A cél: tizedik hely Torinóban

Mindezt úgy, hogy a rendkívül költséges sportra fordított összegeket a sportolók maguk állták. Azóta nem sokat hallhattunk a februári téli ötkarikás játékokon kellemes meglepetésre jól szereplő sportolókról. Ez persze nem jelenti azt, hogy csendben ne tettek volna meg mindent az előrelépés érdekében. Gyulai Márton, a férfi csapat legfiatalabb tagja például nemrég érkezett haza Innsbruckból Pintér Bertalannal együtt.
– Remek hetet tudhatunk magunk mögött – mosolyog Gyulai Márton, az újdonsült bobpilóta. Frankl Nicholas örökét úgy tűnik, sikerül továbbvinnem, ugyanis az 1976-os téli olimpia helyszínén megrendezett nemzetközi bobiskolában sikeres vezetői vizsgát tettem, így indulhatunk a soron következő szezon Európa-kupa-futamain.
– A korábbi sofőrrel békében váltak el?
– Nem is volt ez elválás, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Fogalmazzunk úgy, hogy mi, akik Magyarországon élünk, ezentúl sokkal komolyabb formában kívánunk foglalkozni a bobozással, mint tettük ezt korábban. Ennek első lépése volt az innsbrucki tábor.
– Hogyan várta az első csúszást?
– Egy cseppnyi félelem sem volt bennem. Aznap valósággal szárnyaltam, a föld fölött jártam. Bár tudom, hogy ez veszélyes sport, többen is meghaltak már egy-egy kapitális hiba következtében, az instruktoraink nagyon vigyáztak ránk. Nekünk ráadásul a legjobb jutott, Reto Götschi, a tizenegyszeres svájci bajnok, a lillehammeri olimpia ezüstérmese, többszörös világbajnok. Amit ő nem tud a bobozásról, azt már nem is érdemes tudni. Bár az elején tartottam tőle, hogy a nagy Götschi hogy fog majd viszonyulni hozzánk, a kis senkikhez, nagyon kellemes meglepetés volt a viselkedése. Versenyzőként a nagymenők levegőnek nézik a "mazsolákat”, ez szinte kötelező viselkedés a számukra. Most viszont hallatlanul kedves és segítőkész volt. Még azt is megígérte, hogy azokon a versenyeinken, amelyeken ott lesz, segít nekünk.
– Hogy az elsőként a Holdra lépő Armstrong mondatát ferdítsük kissé, ez egy kis lépés egy embernek, de nagy lépés a magyar bobsport történetében.
– És hasonlóan nagy lépésekre készülünk a közeljövőben. Hogy mást ne mondjak, bobvásárlás előtt állunk. Hiszen mindenki, akivel beszéltem Innsbruckban, azt mondta, ha komolyan gondolod a bobozást, vegyél egy járgányt! Cortina d’Ampezzóban már tavaly kinéztem egy kettest, és a napokban kell eldöntenem, hogy megvesszük-e vagy sem. Úgy tűnik, számunkra a bérelt bobok ideje lejár. Ezzel pedig hatalmas távlatok nyílnak meg előttünk! Lehetséges támogatókkal állunk tárgyalásban. Némi nagyképűséggel azt is mondhatnám, hogy a szemüvegeink szponzorációjára tendert írtunk ki. Ha sikerül meggyőznünk egy multit, fedezni tudjuk a bobvásárlást, és a versenyeinkre sem a saját zsebünkből kell majd elutaznunk. Ha sikerül felkeltenünk az érdeklődésüket, ha fantáziát látnak bennünk, nagyot léphetünk előre. Márpedig az szent meggyőződésem, hogy a magyar média harapna ránk, hiszen ez egy olyan kuriózum, amelyet érdemes megmutatni, bemutatni. Egyszóval mi nemcsak a pénzt szeretnénk zsebrevágni, ezért cserébe komoly reklámot kapnának.
– Így már sokkal lelkesebb lehet a csapat, mint korábban.
– A lelkesedéssel eddig sem volt baj, de nagyon korlátozottak voltak a lehetőségeink. Ám ha sikerülnek a terveink, mindenki kettőzött erővel készülhet. És nemcsak a torinói olimpiára, hanem az idei, meg a jövő évi, meg az az utáni szezonra is. Az olaszországi olimpiára teljesen új pályát építenek majd, így a jó szereplés kizárólag azon múlik, melyik pilóta tudja jobban megtanulni a kanyarokat, és kinek milyen minőségű felszerelése lesz. Az biztos, hogy a csapaton nem múlik majd semmi. Zsombor Zsolt, Pintér Bertalan, és talán a bátyám, a pillanatnyilag az atlétikára koncentráló Miklós is nagyon odateszi majd magát. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Salt Lake City-i szereplésünk után többen megkerestek, hogy jönnének bobot tolni. Közülük Bencze Ferenc, a korábbi wakeboard és paintball magyar bajnok már tagja is a csapatnak. Bár tudom, hogy ezért a kijelentésért nagyon sokan fognak nagyon sokszor kinevetni, én mindent megteszek majd, hogy a legjobb tíz közé kerüljünk Torinóban. Ez hatalmas eredmény lenne. Mondom, ez képtelen állítás, de rajtunk semmi nem múlik, ebben biztos vagyok.
– Mik a közvetlen jövőre vonatkozó elképzeléseik?
– Mint már mondtam, négy Európa-kupa-futamon szeretnénk rajthoz állni, és én szeretném megcélozni az utánpótlás Eb-t is. Az egyetlen gond, hogy a csapatból egyedül én férek be a huszonhat éves korhatárba. Időnk persze még van, remélem, találunk valakit, aki eljönne tolni nekem.
– Ha azt vesszük, hogy Elton John is apróhirdetés útján találta meg a szövegíróját, akivel együtt lettek világhírűek, nem lehetetlen az önök vállalkozása.
– Főként, hogy azt tapasztaljuk, hogy sokan láttak fantáziát február óta a bobozásban. Az olimpiai bajnok kalapácsvető Kiss Balázzsal is szóba került, hogy később beállna a tolók sorába, de jelentkezett egy raliversenyző és egy cselgáncsos is. Egyszóval ezzel is úgy vagyok, mint magával a bobozással. Tudom, hogy sokszor ütközöm majd falakba az utam során – és most nem a jégcsatornáéra gondolok –, de ha neki sem futnék, nem jutnék előre. Nekem, nekünk pedig valóban nagy terveink vannak.