Benik bemutatkozik az elitben

Benik Balázs belevág.
A fiatal ralistehetség elszánta magát arra, hogy az idén részt vesz két-három világbajnoki futamon. Ezek közül az első a február utolsó napján kezdődő törökországi megméretés, amely az idén először szerepel a versenynaptárban. Pontosabban csak reméljük, hogy szerepel, hiszen a háborús fenyegetettség miatt veszélyben van a debütálás. A versenyé és Beniké is.
– Azért választottuk ezt a viadalt, mert akkor még úgy tudtuk, hogy az idénynyitó esztergomi futam is murvás lesz, és jó felkészülés lett volna, másrészt pedig azért, mert a török gyorsasági szakaszokat senki sem ismeri, és legalább emiatt nem kerültünk volna hátrányba. Időközben azonban kiderült, hogy az Esztergom-rali nem is a szokásos murvás megméretés lesz, hanem Salgótartján környéki aszfaltos, no meg a háborúval kapcsolatos hírek is aggasztóak. De a nevezésünket elfogadták, lelkiismeretesen felkészültünk, a többi már nem rajtunk múlik.
–Mi történik akkor, ha elmarad a török viadal?
–Az eredeti terveink között két-három vébén szerepelt, úgyhogy az idén még mindenképpen kipróbáljuk magunkat az elitben. Egy futamot tervezünk az év közepén, és egyet, konkrétan a Brit Ralit a végén. Valahol el kell kezdeni…
– Utóbbi mondata arra enged következtetni, hogy a távlati tervei között teljes vébés szezon szerepel.
– Szerintem nagyon sok magyar versenyző álmodik erről, nem csak én. Én azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részt tudok venni két-három vébén az idén. Persze itt abszolút nem az eredmény számít, hanem az, hogy szokjuk a környezetet, a hosszú pályákat, és minél több versenykilométer legyen bennünk.
–Továbbra is Forddal autózik?
– Nincs okom váltani.
– A társa is a megszokott marad?
–Somogyi Pállal indulok a hazai viadalokon, de az ő életébe nem férnek bele a világbajnoki futamok, úgyhogy a nemzetközi megméretéseken Rácz Bence barátom segít.
– Kerültek új alkatrészek a versenyautóba?
– Egyelőre pont ugyanolyan, mint tavaly volt, tehát a 2001-es fejlesztéssel megyünk. A múlt évet a tanulásra szántuk, a szervizcsapatnak és nekem is meg kellett ismerkedni a Focusszal. Remélem, a tapasztalatok felhasználásával az idén már jobbak leszünk.
– Tavaly ezüstérmes volt, ezek szerint az idén nyerni akar?
–Szeretnék minden futamon célba érni és a lehető legtöbbet kihozni magamból és az autóból. A szerénységgel abból a szempontból fel kell hagyni, hogy most már nem mondhatom: az első háromba szeretnék kerülni. Én igenis a bajnoki címért fogok küzdeni – de persze nem mindenáron.
– Visszatérve még a világbajnoki szereplésre. A gyári Ford-csapat nyújt önöknek segítséget?
– Igen. Ott leszünk a szervizük közelében, ellátnak minket alkatrészekkel, és segítenek, ha kell.
– Minek köszönhető ez a jó kapcsolat?
–A versenyeinkről kaptak írásos anyagot, és tavaly egy angol mérnök segítette a munkánkat, úgyhogy tőle is származhattak az információk. Egyébként szerintem ez a segítség nem kifejezetten nekünk szól, az MSport minden olyan fordosnak segít, akinek komolyak a szándékai.
–A pályákról tud valamit?
– Csak elképzeléseim vannak. Az biztos, hogy 1400 méter magasba is felmegyünk, és ott valószínűleg az Akropolisz-ralihoz hasonlító sziklás részek lesznek, de hogy az alacsonyabb részeken mire számíthatunk, arról tényleg fogalmam sincs. Biztos ér majd néhány meglepetés.
–A gyári csapat ebben nem tud segíteni?
– Az ő versenyzőik sem tudnak semmit, hiszen most éppen Svédországban vannak, utána meg már nem nagyon lesz idejük tájékozódni. A törökök mindenkinek két pályabejárást engedélyeznek: egyszer felírjuk a pályát, és egyszer visszaolvassuk – bárcsak ilyen könnyen menne…