Nem nehéz kitalálni, miféle kérdés zengett fel először mintegy százhetvenmillió brazil ajakán, midőn kiderült, hogy ismét Carlos Alberto Parreira lesz a válogatott szövetségi kapitánya. Játszhat-e Romário? – kiáltott fel egy emberként a közvélemény, tekintettel arra, hogy az utóbbi két világbajnokságon mellőzött klasszis a Parreira nevével fémjelzett, 1994-es vb-győzelem legnagyobb hőse volt. Sőt, tegyük hozzá: négy meccsen lőtt nyolc góljával a tavalyi tornát megelőző selejtezősorozaton sem maradt szégyenben, nem is beszélve a brazil bajnokságban mutatott kiváló formájáról.A kőszívű Luiz Felipe Scolari azonban nem vitte el a Távol-Keletre, s a szurkolók reményeire rácáfolva a régi-új kapitány sem szándékozik építeni rá. "Minden elismerésem az övé, Romário zseniális futballista, és természetesen elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 1994-ben világbajnokságot nyertünk, de a következő vébé idején már negyvenéves lesz” – mondta a szakvezető. "Szeretnék inkább kipróbálni néhány fiatal játékost. Szerencsére bővelkedünk tehetségekben, ott van például Diego és Robinho a Santosból, vagy Gil és Kléber a Corinthiansból” – hangzott az indoklás.Romário ennek ellenére arról álmodik, hogy újra pályára léphet a nemzeti tizenegyben: "Még hosszú ideig szeretnék játszani, s amíg nem hagyom abba, addig reménykedem, hogy meghívnak. Persze az is előfordulhat, hogy csak a búcsúmeccsemre” – pengetett realistább húrokat a csatár, aki jelenleg csapat nélkül van, pontosabban a dél-amerikai, európai és ázsiai ajánlatok közül mazsolázik. Még az is előfordulhat, hogy marad jelenlegi munkaadójánál, a Fluminensénél, amellyel tavaly – egyedüli riói klubként – a legjobb négyig menetelt az országos bajnokságban. Ami pedig azt a bizonyos búcsúmecscset illeti, úgy tervezi, az még soká lesz.