A csütörtökön az UEFA-kupától elköszönő két német gárda közül csak a VfB Stuttgart talált gyógyírt a nemzetközi porondon szerzett sebére. A "svábok az Arminia Bielefeld otthonában nyertek 10-ra, és ezzel megerősítették harmadik helyüket a tabellán, miközben a Hertha 10-ra kikapott Hamburgban.
Utóbbi mérkőzés huzamosabb időszakokban méltó volt a rangadó elnevezésre, az iramra, a helyzetek számára nem lehetett panasz, csak a gólok hiányoztak. Az első félidőben Pieckenhagen, illetve Király Gábor is hibátlanul látta el a feladatát – előbbi Goor és Luizao, utóbbi Mahdavikia lövésénél védte a legnagyobbat, ráadásul a magyar kapust egy ízben kisegítette honfitársa, a gólvonalról mentő Dárdai Pál is –, a fordulás után is csak egyikük adta meg magát – mindössze egyszer. Az 55. percben Cardoso lágyan ívelt előre egy szabadrúgást, Hoogma ügyesen meglépett Rehmer és Luizao mellől, majd elegánsan a bal alsó sarokba csúsztatta a labdát. Ezután már nem volt mese, a Herthának támadnia kellett, de még a gólvonalról sem sikerült a kapuba találnia. A nagy rohamok óhatatlanul együtt jártak a védelem fellazulásával, amelyet néhány másodperccel a lefújás előtt Takahara majdnem kihasznált. Egy előrevágott labdára ő és Király startolt rá, a csatár volt a gyorsabb, a felezővonalnál eltolta a labdát a magyar hálóőr mellett, elrobogott a tizenhatosig, majd éles szögből lőtt. A Hertha szerencséjére a labda a visszafutó Beinlich lábáról szögletre vágódott, így maradt az 1–0-s hazai siker. "A szombathelyi kutyát, Kántort játszottam, nyomoztam a labda után. Ugyanakkor meglepődtem, mert a visszafutásnál kiderült, hogy a csatár nem gyorsabb a kapusnál – elevenítette fel az utolsó percek történéseit Király. – Sajnos nem ez a lényeg, hanem az, hogy a sok lehetőségből egyet sem tudtunk kihasználni és megint kikaptunk. Tudom, hogy a tévén keresztül úgy tűnt, Luizao hibája miatt kaptuk a gólt, de ez nem így van. Az öltözőben egy táblán szerepel, hogy ki kinek az embere, és Hoogma mellett Rehmer neve állt. Sajnos, a gól előtt nem volt mellette… Most már mindegy, előre kell néznünk, a következő fordulóban az 1860 Münchent fogadjuk, hatpontos meccs lesz, és másodszor nem szalaszthatjuk el a nagy lehetőséget. Most már mindenkin végig kell gyalogolnunk.”
Bundesliga 2. 23. forduló. Vasárnapi mérkôzések: Ahlen–Burghausen 2–4 (Feinbier 22., Bella 52., ill. Bonimeier 19., Younga-Mouhani 45., 90., Mohtari 50.), Trier–Oberhausen 1–0 (Dragusha 52.), Alemannia Aachen–Duisburg 1–0 (Caspers 62.) és a Lübeck–1. FC Köln 1–1 (Zandi 76., ill. Kioyo 82.). Az Union Berlin–Freiburg találkozót pedig hétfôn (Tv: DSF, 20.15) játsszák Az élcsoport: 1. 1. FC Köln 48 pont (22 mérk.), 2. Mainz 43 (39–22), 3. Eintracht Frankfurt 43 (36–20), 4. Freiburg 41 (22)
"A közelmúlt élményeit be kell tennünk egy zsákba, aztán le kell dobnunk a pincébe és el kell felejtenünk. Ilyenkor rossz a sport – szomorkodott a második félidő hajrájában lecserélt Dárdai. – Ezen a héten mindent el tudtunk volna rendezni, el is rendeztünk, csak pont ellentétesen, ahogyan szerettük volna. Amíg nem rúgunk gólt, addig nincs mit tenni. Az első félidőben két lehetőségünk is volt, meggyőződésem, ha mi rúgtuk volna az első gólt, akkor nyerünk. Sajnos mi kaptunk gólt, ki kellett nyílnunk, a Hamburg előtt pedig sorjáztak a lehetőségek. Ez fordítva is lehetett volna… Boszszantó, hogy ha egy nagy lehetőség kapujába érünk, mindent elrontunk.” Végül ejtsünk szót arról, hogy Andreas Brehme és Klaus Toppmöller után Hans Meyer a harmadik olyan edző, aki szerződése lejárta előtt távozik állomáshelyéről. A Mönchengladbach trénere a Schalke elleni 2–2 után döntött úgy, hogy a gyenge eredmények miatt feláll a kispadról. Meyer örökét a "csikókat” a múltban egyszer már gardírozó, legutóbb a spanyol Tenerifénél tevékenykedő Ewald Lienen vette át.
A forduló eredményeit, a bajnokság és a góllövőlista állását Európai topligák című összeállításunk Bundesliga 2002-2003 rovatában olvashatják.