Smigun lehajrázta a mezőnyt

Skari ugyanis a szezon során már jó néhányszor borsot tört az észt világklasszis orra alá, a Világkupa-idényben még egyszer sem sikerült megfognia a norvégok legjobbját, és a vb eddigi két versenyén, vagyis 15, illetve 10 kilométeren is Skari, Smigun volt a végső sorrend. Skari betegségével soha vissza nem térő alkalmat kapott arra az amúgy háromszoros világbajnoki ezüst- és egyszeres bronzérmes síző, hogy életében először a dobogó legfelső fokára állhasson fel.
És Smigun élt ezzel a lehetőséggel!
Taktikusan – az energiatakarékosság jegyében végig a vezető bolyban megbújva – versenyezte végig az 5 kilométeres klasszikus, illetve 5 kilométeres szabadstílusú szakaszból álló viadalt, és az utolsó néhány száz méteren fantasztikus hajrát kivágva szerezte meg az aranyérmet. Mögötte célfotó döntött a két érem sorsáról, és a német Evi Sachenbacher örömkönnyeket hullajtott, amikor meglátta, hogy az orosz Olga Szavjalova ellenében ő szerezte meg az ezüstöt.
A világbajnokságon bemutatkozott az első magyar résztvevő is: Zámbó Viktória a kirgiz Pankovát (és a viadalt feladó örmény Nikoljant) megelőzve az utolsó előtti helyet szerezte meg.
Szombaton késő délután került sor az első síugróviadalra, amelyet a predazzói nagysáncon rendeztek meg. Nos, a végeredmény némiképp meglepő, hiszen a világbajnoki aranyérmet a lengyel Adam Malysz szerezte meg, holott a Világkupában eddig egyetlen állomáson sem tudott győzni. No, de éppen azért világklasszis ő, mert amikor igazán kell, minden erejét össze tudja szedni: már az edzésen hatalmasat ugrott (132.5), majd az első sorozatban annál is nagyobbat, hogy aztán másodikra 136 méterre javítsa a sáncrekordot, és végül 2.5 ponttal – átszámítva kevesebb mint másfél méterrel – megelőzze az első körben csúcsot döntő (134) finn Matti Hautamäkit, a nagyszerűen teljesítő japán Kaszai Noriakit, valamint az 1995-ben Thunder Bayben világbajnoki címet szerző, az utóbbi időben feltűnően "mellőzött” norvég Tommy Ingebrigtsent. (Zárójelben: a verseny előtt még a német Ronny Ackermann tartotta a sáncrekordot 133 méterrel, ami csak azért érdekes, mert ő északi összetettben szerepel…) A bajszos lengyel egyébként nem először avanzsált a világ legjobbjává, két esztendeje Lahtiban is nyert, igaz, ott középsáncon.
Ami a többieket illeti, a Világkupában vezető, előzetesen toronymagas esélyesnek kikiáltott német Sven Hannawald "csak” a hetedik helyen végzett, de még nála is rosszabbul járt a négysáncversenybajnok finn Janne Ahonen, aki az első ugrását követően elesett, ezért nem kvalifikálta magát a "döntőbe”. Felejthető teljesítménynyel rukkoltak ki az osztrákok is – legjobbjuk ezen a napon a nyolcadikként végző Florian Liegl volt –, a javításra mindenesetre már vasárnap meglesz a lehetőségük, ekkor rendezik ugyanis a csapatversenyt, amelyben ők rettenetesen jók.