Beérték a Ferencvárost a lilák

Szörnyű látványt nyújtott fél órával a kezdés előtt a győri stadion. A vasúti menetrendhez kötött újpesti szurkolókon, no és az éberen figyelő biztonsági őrökön kívül az égvilágon senki nem volt a nézőtéren. Az egyik szurkoló megjegyezte, hogy ma sem lesz tömeg. Tette mindezt a melegíteni induló Sebők Zsolt és Molnár Levente közelében, mire utóbbi, a hazaiak tartalékkapusa rezignáltan csak annyit mondott: "Uram, itt már öt éve nincs tömeg…”
Az Újpest csapatát szállító busz vezetője sem kapkodott, hiszen a lilák csak alig több mint egy órával a mérkőzés előtt érkeztek meg az ETO stadionjába. A találkozóra amúgy legalább két labdarúgó biztosan boldogan készülődött. Az egyik a hazai oldalon Herczeg Miklós volt, aki 250. alkalommal lépett pályára az élvonalban, és nyilvánvalóan szerette volna bizonyítani a játékával is, hogy nem véletlen a szép jubileum. A másik pedig az újpesti Tokody Tibor lehetett, aki alig valamivel több mint 22 éves, ám péntek este Győrben ő töltötte be az Újpestnél a csapatkapitányi tisztet. Azért került a fiatal támadó bal kezére a szalag, mert Kovács Zoltán három sárga lapja miatt hiányzott, helyettese, Tamási Zoltán pedig ezúttal csak a cserepadon kapott helyet.
A mérkőzés valahogy úgy kezdődött, ahogy a győriek eltervezték, hiszen ők jelentettek némi veszélyt a kapura, bár az első negyedóra legnagyobb eseménye Goran Jovanovics sárga lapján kívül az volt, hogy eleredt a havas eső. Küzdöttek a hazaiak becsülettel, próbáltak sok támadást szőni, ám a lelkesen védekező újpestiek mindig tisztázni tudtak. Aztán a félidő közepén Rósa Henrik kézzel-lábbal értékesítette az első újpesti helyzetet, némileg meglepetésszerűen vezetéshez juttatva ezzel a lilákat. A győriek támadtak tovább, de Vlaszák Gézának az égvilágon semmi dolga nem akadt, hiszen csak az elején kellett egyszer közbeavatkoznia. A másik oldalon Sebők Zsoltnak még annyi munka sem jutott, hiszen a második újpesti helyzetet Horváth Ferenc kihasználta, így mondhatjuk, hogy minden lehetőségével maximálisan élt az Újpest az első félidőben.

Horváth amúgy legutóbb október 6-án volt eredményes a Békéscsaba ellen, azóta csak kihagyott helyzetek szerepeltek a neve mellett. A lefújásig a képlet már nem változott; az újpestiek nem jelentettek veszélyt a kapura. Tegyük hozzá, talán ez a győriek szerencséje, mert ha a továbbiakban is hibátlanul használták volna ki a lehetőségeiket, alighanem már az első félidőben eldől a mérkőzés. Ám igazi helyzet sem a lila-fehérek, sem a zöld-fehérek előtt nem adódott, így a játékrész hajrájában a semleges néző már csak annak örülhetett, hogy nem esett sem az eső, sem a hó.

Fordulás után nem sokat változott a helyzet; nagyobb lett a győri fölény, a lila-fehérek visszahúzódtak kapujuk elé. Igen ám, csakhogy a hazaiak rossz felfogásban igyekeztek feltörni a betömörülő lila-fehérek védelmét, hiszen a két középső magas ember, Korolovszky Gábor és Juhár Tamás rendre elfejelte a labdákat az ívelések után. Hiába próbálkozott a Győr, a fegyelmezetten védekező vendégfutballisták mellett nem tudott igazi gólveszélyt teremteni. Szabó András kissé átszervezte csapatát, lehívta a pályáról a halvány teljesítményt nyújtó Móri Tamást, és a helyére beküldte Dejan Poljakovicot.


E váltás azzal járt, hogy a horvát légiós vette át Tokody Tibor helyét a középpályán, az alkalmi csapatkapitány pedig Horváth Ferenc párja lett a támadósorban. A második félidő közepén jártunk, amikor Jurica Karabatic a frászt hozta a győri szurkolókra; szinte hihetetlen volt, ahogy a védő a győri térfél közepéről megemelte a labdát, ami saját kapujának bal oldali kapufájáról pattant vissza a mezőnybe. Ritkán látható nagy baki volt, az a szerencséje a légiósnak, hogy nem lett gól az esetből. Aztán negyedórával a vége előtt Rósa Henrik és Tokody Tibor újabb villanása eldöntötte a mérkőzést, az egyszeres válogatott támadó fejjel megszerezte csapata harmadik gólját, ami után már nem volt kérdés, hogy az újpestiek megnyerik-e a mérkőzést. A győriek dicséretére legyen mondva, nem adták fel a harcot, tovább próbálkoztak, és Baumgartner Attila révén egy átlövésből sikerült is szépíteniük. Pedig ekkor a vendégoldalon már játszott Frantisek Kunzo, akinek nyilván az lett volna a feladata, hogy stabilizálja az Újpest védekezését a középpályán.
Végül is az újpestiek megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, mégpedig úgy, hogy szinte az összes helyzetüket kihasználták. Előreléptek tehát a Megyeri útiak a dobogóra, köszönhetően annak, hogy az elmúlt hetekhez képest javultak védekezésben és támadásszervezésben is. Ezenkívül, és ez talán a legfontosabb az újpesti szakembereknek és vezetőknek, a játékosok bebizonyították, hogy függetleníteni tudják magukat minden külső körülménytől, minden hírtől és még a szakadó esőtől is. Győri oldalon viszont nagy volt a tanácstalanság péntek este, s ennek nem is lehetett más a vége, csak kudarc. A zöld-fehérek kezdeti lendülete megtörni látszik, ezért kellett búcsúzniuk a dobogótól.

Mestermérleg

- Az első húsz percben megvalósítottuk elképzeléseinket. Az első újpesti gól előtt a játékvezető nagy hibát követett el, amikor Rósa kezezését nem büntette, s ezzel döntően befolyásolta az eredmény alakulását. A későbbiek során eltiltás és sérülés miatt megbomlott védelmünk hibáit kihasználva az Újpest növelni tudta előnyét.
Tamási Zsolt, a Győri ETO vezetőedzője

- Először is köszönöm csapatomnak, hogy negyvenedik születésnapom alkalmából ilyen szép győzelemmel ajándékozott meg. Annak örülök, hogy a média által teremtett zűrzavaros hét után csapatom győzni tudott. Ezúttal nem játszottunk jól, még úgy sem, mint legutóbb a Debrecen ellen, de amíg akkor kihagytuk, most berúgtuk helyzeteinket.
Szabó andrás, az Újpest FC vezetőedzője

Percről percre

17. perc: Az első feljegyzésre érdemes esemény: szitálni kezdett a havas eső, miközben az ETO negyedik alkalommal végezhetett el – ezúttal is eredménytelenül – szögletrúgást. Ennyi…
20. perc: Ezúttal már a kapu is veszélybe került: Weitner átadását követően Szanyó a bal oldalról ballal 16 méterről célozta meg az újpestiek kapuját, Vlaszák öklözve hárított.
24. perc: Támadgatott az ETO, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, gólt kapott… Tokody mélységből robogott fel a bal oldalon, aztán a Győr kapuja elé ívelt, a labdára Hucika és Horváth Ferenc ugrott fel. Hucikának sikerült kifejelnie a labdát, amelyet Rósa Henrik kézzel maga elé tett (Kassai Viktor sípja néma maradt…), aztán 16 méterről, középről, ballal a bal alsó sarokba küldte a labdát.
0–1
32. perc: A győri térfél közepéről, a bal oldalról Rósa Henrik végezhetett el szabadrúgást. A győri kapu elé ívelte a labdát, a hazai védők szereptévesztésbe kerültek, partjelzőnek képzelték magukat, és lest jelezve, meg sem mozdultak. Nem így Horváth Ferenc, aki felismerte a lehetőséget, lecsapott a labdára, aztán nyolc méterről ballal a bal alsó sarokba gurított.
0–2
49. perc: Herczeg a bal szélről laposan adott középre, ám a berobbanó Nicsenko csak bele tudott piszkálni a labdába, és így odalett a helyzet.
65. perc: Karabatic menteni akart, de emelése saját kapuja felé sikeredett, és a labda a kissé kinn álló Sebők fölött elszállva a bal oldali kapufáról perdült vissza a játéktérre.
75. perc: Végleg megpecsételődött a győri csapat sorsa. A végig sokat mozgó, nagy kedvvel játszó Rósa Henrik ezúttal a bal szélről ívelt pontosan a kapu elé, és Tokody hat méterről akadálytalanul fejelhetett a léc alá.
0–3
82. perc: Az újpesti tizenhatos előtt Némethet próbálta megjátszani Nicsenko, ám a volt kispesti középpályás elcsúszott. Leggyorsabban a nem sokkal korábban csereként pályára lépő Baumgartner eszmélt, és ballal 16 méterről a jobb alsó sarokba bombázta a labdát.
1–3