Ferjancsik: ezüst után arany

Csapatvilágbajnokunk, Nemcsik szavai sok mindent elárultak, azt mindenképp, hogy Ferjancsik Domonkossal a döntőbe kerültek – csakúgy, mint tavaly, és az egy évvel ezelőtti finalisták közül ez másnak nem sikerült. A krónikákban bizonyára a meglepetések versenyeként marad meg ez a viadal. Kezdődött azzal, hogy már az első fordulóban kiesett a sydneyi olimpiai bajnok, Covaliu. Persze mondhatjuk, hogy még az idény elején járunk, de azért egy olimpiai bajnok – a verseny tavalyi ötödik helyezettje – korai, a 64 közötti búcsújára akkor is felkapja a fejét az ember. A 32 között minket is ért egy érzékeny veszteség: kiesett a 2001-es vb-ezüstérmes csapat tagja, Fodor Kende, aki nem bírt a kardlegenda, Aldo Montano (1973 és 1974 egyéni világbajnoka) azonos nevű fiával. Kellemes meglepetésre – legalábbis számunkra – Lontay Balázs legyőzte Damien Touyát.
A következő fordulóban Nemcsik 8:1-es vezetés után lelépte az egykor szebb napokat látott (Atlantában olimpiai második) csapatvilágbajnok orosz Sarikovot, Ferjancsik Domonkos pedig vb-ezüstérmes csapattársa, Lengyel Balázs ellen diadalmaskodott. Mi örültünk a két döntősünknek, az oroszok pedig kezdtek pánikba esni: sorra kipotyogtak a tavalyi világbajnok csapat tagjai. Jakimenko, Froszin és Sarikov kiesése után már csak Pozdnyakov állta a sarat, de Pina ellen nem neki állt a zászló. A spanyol 8:4-re, majd 12:8-ra is vezetett, és végül ő jutott a fináléba.

"Már vagy ezer asszót vezettem világ- és Európa-bajnokságokon, valamint Világkupákon Pozdnyakovnak, és ez volt a második vesztes meccse a több mint tíz év alatt. Legutóbb az ezerkilencszázkilencvenkilences szöuli világbajnokság aranyérmes mérkőzésén kapott ki a szemem előtt” – jegyezte meg Erdei Péter versenybíró.
Bár a "nagy” oroszok kiestek, azért nem múlt el nélkülük a finálé: jelenlegi ötödik vívójuk, Gyacsenko – aki tagja volt a Sydneyben aranyérmes csapatnak – beverekedte magát a nyolc közé, ahol kiderült, hogy Nemcsiknek egyáltalán nem kellett tartani Smarttól, és Ferjancsik is könnyedén verte meg Bauert. Bauer egyébként az 1988-as szöuli olimpián aranyérmet nyert csapat tagjának, a Koblenzben edzősködő Bujdosó Imrének a tanítványa.

Szóval megvalósulóban volt Nemcsik Zsolt jóslata, a magyar "aranycsata” – ám Tarantino közbeszólt. Az olaszok 1998-as egyéni világbajnoka a tavalyi vébé negyeddöntőjében legyőzte Nemcsiket, és a mostani elődöntőben is jobb volt nála egy tussal. A másik ágon Ferjancsik legyőzte Gyacsenkót, így Tarantinóval vívhatott az aranyért. A budapesti viadal tavalyi ezüstérmese, Ferjancsik végig vezetve, határozott, jó akciókkal magabiztos győzelmet aratott, és pályafutása során először nyerte meg a budapesti Világkupát.
"Viszonylag könnyebb ágra kerültem, de azért egy kis izgalom volt bennem reggel, mert mégiscsak ez az idei első Világkupám. A román Sandu ellen már nagyon kellett figyelnem, Lengyel Balázzsal pedig nagyon ismerjük egymást, hiszen nap mint nap együtt vívunk. Mostani sikerem több szempontból is nagyon kedves. Egyrészt azért, mert már többször nyertem itt ezüstérmet, és végre most aranyat sikerült. Nagyon tudatosan készültem erre a viadalra, és ez az aranyérem nem csak úgy »bepottyant«, hanem a sok munka gyümölcse. Tavaly egy Világkupán nagyon simán nyertem Tarantino ellen, most a küzdeni tudás és az akaraterő diadalmaskodott, mert bevallom, a végére elfáradtam. De azt hiszem, ő is” – mondta a boldog győztes, Ferjancsik Domonkos.