Hol legyen az Eb-uszoda? – avagy pengeváltás Gyárfás Tamással, a Magyar Úszószövetség elnökével

– Jár teniszezni?
– Nem – mondja Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke.
– Tehát nem ezért szavazott Lágymányosra.
– Mi köze a két dolognak egymáshoz?
– Szerintem sincs sok, ám pont a Lágymányos mellett korteskedők állították: a sportminisztérium azért ragaszkodik ahhoz, hogy a Kőér utcában épüljön fel a 2006-os vizes Európa-bajnokság uszodája, mert az egyik vezetője ott üti a labdát.
– Lehetek kritikus?
– Megkérem rá.
– De biztos, hogy nem sértődik meg?
– Nem vagyok sértődős fajta.
– Majd kiderül. Szerintem ez hülyeség.
– Erősebbet vártam.
– Nagy hülyeség.
– Az állítás nagy hülyeség, vagy az, hogy a minisztérium minden áron a Kőér utcai Spartacus-bázist akarja fejleszteni?
– Először is tisztázni kellene, ki állítja azt, amit ön állít? Mi az hogy "a Lágymányos mellett korteskedők azt állítják”, hogy… Neveket tessék mondani. Ez így megfoghatatlan. Önre pedig azt mondják, hogy a fiúkat szereti. Ki mondja? Mit tudom én! Ugye, ismeri ezt a stílust? Mert én is ismerem. Utálom!
– Van egy héthónapos kisfiam, és nagyon szeretem.
– Jajaj….! Félreértett. Bocsánatot kérek. Én csak egy plasztikus példával akartam érzékeltetni, hogy mennyire veszélyes az általános alany használata. Ugye, nem akar minket a sportminisztériummal összeugrasztani?
– Ugye, nem akarja elhitetni velem, hogy nem két kemény akarat ütközik most egymással? Mint a teniszben. Csak az a kérdés: ki üti az ászt?
– Tudja mit, az ászt üsse, akinek ez öröm, az uszoda viszont épüljön az arra legméltóbb helyen.
– Közismert az úszószövetség döntése, 20:0 arányban a már említett lágymányosi helyszínt választották.
– Kiigazíthatom?
– Úgyis ki fog.
– Mi nem dönthettünk. Mi arról szavazhattunk, hogy mit javasolunk, a döntés a sportminisztériumé.
– Tavaly szeptemberben ugyanez az elnökség még a Kőér utcáért rajongott. Hogyan lett a Kőérből Lágymányos?
– A sportberuházásokért felelős, a sportminisztérium tulajdonában álló Sportfolió Kht. vezetője tavaly arról tájékoztatta az elnökséget, hogy a Kőér utcai terület az államé, s így ingyen bocsátják rendelkezésre. Ez döntött.

A titkos 20:0 háttere

– És most mi döntött ellene? Ingyen sem kell?
– Most miért csinál úgy, mintha nem tudná? Kiderült, hogy a terület az Ipari Szövetkezet Sportalapítvány tulajdona. A mostani szavazást megelőzően a Földhivatalból kikértük a Kőér utcai terület ingatlanlapját. Számunkra csak akkor és abból derült ki, hogy ki a tulajdonos.
– Ezzel azt sugallja, hogy becsapták az elnökséget.
– Ezt ön mondta. Én a szóban forgó elnökségi ülésen tényszerűen tájékoztattam a jelenlévőket a négy helyszín előnyeiről és hátrányairól. Jelen volt a sportminisztérium és a Sportfolió tekintélyes képviselője is.
– Nekik is új volt az információ?
– Erről nem faggattam őket. Azt kértem, erősítsék meg, hogy valóban ingyen adják-e át a Kőér utcai telket. A Sportfolió szakembere az elnökség előtt azt felelte: nem. Arra a kérdésre, hogy miért nem, azt a választ kaptuk: azért nem, mert annak a fele az említett alapítványé. Ekkor megmutattam neki a tulajdoni lapot. Ezen az áll, hogy az egész az övék. A műszaki igazgató felvilágosított, hogy a lap nem pontos, a felét már megvették, de a vétel ténye még nincs a lapra felvezetve. Már ezt sem értettem, hiszen ha igaz, hogy a felét már megvették, akkor már költeni kellett rá. Megkérdeztem az addig a Kőér utcai helyszínért hevesen érvelő, a megvalósíthatósági tanulmány készítéséért felelős cég képviselőjét: mibe kerül a terület másik, még az alapítvány birtokában lévő része. A válasz meglepett.
– Mit mondott?
– Hogy nem tudja. Eszerint az illetékes úgy érvel az egyik helyszín mellett, hogy nincs tisztában az árával. Itt hektárnyi területről van szó, ha valaki 2-300 négyszögölre épít, akkor is először azt akarja megtudni, mennyit kell a földért fizetnie. Nem értem, hogy a Sportfolió ezzel a kérdéssel miért nem foglalkozott. Szerintem ez is közrejátszott a 20:0-s szavazati arányban. Pedig éppen a javaslatomra, titkosan voksoltunk. Nehogy valakit befolyásoljon bárki jelenléte. Még az elnökség tősgyökeres spartacusos tagja is Lágymányos mellett volt.
– Lágymányos ingyen van?
– A terület igen. Az uszoda építésére 6.2 milliárdot biztosít a kormány. Ha a földért fizetni kell, az uszoda nyilván megrövidül.
– Valamit tisztázzunk: azért érvel Lágymányos mellett mert a Kőér utcával kapcsolatban félreinformálták vagy pedig azért, mert a Duna partján olcsóbban felépülhetne a létesítmény?
– Sajnos, egy ilyen úszópalota, jó ha minden harminc évben, vagy fél évszázadban épülhet Budapesten. Az idézett eljárás elfogadhatatlan volt az elnökség számára. Ettől függetlenül, hiba lenne, hogy ha a Kőér utca ellen haragból születne döntés. Ha az a legjobb helyszín, akkor azt kell választani.
– Kíváncsi vagyok, ön szerint mi szól Lágymányos mellett, ugyanakkor csendben megjegyezném: normális helyzetben egy állami beruházás esetén az úszóknak csak arról kellene tárgyalniuk, hogy hol legyen az új uszodában az edzői szoba vagy éppen a bemelegítő medence.
– Figyelemre méltó, hogy ön visszasírja a diktatúrát. Én inkább a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium nézetét vallom. Nagyra értékelem, hogy a helyszínt illetően is igénylik a javaslatunkat. És nyilván, ha azt kellőképpen alá is tudjuk támasztani, akkor el is fogadják. Amúgy nekem teljesen mindegy, hogy hol lesz az edzői szoba.
– Pontokba szedné, miért szerettek bele a lágymányosi helyszínbe?
– Itt az összevetés a fontos. Mennyivel jobb az egyik, mint a másik. Eszerint: Lágymányoson a Duna-parton épülne a létesítmény, a Kőér utcában pedig iparvállalatok viszonylagos közelében. Lágymányoson akár a Műszaki egyetem a kiválasztott, akár a vele szomszédos Kopaszi-gát, az utóhasznosítás egyaránt adott. Az Európa-bajnokság kilenc napig tart. Az egyetemi ifjúság egészsége, sportolása minden időben fontos. A kőbányai, illetve a lágymányosi és budafoki lakosok érdeke egyenértékű. A kőbányaiaknak azonban már ott a meglévő Kőér utcai uszoda, a környékbéli gyerekek esélyt kapnak arra, hogy úszni tanuljanak. Budafokon Egerszegi Krisztinák, Kovács Ágik, Güttler Károlyok, Risztov Évák még nem tűnhettek fel. Nem volt hol. A Duna-parti uszoda mellett szól, hogy ily módon a kajakozók, a kenusok, az evezősök kapnak egy csodálatos kiszolgáló létesítményt. Az öltöző, a zuhany, a szauna egyszer az életben a klasszis kajakozóknak is kijár.

Gyárkémény vagy Gellért-hegy

– Hangsúlyozom, nekem is mindegy, hol lesz az uszoda csak legyen! De előre látom, mit mondanának az érveire a Kőér utca mellett kardoskodók. Például, hogy a holland Van den Hoogenbandnak édes mindegy, úgy nyer-e aranyérmet, hogy a dobogón állva két gyárkéményt lát-e vagy éppen a Gellért-hegyet.
– Megint meg kell kérdeznem: lehetek kemény?
– Velem miért keménykedne? Nem a sportminisztériumból jöttem.
– Biztos…? De félre a tréfát! Amit mondott, attól sikítani kellene. Kifejtsem, hogy miért?
– De csak ha nem sikít!
– Van den Hoogenbandnak valóban édes mindegy, hogy hol rendezik az Eb-t. Darnyi Tamással szemben ő el sem jött Riesába, amikor klubjának városa, Eindhoven és Budapest között döntöttek. Amúgy nekem pedig az mindegy, hogy a holland mit lát a dobogóról. A magyar úszók, a magyar egyetemisták, a kajakozók érdekelnek. Meg a városkép, az a tény, hogy Budapest központja szélesedik, gazdagodik. Az elnökségi ülésen egy Ady versrészletet is idéztem. A Nemzeti Színház előtti terület, vagy éppen a Kopaszi-gát környéke akár a költőt is megihlethette volna: "A dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed. S egy kacagó szél suhan el a nagy Ugar felett.”
– Még a végén könnyeket csal a szemembe.
– Szerintem sehol a világon nincs olyan csodálatos fekvésű főváros, mint Budapest. Londonban, Párizsban, vagy Rómában nehéz a központban sportlétesítményt építeni. Kénytelenek a külvárosba menni. Nálunk ez még nem így van.
– Viszont Kőbányát felértékelné egy ilyen csúcslétesítmény. Ráférne…
– Akárcsak Felsőmocsoládra, vagy bármely városra, kerületre. Mindenki boldog lehet, ha egy ekkora ajándékkal gazdagodik. Minden tiszteletem a kőbányaiaké, és persze a Bp. Spartacusé. Amit eddig az úszásért tettek, az tényleg fantasztikus. Megértem a törekvésüket. A helyükben én is küzdenék. Nekem most mégis semlegesnek kell maradnom.
– Úgy érzi, semleges?
– Úgy érzi, nem vagyok az?
– Kőbányaiként azt mondanám: nem. Lágymányosiként azt mondanám: igen.
– Remélem zuglói….
– Hadd legyek most kőbányai. Tudtommal a Sportfolió úgy érvelt: a Kőér utcánál nincs jobb, remek a közlekedés és a reptér is közel van.
– A Sportfolióról tudjuk, hogy már a telekáraknál mennyire körültekintő volt. Ami a reptér közelségét illeti, ön említette Van den Hoogenband közérzetét. El tudja képzelni, hogy a holland olimpiai bajnok a reptérről a bőröndökkel mindjárt az uszodába siet? A Kőér utcai létesítmény nem "left-luggage office”, a csomagmegőrző máshol kell, hogy legyen. Szerintem Van den Hoogenband előbb elmegy a szállodájába, a Thermálba, vagy a Kempinskibe, csak aztán indul Kőbányára. És bármennyire is jó oda a tömegközlekedés, a versenyzőknek rendszeresített különbuszt veszi igénybe.
– A Sportfolió az uszodába vágyó tömegek közlekedési lehetőségét emelte ki.
– Amelyik busz kimegy Kőbányára, az be is jön onnan.
– A városrész összefogását mutatja, hogy a kerületi önkormányzat 800 millió forintot ajánlott fel a terület megvásárlásáért. Lágymányoson is ilyen lelkesek?
– Szerintem az lehet igazán lelkes, aki azt a bizonyos 800 milliót kapja. Ön tudja, hogy ennyi pénzzel ki gazdagodik?
– Az Ipari Szövetkezet Sportalapítvány, nemdebár?
– Az kapja, akiről szeptemberben még nem is tudtuk, hogy a Kőér utcában tulajdonrésze van? A helyükben én is lelkes lennék.
Riesában a 2006-os Eb helyszínéről döntöttek, a határozathozatal előtt két órával kijelentette: ha nem Budapest nyer, lemond. Ha nem Lágymányos nyer, távozik?
– Ön szerint kellene? Az az én hibám lenne? Ön ott volt Riesában, követte az eseményeket. A két pályázónak zárt borítékban, külön-külön kellett felajánlania az európai szövetségnek a kereskedelmi jogok feléért egy bizonyos összeget. Sokan azt mondták, másfél millió euró a siker ára. Felhatalmazást kaptam, hogy a saját fejem után menjek. Még a magyar pályázati bizottság tagjai is csak a boríték átadása után tudták meg tőlem, hogy nyolcszázezer eurót ajánlottam. Tisztában voltam azzal, ha nem nyerünk, nem maradhatok. Hiszen egyszerre vettem el egy Eb-t és egy uszodát a sportágtól. Ennyivel is nyertünk. Maradhattam. Ugyanaz a két eset?

Nem mond le – az uszodáról

– Akkor úgy kérdezek: nem tart attól, hogy a sportág issza meg annak a levét, hogy szembe megy a sportvezetéssel?
– De.
– De?
– De szemen is köphetném magam, hogy ha az lenne a legfontosabb, hogy miképp tudok megfelelni. Ez persze, így nem is jó. Szégyellném, ha csak az számítana, hogy – a többiekkel szemben – mi egy-egy, netán egyetlenegy sportvezetőnek a szándéka. Engem az úszók választottak meg. Merem remélni, hogy a sportvezetők többsége azt várja tőlem, hogy a legjobb tudásom szerint érveljek. Nekem most nem szabad lemondanom.
– Üzenget?
– Kinek? Miért is tenném? Tudom, 2006-ban nincs úszó Európa-bajnokság Magyarországon, ha Jánosi György sportminiszter nem jön el a kormány- és a tévégaranciával személyesen Berlinbe, hogy azt átnyújtsa a nemzetközi szövetség vezetőinek. A miniszterelnök, a főpolgármester, a MOB elnöke mind-mind szerepelt a prezentációs anyagunkban, valamennyien segítettek. Nem akarunk mást, mint a legjobb helyen, a legszebb uszodát felépíteni, és a legnagy-szerűbb Európa-bajnokságot megrendezni. Ki akarna ennek ellenállni?
– Ahhoz képest, hogy nem teniszezik, most ütött egy ászt.
– Pedig nincs is gömbérzékem.