Amerika legnézettebb csatája

Magyar idő szerint vasárnap éjfélkor kezdődik Amerika legnézettebb sporteseménye, az amerikai futball nagydöntője. Az itthon alig ismert sportág bajnoki címéért az Oakland Raiders és a Tampa Bay Buccaneers mérkőzik, a helyszín a San Diegó-i Qualcomm-stadion.

A Tampa Bay Buccaneerst 1976-ban alapították. A sokáig az amerikai profisportok legrosszabb csapatának titulált egyesület első 26 meccsét elveszítette, így másfél szezont kellett várni az első győzelmére. Talán érthető, hogy 15 olyan szezon után, amelyben a csapat több vereséget könyvelhetett el, mint győzelmet, 1997-ben senki nem ragaszkodott a korábbi csapatszínekhez, illetve -logóhoz.
Hogy az új külsőségek, vagy az egy évvel korábban érkező vezetőedző játszott-e nagyobb szerepet az azóta eltelt hat év sikereiben? Ezt nem lehet tudni, de tény, hogy a Tampa azóta minden esetben pozitív mérleggel zárta az alapszakaszt. Az edzősors azonban felettébb hálátlan, s a védekező felfogást kedvelő Tony Dungy hiába volt a város kedvence, a csapat tulajdonosai nagyobb sikerekre vágytak. A sokáig húzódó edzőkeresés végül, úgy tűnik, meghozta a várt eredményt, a Tampa története során először eljutott a nagydöntőig. A liga legfiatalabb edzőjének, az éppen az Oaklandtől átcsábított 39 éves Jon Grudennek sikerült új lendületet adnia a korábban nagyszerűen felépített csapatnak. A mindig is kiválóan védekező alakulat az idén a liga legjobbja volt, a korábban oly' sokszor akadozó támadójáték pedig az alapszakaszban stabilizálódott, majd a rájátszásban tovább növelte a meccsenkénti pontátlagát. Habár a Tampáról a legtöbb embernek a védelme jut elsőként eszébe, a mostani sikerben oroszlánrész jutott a Washingtonból igazolt irányítónak, Brad Johnsonnak, aki megbízható, kevés hibával tarkított játékával vált a csapat egyik vezérévé.

Az Oaklandnél a távozó Gruden helyét a korábban a klubnál segédedzőként dolgozó Bill Callahan vette át. Tavaly év elején azonban azzal kellett szembesülnie, hogy a korábbi eredményeik ellenére sokan leírták csapata idei esélyeit. A gárda legfőbb gondját a kulcsjátékosok igen magas átlagéletkora jelentette: Jerry Rice, Tim Brown, Rich Gannon, Rod Woodson, Bill Romanowski, Trace Armstrong mind 35 év felett járt már. Callahan azonban nem esett pánikba, ehelyett jelentősen könnyített a korosabb sztárok edzésmunkáján. Neki lett igaza! A Raiders a szezon első hetétől fogva meggyőző játékot produkálva 16 mérkőzéséből 11-et megnyert, s így az American Football Conference (AFC) csapatai közül a legjobb győzelmi mutatóval jutott be a rájátszásba. Ez egyben egy héttel több pihenőt is jelentett az Oakland számára, amely így viszonylag könnyen tudott átlépni rájátszásbeli ellenfelein (a New York Jets ellen 30:10, a Tennessee Titans ellen 41:24).
Bár az Oakland védőmunkájára sem lehetett sok panasz az idei szezonban, mecscseit rendre a támadósor játékosainak remeklésével döntötte el. A támadók közül is ki kell emelni a csapat eszét-lelkét, az irányító Rich Gannont. Az idén a 38. életévébe lépő játékos hosszú pályafutást tudhat maga mögött, ám igazán jó irányító csupán azután vált belőle, hogy 1999-ben az Oaklandhez igazolt. Idei kiemelkedő teljesítményét az egész ligában nagy elismeréssel fogadták, és őt választották meg az alapszakasz legértékesebb játékosának.
Gannon és társai remeklése a Raiders történetének ötödik Super Bowl-szereplését eredményezte. Az előző négy fellépésből háromszor, 1976-ban, 1980-ban és 1983-ban a csapatnak sikerült a végső győzelmet is megszereznie. Ebből a sorozatból az utolsó alkalom picit kilóg, mert akkoriban a klub Los Angeles Raiders néven Kalifornia egy másik szegletében ténykedett. A Raiders híresen fanatikus drukkerei azonban kilenc éve visszakapták csapatukat, amely azóta is évről évre nagy reményekkel vág a bajnokságnak. A mostani bizakodásukat tovább növelheti, hogy az a Tampa Bay lesz vasárnap éjszaka az ellenfél, amely története során csupán egyszer tudta legyőzni a Raiderst. Ráadásul legutóbb, 1999-ben katasztrofális vereséget (45:0) szenvedett mostani riválisától. Azt azonban mind Oaklandben, mind Tampa Bayben tudják, hogy a Super Bowl teljesen más csata lesz...
A szezont minden évben megkoronázó Super Bowlok története egyébként a hatvanas években kezdődött. Bár már az azt megelőző években is rendeztek bajnokságokat, az egymás mellett működő két liga ekkor egyezett meg, hogy saját bajnokságaik győztesei egy közös "címmérkőzésen” döntsenek a világbajnoki trófea sorsáról. Az első mérkőzésre január 15-én Kaliforniában – csakúgy, mint az idén – került sor, és a Green Bay diadalmaskodott a Kansas City felett. Az elmúlt 36 évben öt-öt Super Bowlt sikerült nyernie a San Francisco 49ersnek és a Dallas Cowboysnak, s ezzel ők birtokolják a legtöbb bajnoki címet. Az idei résztvevők közül a Raiders már négy alkalommal bejutott a döntőbe, amelyből hármat meg is nyert. Érdekesség, hogy az Oakland soraiban játszó Jerry Rice is három bajnoki gyűrű tulajdonosa, igaz, ezeket még a San Francisco csapatával nyerte. A most már 40 éves wide receiver az 1989-es döntőn 215 hasznos yardot fogott és futott, ezzel a mai napig megdönthetetlen rekordot állítva fel. Ha ez a rekord nem is forog veszélyben, egy másik csúcs még megdőlhet: 1996-ban ugyanis több mint 138 millióan nézték az Egyesült Államok területén a XXX. Super Bowlt (az USA összlakossága mintegy 275 millió!). A kiegyenlített esélyek miatt talán nem túlzás azt állítani, hogy vasárnap éjszaka a nézőszám még ezt az értéket is túlszárnyalhatja.
Az idei Super Bowlt Kaliforniában tartják. A San Diegó-i Qualcomm-stadion ugyan épphogy eléri a liga által a nagydöntőhelyszínek számára előírt minimális 70 000-es befogadóképességet, a város mégis már harmadszor ad otthont Amerika legnagyobb érdeklődéssel övezett sporteseményének. Hiába, a vasárnapra várható 23 Celsius-fokos csúcshőmérséklet sok mindent feledtetni tud. Maga az esemény azonban korántsem négyszer tizenöt perc játékból áll. Egy átlagos mérkőzés a szünetek és a néha álló órának köszönhetően három-három és fél órán keresztül tart. Az általában kora délután rendezett meccsekhez tartozik azonban a közös piknikezés a stadion parkolójában, így téve egész napos programmá a meccsnézést.
A nagydöntőt, persze, még ennél is nagyobb felhajtás övezi. A csapatok hétfőn érkeztek meg San Diegóba, a kedd és a szerda természetesen a médiáé. Mint oly sok profisportágat, az amerikai focit is a televíziózás tette hatalmas üzletté, az idei döntőt várhatóan 200 országban 800 millióan fogják nézni. Ekkora nézettség a reklámszakmát is csábítja, az idén 2,1 millió dollárba került egy 30 másodperces reklámblokk a döntő alatt, s ilyenkor mutatják be a reklámügynökségek a legszellemesebb, legfontosabb reklámjaikat. Nem hiába írta három évvel ezelőtt egy napilap egy kevésbé mozgalmas első félidő után másnapi szalagcímében: "A félidőig a reklámok vezettek.” A hátralévő napokat készüléssel töltötték a mérkőző felek, de még ekkor is jutott idő különleges programokra, jótékonykodásra vagy éppen arra, hogy a két csapat egy-egy játékosa nagy nyilvánosság előtt, számítógépen vívja meg a döntőt.
A rendező város számára gazdaságilag is kifizetődő az események szervezése. Előzetes számítások szerint az egy hét alatt 250-300 millió dollárt költenek el a városba érkező szurkolók. A gazdasági recesszió ugyan itt is érezteti hatását, a nagy cégek idén kevesebbet áldoznak dolgozóik jutalomüdültetésére. A nagydöntő hetét San Diegóban töltők azonban így sem fognak unatkozni, az egy hét alatt egymást érik a különböző partik, fogadások, vacsorák.
Tv: ORF1, SAT1 (vasárnap, 24.00, élő)