Csuszovityina kitart Athénig

Miután befejezte ugrásgyakorlatát – később kiderült, nála szebben és jobban senki sem produkált ezen a szeren, így a legmagasabb pontszámmal jutott a szombati döntőbe – leült és figyelte a vetélytársakat. Okszana Csuszovityina fél szemmel a pódiumon történteket követte, ám közben készségesen állt rendelkezésre egy rövid interjú erejéig. Az 1992-es barcelonai olimpián még a FÁK csapatában aranyérmet nyert, ám Debrecenben üzbég színekben versenyző 27 éves tornásznő szeme felcsillant és teljesen megnyílt, miután megtudta, hogy ismerjük az üzbég fővárost, Taskentet.

– Örülök, hogy másnak is tetszik Üzbegisztán. Nagyon szép hely. Én Buharában születtem, de a gyerekkoromat már Taskentben töltöttem, és ma is ott élek – mesélte.

– Gondolom, amikor még létezett a Szovjetunió, azért nem Taskentben, hanem a fővárosban, vagy legalábbis Moszkvához közelebb élt.

– Nem, akkor is Taskentben laktam. Csak a válogatott közös felkészülései idején hagytam el a várost. Akkor én is beköltöztem a Moszkva melletti edzőtáborba. Mostanában annyiban egyszerűsödött a helyzetem, hogy már nem kell kimozdulnom Üzbegisztánból.

– Ennek ellenére sem lehet könnyű a helyzete, hiszen anyaként két fronton is helyt kell állnia, a magánéletben és a sportban is.

– Valóban van egy hároméves kisfiam, de nem jelent gondot az ő nevelése és a sportolás – komorodik el, látszik, hogy nem kíván beszélni arról, hogy kisfia, Alisher leukémiás. – Egyeztetés kérdése az egész. A versenyzés és az anyaság mellett az is belefér az életembe, hogy a kicsinyekkel is megszerettessem ezt a sportágat, ugyanis edzőként gyerekekkel is foglalkozom.

– Nőknél nem illik az életkort firtatni, de kikerülhetetlen, hogy ön a női mezőny legidősebb tagja…

– Tényleg nem tartozom a fiatalok közé, de tisztában vagyok vele: nem a kor hanem a teljesítmény számít.

– Csodálatra és tiszteletre méltó, hogy tíz éve a világ élvonalához tartozik, és még ma is állja a versenyt a fiatalokkal. Meddig tervezi a pályafutását?
– Amíg lehet és bírom, csinálom. Azt hiszem, egy olimpia még belefér. Higgye el, tudni fogom, hogy mikor kell befejeznem az élsportot. Amíg azonban csak örömet okoz a torna, amíg jönnek az eredmények, addig szerintem nincs okom az aggodalomra.

– Debrecenben három szeren is a döntőbe jutott. Bizonyára elégedett a teljesítményével.

– Elégedettségről még korai beszélni, hiszen csak részfeladatokat teljesítettem. Várjuk meg a végét! Azt viszont már most elmondhatom, hogy ez az első szervilágbajnokságom és nagyon tetszik. Sajnos, a várost még nem tudtuk felfedezni, mert az edzéseken kívül másra nem volt időnk. De ahogy lesz egy kis időm, mindenképpen el-megyek a belvárosba egy kis sétára. Remélem, nem csak a séta miatt lesz kellemes emlék a világbajnokság helyszíne.