Boldog új évet!

Vicceset írni azonban kedvem sincs, és talán tehetségem sem (inkább én mondjam, mint ellenségeim...). Különben is: mivel lehetne humorizálni? A magyar futball sanyarú helyzetével? Újból, sokadszor belerúgni, mert nincsenek eredmények, gazdaságilag a tönk szélén áll, némely klubnál üzletembereknek álcázott szerencselovagok próbálnak pénzt kivenni belőle, ráadásul már megint bundát kiabál a lelátók népe? Tréfálkozzam a Budapest Aréna építkezésén? Hogy több tízmilliárd forintos befektetéssel, évek alatt sem sikerült még tető alá hozni a hajdan leégett BS utódját, miközben sokkal kevesebbért, alig néhány hónap alatt Debrecenben világszínvonalú csarnokot húztak fel? Vagy immár a sportújságírói, sportolói berkekbe is beszivárgó valóságshow-szereplőkön kellene humorizálni? A kis senkikből nagy nímandokká előlépett, holnapután már mindenki által elfeledett szerencsétlenekkel? Ugyan már!Az összegzős típusú jegyzetekkel meg az a baj, hogy mindenki által ismert tényeket lajstromoz közhelyszerűen. Elmélkedjek a sikertelen – na jó: félsikerű – labdarúgó Eb-pályázaton? Zengjek ódákat, hogy az úszók kontinensviadalát viszont sikerül Budapestre hozni? Vagy azon, hogy a stadionrekonstrukciós program gyakorlatilag becsődölt? Firtassam, hogy ki akar itt valójában a 2012-es olimpiára pályázni? (Magunk között hadd jegyezzem meg: én úgy látom, a nagy szavak ellenére gyakorlatilag senki.) Soroljam fel, amit minden sportot szerető amúgy is tud, hogy 2002-ben olyan remek évet zárt a magyar sport, amivel az olimpiai sportágakban a nemzetek versenyében a nyolcadik legtöbb pontot szereztük? Vagy emlékeztessem Önöket arra, hogy a labdarúgó-válogatottunk emberemlékezet óta először várja egy világverseny selejtező-sorozatának tavaszi folytatását kecsegtető pozícióban? Esetleg untassam a nagyérdeműt azzal, hogy a futball-világbajnokság emlékezetes pillanatait felidézem? Akkor maradna hát az előretekintés? De ennek a rovatnak visszajátszás a címe! Meg egyébként is: az olvasók már csak olyanok – és menynyire igazuk van ebben –, hogy a tervek kevésbé érdeklik őket, csak arra kíváncsiak, amik megvalósulnak belőlük. Az ismert férfidezodor szlogenjét elrabolva: Önöknek bizonyíték kell, nem ígéret. Szóval: sem ezt, sem azt, sem amazt nem kapnak ebben az írásban tőlem. Valami mást, valami kicsit személyeset azonban igen.Bevallom, minden szilveszter éjjelén, amikor a Himnuszt hallgatom szeretteim és barátaim körében, az erkeli dallam alatt, ha hiszik, ha nem – bármi fontos, örömteli történt is velem abban az esztendőben –, az év nagy, számomra emlékezetes sporteseményeinek a képei peregnek le előttem.Azt kívánom ezért most, a 2003-as esztendő előestéjén Önöknek is, hogy jövőre ilyenkor velem együtt sok szép magyar sikerre, sok emlékezetes nagy versenyre legyen módjuk visszaemlékezni.Olyan viadalokra, amelyekről a jövőre kereken százesztendős Nemzeti Sportban olvasnak majd kedvükre.