Varga Zoltán rehabilitációja

Visszatért azok után, hogy 2001. október első napján szakított a zöld-fehér klubbal. A gyepen egykoron csodálatos, később edzőként idehaza szokatlan dolgokat művelő szakember, miután öt esztendőn belül az ötödik magyar egyesülettől (Ferencváros, Kispest, Dunaferr, Diósgyőr és Győr) is megvált, közölte: szerinte nem a szakmai munkával volt gond, a kudarc okai külső körülményekben keresendők.
Nézzük, mire gondolhatott akkor a tréner. Például arra, hogy elmondása szerint már azelőtt Varga-ellenes hangulat uralkodott Győrött, mielőtt először tiszteletét tette volna a városban ("Eleve nem volt sanszom, még arra sem kaptam meg az esélyt, hogy tiszta lappal induljak. Pedig megérdemeltem volna” – idézet a Nemzeti Sport 2001. augusztus 23-ai számában megjelent Varga-interjúból); netán arra, hogy az egyik edzésen – s ezt tanúsíthatjuk – az alkalmi nézőteret, illetve a gyakorlópályát elválasztó háló stabilitásán múlott, hogy a begőzölt drukkerhad és a tréner nem hozott össze ad hoc jelleggel egy ökölvívógálát ("Az a problémája Magyarországnak, hogy van egy társadalmi réteg, amely, mint a bábu, olyan könnyen ráncigálható”); vagy esetleg arra, hogy ha a klubtulajdonos nem tartózkodott Győrött, máris beindult a fúrógép ("Az a gondom, hogy amikor Tarsoly Csaba kiteszi a lábát, azonmód megjelennek az ellenségei, akik egyúttal az én ellenségeim is”).
A fentebb már citált nyilatkozatot egyébként a következő szavakkal fejezte be Varga Zoltán: "Ha nem engedik, hogy az ember végigjárja a saját útját, sehol sem lehet boldog… Ha a tulajdonos úgy véli, jobb, ha elmegyek, hát elmegyek”.
És néhány héttel később el is ment.
Hogy aztán két hónap híján másfél évre rá visszatérjen.

Pofonoktól nem kell félnie

– Szerdán ünnepelte ötvennyolcadik születésnapját. Saját egészségére, az új esztendőre, vagy az új állására koccintott elsősorban?

– Uram, gondoljon csak bele, hogy január elsején, a szilveszteri buli másnapján kinek van kedve koccintgatni – érkezett a kölni futballegyetemen diplomát szerző szakember tréfás válasza. – Hozzáteszem, bár örülök annak, hogy tudja, mikor van a születésnapom, én magam nemigen tartom számon.

– Akkor legalább újbóli szerepvállalásához gratulálnék. A hivatalos papírokon mi szerepel, szakmai igazgatóként, vagy szakmai ügyvezetőként szerződött Győrbe?

– Várjon egy pillanatot, megkérdezem… Nos, megvan: szakmai ügyvezető igazgatóként állok munkába hétfőn. Igaz, nekem jobban tetszik a sportigazgató kifejezés, de egye fene, ezen ne múljon.

– Azon bizonyára nem lepődik meg, ha azt mondom, ön sokakat meglepett…

– Pedig nagy szenzációt nem kell keresni az ügy mögött, csupán arról van szó, hogy néhány hete Tarsoly Csaba felhívott, és afelől érdeklődött, lenne-e kedvem visszatérni az ETO-hoz. Én meg azt feleltem: miért is ne…

– …Mondjuk azért ne, mert amikor legutóbb elváltak az útjaik, ön kijelentette, a magyar labdarúgásban soha többé nem kíván dolgozni.

– Azóta eltelt egy kis idő… Bevallom, mostanság úgy érzem magam, mint akit rehabilitáltak – igen, ez a legjobb szó: rehabilitáltak –, visszatérhettem egy olyan helyre, ahol szerettem alkotni. Igaz, ugyanitt sokszor arcul csaptak.

– És nem fél az újabb pofonoktól?

– Nem. Illetve: remélem, hogy nem kell félnem tőlük.

– Tisztázzunk még valamit, mégpedig a válás körülményeit. Kirúgták, közös megegyezéssel bontották fel a megállapodást, vagy pedig ön dobta be a törülközőt?

– Emlékszem, a sajtóban akkor sok minden megjelent, csak az igazság nem. De ehelyütt szívesen elmondom: miután hazai pályán három–kettőre kikaptunk az utolsó helyet elfoglaló Vasastól, én bekopogtattam Tarsoly Csabához, és közöltem vele, mindenkinek az lesz a legjobb, ha búcsút veszünk egymástól. Láttam a játékosokon, hogy az útjukban vagyok, így nem volt más választásom, minthogy felálljak a kispadról.

A játék már veszélyes

– Posztját az a Tamási Zsolt foglalta el, aki azóta is a proficsapat első számú edzője, és akinek ön mostantól a főnöke lesz…

– Az utódommal, aki – és kérem, ezt is írjuk le – a pályaedzőm is volt, majd én javasoltam a helyemre, leültünk és megbeszéltük, hogyan dolgozunk tovább. Talán az első mondatom az volt, hogy aludjon nyugodtan, eszébe se jusson, hogy a pozíciójára pályázok. Én Zsoltnak sohasem adok utasításokat, legfeljebb ha észreveszek valamit, és ha úgy vélem, az a javunkra válhat, akkor arra felhívom a figyelmét. Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz az együttműködésünk.

– A nagyok edzésein ugyebár jelen lesz.

– Természetesen ott a helyem. Olyannyira, hogy – és ezzel nem a fentieket szeretném kapásból megcáfolni – a pro-licences tanfolyamot látogató Zsoltnak jó néhány napot a csapattól távol kell töltenie, és addig én vezetem majd a gyakorlásokat.

– Netán be is öltözik?

– Ön is figyelmeztetett az elején: ötvennyolc éves vagyok már, úgyhogy ebben a korban már veszélyes lenne futballozni…

Felül majd a lelátóra

– Ha nem a felnőttek tréningjén vesz részt, akkor mi lesz a dolga?

– Elsősorban az utánpótláskorú játékosok fejlődése múlik rajtam. Ahogy hallom, a fiatalok tudásával nincs gond, azt pedig már saját szememmel láttam, hogy a körülmények minden szempontból adottak az eredményes munkához. Azt tűztük ki célul, hogy lehetőleg már az idén két-három ifjú tehetséggel bővüljön a nagycsapat kerete, idővel pedig azt szeretnénk, hogy az ETO kezdő tizenegyének zömét a saját nevelésű focisták alkossák.

– Ha jól tudom, eredményorientált szerződést kötött a tulajdonossal. Mit értsünk pontosan ezen?

– Azt, hogy minél jobb eredményeket érünk el, annál jobban járok…

– Apropó, meddig is szól a megállapodás?

– Hiszi vagy sem, az időtartamáról még nem beszéltünk. Lehet, hogy öt évig lesz érvényes, de lehet, hogy tíz évig.

– Miként az is megeshet, hogy fél évig…

– Nagyon nem örülnék annak, ha ilyen hamar megszakadna a kapcsolat. Tényleg úgy vagyok vele, hogy kaptam még egy sanszot, visszahívtak oda, ahol nagyon szerettem dolgozni. Az álmom most teljesülhet, hiszen korábban, amikor a Ferencvároshoz mentem, azt kértem Furulyás János szakosztályelnöktől, hogy az angol mintát követve, hadd tevékenykedjek menedzserként. Képzelje csak el, azt tehettem volna "kicsiben”, amit Sir Alex Ferguson… Sajnos, Furulyás János akkor nemet mondott az elképzelésemre, ám ha minden igaz, Győrött valóra válhatnak a terveim. Fent ülök majd a tribünön, aztán a meccsek után konzultálok a szakemberekkel. No, lesz dolgom bőven, hiszen a felnőtt- és a tíz utánpótlásgárda mellett a női együttes is az én felügyeletem alá tartozik. Megsúgom, alig várom már, hogy találkozhassak a hölgyekkel.

– Tarsoly Csaba nem győzi hangoztatni, kizárólag a nemzetközi szerepléssel lenne elégedett. Hasonlóképpen vélekedik?

– Nézze, amikor először Győrbe kerültem, azt ígértem a szurkolóknak, hogy három éven belül aranyérmes együttesük lesz. Szóval: még időben vagyunk, ha netán az idén nem jön össze az elsőség, akkor jövőre még bepótolhatjuk. Ugyanakkor a hatodik vagy a negyedik helyet nem nézhetjük ki magunknak, nekünk a plafont kell megcéloznunk! Persze, a csúcs az lenne, ha pontosan négy évtizeddel a klub első, és húsz esztendővel a harmadik, egyben eddig utolsó bajnoki címe után, már most, tavasszal pezsgőzhetnénk…