Kostelicék történelmet írtak

Bár az már korábban eldőlt, hogy a huszonöt esztendős amerikai versenyző lesz a világbajnokság legeredményesebb sízője két arany- (kombináció és óriás) és egy ezüstérmével (szuper-G), mindenki árgus szemekkel figyelte, vajon mire megy a szlalomban, ami köztudomásúan az egyik legjobb versenyszáma.
Ha újabb győzelmet szerez, sporttörténelmet ír, hiszen amerikai síző sohasem vitt még véghez ekkora bravúrt. Ám talán ennél is fontosabb, hogy eléri a Toni Sailer képviselte "magasságot”, hiszen legutóbb negyvenöt évvel ezelőtt, az 1958-as Bad Gastein-i világbajnokságon szerzett az osztrákok imádott klasszisa három arany- és egy ezüstérmet (igaz, Sailer 1956-ban Cortina d’Ampezzóban, míg Killy 1968-ban Grenoble-ban nyert négy aranyat az olimpián, ami világbajnokságnak is számított).
Miller tehát sporttörténelmi tettre készült, aztán a világklasszisok könyvében a Kostelic család nyitott újabb fejezetet, hiszen Janica Kostelic szombati műlesikló-diadala után vasárnap fivére, Ivica állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
S az alpesi sí történetében sohasem volt példa arra, hogy egy világbajnokságon egy testvérpár mindkét tagja aranyat szerezzen…
Ante Kostelic, a két fiatal édesapja és edzője tehát büszkén dülleszthette ki a mellét, és talán érthetőek azok a könnycseppek is, amelyek megcsillantak a szemében. Mert ő tudja a leginkább, honnan vezette, ösztökélte gyermekeit a csúcsra, s ő az, aki igazán elmondhatja, hogy rengeteg áldozatot hoztak ezekért a sikerekért.
De nézzük meg, valójában mi is történt a zárónapon…
Ivica egyes rajtszámmal vágott neki a pályának, és szinte tökéletes futammal éreztette a többiekkel: ki az úr a háznál műlesiklásban. És mint később kiderült, valóban jól sikerült ez a futam, hiszen senki sem tudta felülmúlni a Kostelic fiú idejét – az osztrák Benjamin Raich tizenhat, míg honfitársa, Manfred Pranger huszonnégy századdal volt lemaradva a horváttól.
És Bode Miller?
Az amerikai versenyző alaposan elszúrta a pálya felső szakaszát, elhagyta az egyik botját is, és kilenctizedes hátrányban, a nyolcadik helyről várhatta a második felvonást.
Amely jó néhány kiesőt hozott, hiszen a szlovénok trénere, Urban Planinsek meglehetősen cselesre tűzte a pályát, amelyet az ötven feletti rajtszámmal a legjobb harminc közé kerülő német Felix Neureuther, az amerikai Tom Rothrock és a huszonötös rajtszámmal versenyző svájci Silvan Zurbriggen teljesített a legjobban.
S utóbbinak ez egy ezüstérmet eredményezett, Zurbriggen (aki csak nagyon távoli rokona a híres Pirminnek) a svájci közönség nagy örömére egész pontosan az első futam hetedik helyéről lépett elő a másodikra. A két osztrák, azaz Raich és Pranger ugyanis középszerű második futamot produkált, olyannyira, hogy csak a negyedik, illetve az ötödik helyet tudta megszerezni.
És Barbai Áron?
A magyar fiú sokakkal ellentétben mindkét futamban teljesítette a pályát, s végül az ötvenharmadik helyet szerezte meg, azaz versenyzőink mind a négyszer értékelhető eredménnyel zárták a világbajnokságot. És ha a hazai körülményeket nézzük, már ezért kalapot kell emelnünk!

Világbajnokság, St. Moritz

Férfiak. Műlesiklás. Világbajnok: Ivica Kostelic (Horvátország) 1:40.66 (50.81, 49.85), 2. Silvan Zurbriggen (Svájc) 1:40.99 (51.53, 49.46), 3. Giorgio Rocca (Olaszország) 1:41.02 (51.15, 49.87), 4. B. Raich (Ausztria) 1:41.12 (50.97, 50.15), 5. M. Pranger (Ausztria) 1:41.25 (51.05, 50.20), 6. B. Miller (Egyesült Államok) 1:41.54 (51.71, 49.83), …53. Barbai Áron (Magyarország) 2:00.60 (1:01.46, 59.14)