Magyar prezentáció: új futballrajt az új Európáért

A kormány nevében levelében biztosította támogatásáról pályázatunkat Medgyessy Péter miniszterelnök, illetve videofelvételről Jánosi György sportminiszter. A stadionépítések anyagi forrása felől érdeklődő vb-tagokat mindemellett a kormány írásos garanciavállalása is meggyőzhette.

Az Európai Labdarúgó-szövetség székházában tartott bemutató során a projektigazgatók egy, a jelöléseket tekintve kevés híján felbillenő térképpel szemléltették, hogy Kelet-Európa mily hátrányos helyzetben volt (van…) a komoly futballesemények rendezési lehetőségét tekintve. Az igen szűk, négycsapatos, 1976-ban rendezett jugoszláviai Eb-döntő kivételével csak egy-egy meccsen láthatott vendégül nagy nemzeti csapato(ka)t e felzárkóztatásra váró régió.

Higgyük el, az ,,Új futballrajt – az új Európáért” szlogennel, a jelenlévők szerint is értékes koncepciót meghirdető magyar küldöttség – valamint itthon a fél ország – nem várja teljesen esélytelenül a holnap, 12:30 órakor a sajtó jelenlétében celebrálandó eredményhirdetést.

Hallhattuk bár, hogy a prezentáción elsőként színre lépett osztrák-svájci pályázat képviseletében felettébb magabiztosan szólt Friedrich Stickler, az ÖFB elnöke, és olvashattuk ugyan, hogy a négy ország fémjelezte Nordic 2008 rendezői-összefogást féltő skandináv újságok cinkelt lapokról cikkeztek, türelemmel kéretik várni holnapig.

A befutónak tartott duó ugyanis párosként sem duplázza meg oddsait: a 2000-es belga-holland kontinensbajnokság után az UEFA illetékesei csak módjával dicsérték a rendezést, az elszámolás és a biztonsági intézkedések kapcsán a megkettőzött szervező bizottság és az országa határán jogkörét vesztő rendőri állomány anomáliája miatt bőven akadtak az összebútorozás helyességét megkérdőjelező visszásságok.

Egyetlen mondat a most házasodni kívánó furcsa párról… Ausztria partnere, Svájc EU-n kívüli országként, tartományi önállóságra építő államszervezettel aligha lehet makulátlan együttműködő fél.

Azt se feledjük, hogy három évvel ezelőtt a 2004-es pályázati anyag elbírálásakor mindenki – az akár holnap megnyitót rittyentő, kész stadionokkal okkal dicsekvő – spanyolokat favorizálta, s bár a szép Ibéria győzelme megmaradt, a ,,sansztalan” Portugália örülhetett.

Magunk sem kedvetlenednénk el, hogyha a ,,lúzer” luzitánokhoz hasonlóan a biztos befutók helyett most is egy országnyival arrébb ünnepelhetnénk. Húzzon csak hozzánk a döntnökök szíve, s pénztárcája, elvégre összességében – a környező hét ország lakosságát tekintve – egy 100 milliós lakosságú térséget vonhatnának be a működő futballgazdaság fogyasztói közé. Ellenkező esetben – botor módon – 100 millió lemaradása, euró-milliárdok, s új piacok átmeneti elvesztése mellett tennék le a voksukat.