A magyarok mérlege: egy ide, egy oda

A többiek viszont, leszámítva a VfB Stuttgartot, kisebb-nagyobb betlivel jutottak túl a szombati napon. A "svábok” a szintén a nemzetközi porondra hajtó Hertha BSC-t verték meg 3–1-re, a többiek viszont… A Herthát, ugye, már nem kell említeni, az 1860 München és a VfL Bochum szintén vesztett, a Bayern München Bielefeldben, a Schalke pedig otthon remizett. A szezon eddigi tapasztalatai alapján nem kell majd azon csodálkozni, ha vasárnap folytatódik a fordított eredmények sora, elvégre olyan kör elvétve fordult elő, amelyből a Bayern München került volna ki rosszul…

A forduló rangadójának, a VfB Stuttgart–Hertha BSC összecsapásnak sokkal nagyobb tétje volt, mint a három pont. A hazaiak győzelmükkel hét ponttal elléptek volna egyik legnagyobb riválisuktól, Hertha-diadal esetén viszont egy döntetlennyire redukálódott volna a két gárda közötti különbség. A kettőből az első eset következett be, tekintve, hogy a vendégek csak az utolsó húsz percben nyújtottak olyan produkciót, ami méltó egy, az európai porondra tartó alakulathoz. Az elején a VfB sem villogott, de az első félidő derekán elkapta a fonalat, és egy szép kombináció végén megszerezte a vezetést. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a támadás elején a szerencse is a stuttgartiak segítségére sietett – Balakov sorfalról lepattanó szabadrúgása után a labda valahogyan visszakerült hozzájuk –, ezt követően azonban szemre is tetszetős volt, amit végrehajtottak. Soldo remekül hozta játékba Kuranyit, aki azonnal Amanatidiszhez továbbított, a görög pedig Király Gábor mellett a hálóba lőtt.

A folytatásban is inkább a hazaiak irányítottak, a kapusról kipattanó labdát a hálóba továbbító Hleb révén növelték is az előnyüket, a Hertha pedig csak ekkor ébredt fel. Jöttek becsülettel Dárdaiék (ő is, Király is végig a pályán volt a vendégcsapatban), Marcelinho fejesével a 80. percben szépítettek is, majd folytatták az előrenyomulást. Gyakorlatilag körbelőtték Hildebrand kapuját, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egy gyors ellencsapásból megkapták a kegyelemdöfést. A 90. percben a VfB néhány húzásból álló akciót épített fel, amelynek végén Ganea megvárta, amíg Király eldől jobbra, ezek után pedig angyali nyugalommal a bal alsó sarokba helyezte a labdát.
"A végén azért egy pici szerencsénk is volt – nyilatkozta a lefújást követően Felix Magath, a VfB vezetőedzője. – Felesleges fékeznem az euforikus hangulatot, szerintem senki sem fog átesni a ló túlsó oldalára. Egy hét múlva a német bajnok jön hozzánk, nincs időnk az ünneplésre. Minden játékosom profi, tudja, mikor üt este az óra.”
Ejtsünk szót az élmezőny másik két, "pontos” egyletéről, a Bayern Münchenről és a Schalkéról is! A hét meccs óta veretlen bajorok a hasonló "műfajban” ötös szériával büszkélkedő Arminia Bielefeldhez látogattak, és ha annyit írunk, hogy egyik csapatnak sem kellett búcsút mondania a sorozatának, akkor könnyen kitalálható a végeredmény. Döntetlen, sajnos a rosszabb kiadásból… Nem elég, hogy a két csapat először végzett egymással gól nélküli ikszre, még a játék is borzasztóan gyenge volt. A liga leggólképesebb csatársorával rendelkező Bayern összesen hat kapura lövést indított útjára – az elmúlt tíz évben egyszer sem mutatott be ilyen vérszegény támadójátékot! –, és erre még az sem lehet mentség, hogy sérülések és influenza miatt alaposan meggyengített csapattal volt kénytelen kiállni. Az egyetlen vigasz: Oliver Kahn immár 713 perce nem kapott gólt a Bundesligában.

"Ötlettelenek voltunk, és bosszantóan kevés gólhelyzetet alakítottunk ki – adott magyarázatot a pontvesztésre Ottmar Hitzfeld, a müncheniek trénere, míg Benno Möhlmann, a hazaiak edzője így értékelt: – Megdolgoztunk az egy pontért, elsősorban a kevés elveszített párharcnak köszönhetjük a döntetlent.”
A Schalke viszont úgy tékozolt el két pontot a Kaiserslautern ellen, hogy kétszer is vezetett. Victor Agali előbb fejjel, majd lábbal juttatta előnyhöz a királykékeket, ám a játékvezető szimpátiáját két kényes helyzetben is bíró 'Lautern Klos bólintásával, illetve Harry Koch közeli lövésével rendre egyenlíteni tudott. És hogy miért írtuk, hogy a bírók kétszer is a vendégeknek kedveztek? Az első félidőben érvénytelenítették Agali gólját (a partjelző lest intett, holott Harry Koch csúnyán beragadt), majd az egyenlítő gólnál lent maradt a zászló, holott a gólpasszt adó Klose lesről lépett vissza, mielőtt lefejelte a labdát csapattársának. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a "vörös ördögök” harmadszor szereztek pontot idegenben. Eric Gerets vezetőedző szerint pedig nyugodtan értékelhetik győzelemként is a remivel végződött gelsenkircheni túrát…
Most pedig jöjjenek a nagyot bukók! Elsőként az 1860 München, amely az egy héttel ezelőtti, rostocki gálaelőadását követően minősíthetetlen játékot nyújtott, és otthon kapott ki a kiesés elől menekülő Hannovertől. Az "oroszlánoknak” semmi sem jött össze, miközben a vendégek a Bobic, Idrissou duónak köszönhetően folyamatosan rettegésben tartották Jentzsch kapust. A gólt azonban nem az említett kettős valamelyik tagja, hanem Nebojsa Krupnikovics szerezte, jóllehet az egyikük, Idrissou azért részt vállalt belőle: a jugoszláv légiós a kameruni csatár átadásából lőtt laposan a hálóba.
Nyugodtan értékelhetjük bukásként a Bochum cottbusi kirándulását is, hiszen az Energie a 2002–03-as szezon során még sohasem tudott egymást követő két összecsapáson diadalmaskodni. Egészen szombatig. A tavaszi rajton Leverkusenben elért diadalt ugyanis sikerült megfejelni még eggyel. Reghecampf már a 2. percben megszerezte a vezetést a hazaiaknak – a román középpályás egy szöglet után lepattanó labdát bombázott a bal felső sarokba –, majd a hajrában Juskowiak is betalált – az idény során harmadszor, és harmadszor is csereként –, így Gudjonsson szépítő gólja csak eredménykozmetikázásra, illetve a különböző gólszépségversenyek kínálatának gazdagítására volt elegendő.