Nagy nevek, kis pénz

Az idei kiírás amúgy a nagy visszatérések sorozatának számít, hiszen egy legendás edző és számos legendás klub több évi-évtizednyi kihagyás után próbál ismét felérni a szubkontinens trónjára, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy négy csapat története első Libertadores-kupa-sorozatában vesz részt.
A kupa történetének legeredményesebb nemzete, Argentína – 19-szer nyertek a gaúchók – négy klubbal képviselteti magát. Érdekesség, hogy közülük a legrégebben, 1887-ben alapított Gimnasia LP az első Libertadoresén áll rajthoz, az 1967-s győztes Racing Club 1997 után szerepel újra a sorozatban, míg a River Plate és Boca Juniors a Libertadores-kupa legsikeresebb alakulatai közé tartozik (a "milliomosok” 1996-ban ünnepelhettek utoljára, míg a Boca 2001-ben), ezért számukra csak a végső diadal lehet elfogadható eredmény. A Waltner Róbertet is a soraikban tudó "genovaiak” tavaly semmiféle kupát sem vihettek haza, ám az idén mindenki felettébb bizakodó, mivel visszatért a klub legsikeresebb trénere, Carlos Bianchi, aki mellesleg történelmi tettre készül: ha győzelemre vezetné a Bocát, ő lenne az első edző, aki négyszeres bajnoknak vallhatná magát. A Virrey, azaz Alkirály becenévre hallgató mester a Vélezzel egyszer, míg a Bocával kétszer lett Amerika ura, és jelenleg holtversenyben áll a szintén argentin Osvaldo Zubeldíával, aki az Estudiantesszel triplázott.

Az argentinok legnagyobb riválisai, a brazilok is négy csapattal nevezhettek be. A szambaország talán leggyengébb alakulata a Paysandu, amely a Brazil-Kupában elért sikerének köszönheti első részvételét a Libertadoresben. Az újonc mellett három patinás klub képviseli az ötszörös világbajnok nemzetet: a Corinthians az első, a Gremio és a Santos a harmadik győzelmére hajt majd. Utóbbi alakulat különösképpen reflektorfényben van, mivel a legendás Pelé utódai 19 év után szerepelhetnek ismét a kontinens legnagyobb presztízsű kupájában, ráadásul amikor 1962-ben és 1963-ban a Santos lett Dél-Amerika legjobbja, a Fekete Gyöngyszem már elmúlt húszesztendős, nem úgy, mint Brazília két új reménysége, a mostani gárda két húzóembere, Robinho és Diego.
A Libertadores-kupa harmadik nagyhatalma, Uruguay három klubbal képviselteti magát. Az ötszörös győztes Penarol 1987, a háromszoros nyertes Nacional pedig 1988 után szeretne újra a csúcsra jutni. A Fénixnél viszont már annak is örülnek, hogy a csapat elindulhat a megméretésen, miután a klub 103 éves története során most kapott erre először jogot.
Nem szabad elfeledkezni a paraguayiakról sem, egyrészt, mert először fordul elő, hogy négy guaraní csapat kaphatott helyet a Libertadoresben, másrészt 2002-ben az Olimpia óriási meglepetésre megszerezte a harmadik győzelmét a kupában – ugyanilyen meglepetést pedig a Cerro Porteno, a Libertad és a 12 de Octubre is okozhat az idén.
Az eddig felsorolt klubok mellett három perui, bolíviai, chilei, kolumbiai és ecuadori, valamint két mexikói csapat is a végső győzelemről ábrándozik, ám közülük valós esélye csak a kolumbiai Deportivo Calínak, az América de Calínak, illetve a mexikói Cruz Azulnak van a júniusi örömmámorra.