Döntés előtt a cselkirály

Csábítják, egyre több helyről keresik. Várható volt, hiszen akit olyan tehetséggel ajándékozott meg a teremtő, mint Gera Zoltánt, azt bizony előbb-utóbb felfedezik. Mi, magyarok már évek óta tudjuk, hogy kivételes adottságokkal rendelkezik a fiú, aztán rögtön hozzá is tesszük mindehhez: mi lett volna, ha… A szokásos sopánkodás ez, bár Gera esetében talán nem is annyira, elvégre ki ne tudná, honnan indult az ifjú labdarúgó; ki ne hallott volna az eltékozolt évekről, a (nevezzük így…) bohém balhékról; és ki ne csóválná a fejét mindezek hallatán, mondván, sokkal, de sokkal előrébb tarthatna ez a fiú. De elég a múltidézésből, Gera Zoltán ifjúkori ballépéseinek felemlegetéséből, amikor így is nyílegyenesen repül fel s egyre feljebb. Legutóbb arról számoltunk be vele kapcsolatban, hogy hívja a török elitklub, a Galatasaray, ami azért is érdekes, mert a Ferencváros csatárának nyáron lejár a szerződése, így nem kis dilemma lehet eldönteni: marad-e kedvenc klubjában, s kedvenc zöld-fehér szerelésében, avagy elindul Európába. A karácsonyi ünnepek közben szakított arra néhány percet, hogy a jövőjéről beszéljen.
– Meglepődött a Galatasaray ajánlatán?
– Nem lepődök én már meg semmin, de remélem, ezt nem veszi senki nagyképűségnek – kezdte a nyolcszoros válogatottsággal is büszkélkedő támadó. – A Galatasaray nagycsapat, bármelyik labdarúgó számára vonzó klub, a török futball pedig a világ élvonalába tartozik, ezt láthattuk a világbajnokságon. Ám az a helyzet, hogy engem már nagyon sok helyről keresnek. Ezt felesleges is lenne tagadni.
– Gyaníthatóan nem akarja most felsorolni a klubokat, éppen ezért annyit mondjon meg, melyik ország a legvonzóbb az ön számára?
– Spanyolország és Anglia, de itt rögtön álljunk is meg, mert a végén azt hiszi valaki, hogy tessék: Gera álmodozik, és máris elkívánkozik a Fradiból. Holott szó sincs erről, számomra a Ferencváros az első, és ezt nem udvariasságból mondom vagy éppen divatból.
– Ez azt jelenti, hogy szerződést hoszszabbít?
– Nem tudom, hogy ez egyelőre mit jelent. Nyáron lejár a szerződésem, és némi túlzással már egy éve tárgyalunk a klub vezetőivel a folytatásról. Úgy gondolom, a finishez értünk.
– Túl sokáig már valóban nem variálhatnak: mikor várható a döntés?
– Szerintem január végéig eldől, hogy maradok, vagy megyek.
– Lehet, hogy naiv a kérdés, de mi a fő indok, netán a pénz?
– Ugyan már, ha a pénz számított volna elsődlegesen, már rég elmehettem volna a Fradiból. Egyértelmű, hogy itthon csak a Ferencvárosban játszom, de ahogy mondtam, sok helyről keresnek, és szinte valamennyi ajánlat vonzónak tűnik. Okosan kell döntenem, hiszen a jövőmről van szó. Szeretem a Ferencvárost, nagy kihívás lenne a Bajnokok Ligájában szerepelni a csapattal, ugyanakkor, ha az embert, mondjuk, Angliából vagy Spanyolországból hívják, arra irtózatosan nehéz nemet mondani. És akkor még nem is beszéltünk a Galatasarayról. Úgyhogy most az a biztos, hogy megkezdjük a felkészülést, nekem pedig január végéig oda kell kanyarítanom a nevem valamelyik szerződésre…