Vélemény - átnéznek a hajdani kedvenceken

Hogy a megválasztott sportvezetők nincsenek könnyű helyzetben, azt nehéz lenne vitatni, elég arra gondolni, hogy a fő támogató, a Dunaferr Rt. a korábbi támogatásnak csak a töredékét képes adni. Az elnökség időközben többször ülésezett, ám egy fontos kérdésben, nevezetesen abban, hogy a labdarúgók milyen körülmények között folytathatják tavasszal a bajnokságot, eddig nem vállalta a döntést.Márpedig, hogy mi lesz a futballcsapat sorsa, sokakat érdekel. Elég talán arra visszaemlékezni, hogy alig két évvel ezelőtt, amikor az újvárosiak a pályájuk alkalmatlansága miatt Győrben voltak kénytelenek játszani a nemzetközi meccseiket – a Hajduk Split, a Rosenborg és a Feyenoord ellen –, 15-20 ezer ember tombolt az ETO-stadion lelátóján, és szinte az egész ország szorított a piros-fehérekért. Mostanra lassan elkészül az újvárosiak arénája, de nem biztos, hogy lesz csapat is, amelyik játszik majd benne.Hogy két esztendő sok vagy kevés, megítélés kérdése, az azonban biztos, hogy ennyi idő alatt gyökeresen megváltozott Dunaújvárosban a futballt körülvevő közeg. A bálványozott kedvencekből feketebárányok, nemkívánatos személyek lettek. Manapság már ott tartanak a labdarúgók, hogy a többi sikersportág képviselői, a jégkorongozók, a kézilabdázók egyszerűen átnéznek rajtuk. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nemrégiben megválasztott elnökségbe egyetlen, a labdarúgás iránt elkötelezett személy sem került be, elképzelhető, milyen jövő vár a futballistákra… Hetek óta másról sem hallani, minthogy a játékospiacon kapós újvárosiak melyik együttesben folytatják a pályafutásukat. A rivális klubok mindnyájan a Dunaferrtől szemezgetnek, és tehetik ezt, hiszen hol ingyen, hol pedig a valós ár töredékéért juthatnak értékes labdarúgókhoz. Hogy az esetleges távozók helyére kik érkezhetnek, arról semmit sem tudni, illetve szinte biztosra vehető, hogy minőségi futballista nem lesz köztük.Persze miért is lenne, amikor olyan hangokat is hallani, hogy néhány döntéshelyzetben lévő ember legszívesebben a juniorgárda tagjainak adna némi aprópénzt, és a fiatalokat játszatná a tavaszi szezonban. Ezek az "urak” nagy valószínűséggel vörösre tapsolták a tenyerüket két évvel ezelőtt a nemzetközi találkozókat látva, ám a jelek szerint hamar felejtenek. Számukra mostanra nyűg lett a labdarúgás, szívük szerint amatőralapokra helyeznék a sportágat. Talán lesz valaki, aki megérteti velük: hiba lenne lerombolni azt, amit többéves, szisztematikus munkával felépítettek. Igaz, mások és nem ők…