lesz mindezt csupán nézni, korcsolya és ütő nélkül ülve a lelátón?– Ha szép játékot nézhetek, ahol ügyesen taktikáznak a felek, és fejben is koncentrálnak, azt nagyon szeretem. Kíváncsi is vagyok, milyen új formációkkal rukkolnak majd elő a külföldiek. És persze ha mindezek mellé még telt ház is párosul…