Megszűnésről szó sincs

Az angyalföldi klub közelmúltban kinevezett ifjú ügyvezető elnöke egyelőre csak a lehetőségekről beszél, ám azt kerek perec kijelentette: a Vasas futballcsapatának megszűnéséről szó sem lehet!– Elnök úr, ezt a kérdést nem önnek, hanem a hibát hibára halmozó elődjének, Gyalog Andrásnak kellene feltenni, ám az élet már csak ilyen, most ön irányítja a Vasast. Szóval: megszűnik-e az ön vezetése alatt a korábbi hatszoros bajnok futballcsapat?– Nem, nem és nem! Ilyen variáció egyszerűen nem létezhet, a Vasas hírnevéhez rendkívül sokat tett hozzá a futballcsapat, és egy ilyen nagy egyesület, mint a miénk, egyszerűen nem lehet meg labdarúgás nélkül.– Szép, amit mond, csakhogy a játékosok talán éppen most körmölik a feljelentésüket.– Erre csak azt tudom mondani: sem hozzám, sem Pongrácz Antal társadalmi elnökhöz nem érkezett semmiféle feljelentés, mi is az újságból tudjuk, hogy ilyesmire is sor kerülhet. Az más helyzet lesz, ha mindez bekövetkezik.– Miért ilyen optimista a jövőt illetően, amikor a klubház szó szerint, a klub pedig átvitt értelemben recseg, ropog, rogyadozik?– Optimizmusom egyebek mellett abból fakad, hogy a közelmúltban sor került klubunk új elnökségének első tanácskozására. Szinte mindenki azt érezte, hogy segíteni akar, fontosnak tartja a Vasast, s ha a helyzet úgy hozza, hajlandó is tenni az egyesületért. Rengeteg gonddal küszködünk, de nekünk most össze kell fognunk, nem pedig a múlt hibáin rágódni. Ami engem illet, a végsőkig elmegyek majd akár a futballcsapat, akár más szakosztály megmentéséről van szó.– Tudja, a hangzatos mondatokból már nagyon elegük van a Vasas-szurkolóknak. Az imént említett Gyalog András annak idején is nyilatkozta hétről hétre, hogy tárgyalunk, alakulnak a dolgok. Aztán mindenki tudja, mi lett ennek a vége. Mi igaz tehát abból, hogy a háttérben alakul valami, hogy bizonyos emberek összefogtak, és akár pénzt is áldoznának a Vasas labdarúgócsapatának a megmentésére?– Nézze, elégedjen meg anynyival, hogy remélhetőleg lesz lehetőség szakosztályaink felvirágoztatására. Rendkívül fontosnak tartom Jánosi György miniszter úr minap elhangzott mondatait, aki arról biztosította a nagy egyesületeket, hogy esetleg állami támogatásra számíthatnak. A Ferencváros, Újpest, MTK, Honvéd és Vasas alkotta úgynevezett nagyegyesületek egyértelműen a magyar sport zászlóvivői, olimpiai és világbajnoki sikereink nagy részét ők szállítják. Éppen ezért évi nyolcszázmillió forintos sportminisztériumi támogatás, elosztva az öt klub között, reálisnak tűnhet. Nem olyan sok pénz ez, de így talán nem kellene napi megélhetéssel küszködniük a szóban forgó egyesületeknek. A sportminiszter szavait pozitív változásként fogom fel, hiszen egy ilyen nagy klub, mint a miénk, három pillérre támaszkodhat: az állami, pontosabban a sportminisztériumi segítségre, az önkormányzat támogatására, no meg a szponzorokra. Utóbbit az egyesületeknek kell felkutatniuk. A magyar sport csak akkor érhet el sikereket, ha összefogunk, és ebből az állam sem húzhatja ki magát. A Vasas futballcsapatát természetesen nem az államnak kell megmentenie. Ez a mi feladatunk, és meg is oldjuk.