Nincs kényes téma

– A mostani látogatása amolyan tájékozódó jellegű volt, vagy már konkrétumokról is tárgyaltak a szövetség képviselőivel?– Egyelőre csak tájékozódtam, információkat gyűjtöttem, de már így is számos konkrétummal tudtak szolgálni a szervezők – mondta Abruzzini asszony. – Megtekintettük a létesítményeket. A csarnok gyönyörű, persze azért szükség van még néhány változtatásra, amely lehetővé teszi egy ritmikusgimnasztika-verseny lebonyolítását. A bemutatott szállodákat is megfelelőnek találtam, úgyhogy eddig nem kellett csalatkoznom.– Árulja el, hogy lehet az, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben három világverseny rendezési jogát is megkapta. Kilencvenhatban világbajnokságot, kilencvenkilencben Európa-bajnokságot rendezhettünk, most pedig az elmúlt három év legfontosabb versenyét, az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot bonyolíthatjuk le. Pedig az köztudott, hogy a magyar ritmikus gimnasztika sport nem tartozik az elit közé. – De rendkívül energikus, életteli a szövetségük, amelyben olyan emberek dolgoznak, akik bizonyítottan értik a dolgukat és felvállalják a nehézségeket. És ami különösen tetszik, nem csak a haszon reményében teszik azt, hanem érezhetően őszinte az érdeklődésük a sportág és a versenyrendezés iránt.– A hasznot véleményem szerint nem csak anyagiakban kell mérni. A tavalyi szerenkénti tornász-világbajnokságon érezhető volt, jót tett a sportágnak, hogy Magyarországon rendezték meg, hiszen magyar szempontból eredményesen zárult a verseny. Ez a világbajnokság hozhat-e fellendülést a magyar ritmikus gimnasztikának?– Ez csak önöktől függ. Leszámítva azt a két-három országot, amely az elitet jelenti, meglehetősen nyitott a mezőny, vagyis színvonalas produkcióval bárki megszerezheti az olimpiai kvalifikációt. A magyaroknak ugyanolyan esélyük van rá. – Ha már az elitet említette, ön szerint nem teszi egysíkúvá, egy kissé unalmassá a sportágat, hogy mindig ugyanazon országok versenyzői, főként az orosz lányok gyűjtik be a világversenyeken az érmeket?– Ôszinte leszek: de, egy kissé unalmas. Éppen ezért módosítottuk a szabálykönyvet is, a keményebb követelményekkel szerettük volna nehezíteni a versenyzők dolgát, de egyelőre jól veszik az akadályokat. Sokat számít, hogy egy-egy szövetségnek milyenek az anyagi kondíciói, a felkészítésre mennyi pénzt tudnak fordítani. – A kevesebb költségvetéssel gazdálkodó nemzeteket tudják valamivel támogatni?– Igen, szövetségünknél van erre a célra elkülönített összeg, de természetesen minden gondukat nem tudjuk megoldani. A médiumok is nagyon sokat segíthetnek a sportágon, hiszen minél többet foglalkoznak a ritmikus gimnasztikával, annál több szponzor áll mellé.– Ezt egyszerű volt megoldania a nemzetközi szövetségnek?– A FIG sokat tett azért, hogy saját imázsát javítsa, és ma már ott tartunk, hogy a torna és a ritmikus gimnasztika az egyik leglátogatottabb sportága az olimpiának.– Mostanában azonban nem a látványossága és az eredményei kapcsán került a középpontba. A zaragozai Ebén szinte az egész bírói kart eltiltották csalás miatt, míg az elmúlt két évben az orosz Alina Kabajeva és Irina Csacsina doppingügye szolgáltatott az újságíróknak csemegét…– Ezek sajnálatos esetek, amelyek, ha nem is pozitív képet festettek a sportágról, ám mindenképpen a középpontban tartották. A bírói csalásokra már találtunk megoldást, hiszen a madridi Európa-bajnokságon, a New Orleans-i világbajnokságon és szeptemberben a budapesti vébén is független bírói kar működött és működik közre. Pontosabban a FIG fizetett emberei bíráskodnak, akik teljesítményüktől függően megerősíthetik helyüket vagy éppen ki is kerülhetnek ebből a bizottságból. Kabajeváék ügyéről pedig csak annyit, hogy figyelmetlenség áldozatai lettek a lányok, ám a szabályok mindenkire, így a legjobbakra is érvényesek. – A kényesebb téma után, zárszóként árulja el, hogy tetszett önnek Budapest?– Csodálatos város, és stratégiailag is a legjobb helyszíne lesz a világbajnokságnak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján biztos vagyok benne, hogy jó házigazdái lesznek a magyarok ennek az eseménynek.