Visszatérés vállműtét után

– Magyarországról hívnak? Akkor nemsokára találkozhatunk is – mondta érezhető örömmel a hangjában a 27 éves versenyző.
– Miért örül ennyire annak, hogy Magyarországról keressük?
– Mert nagyon szép emlékek fűznek az országukhoz. Igaz, csak egyszer jártam ott, de az örökké emlékezetes marad. Tudja, ott voltam a kilencvenkettes budapesti Európa-bajnokságon, és az volt az első komoly versenyem. Jól is szerepeltem, mert ugrásban a döntőbe jutottam, ötödik lettem.
– Mire emlékszik még arról a versenyről?
– Csak egy nagy teremre… de hát nagyon régen volt már az az Európa-bajnokság! Sajnos, Budapestből semmit sem láttam. Most a világbajnokság városáról sincsenek információim, de bízom benne, ugyanolyan szép emlékként marad meg, mint az első magyarországi versenyem.
– Ön azon kevesek egyike, aki minden szeren a világ élmezőnyébe tartozik. Ezt mutatja, hogy összetett világ- és Európa-bajnoki címmel is büszkélkedik már. Igaz, az utóbbi időben elsősorban gyűrűn remekelt, a glasgow-i Világkupán például bronzérmes lett. Debrecenben mely szereken indul?
– Gyűrűn és nyújtón.
– És milyen formában érzi magát?
– Igazából nem vagyok kirobbanó formában. Tudja, érződik a teljesítményemen, hogy májusban megoperálták a vállam, és csak augusztus végén kezdtem el újra tornászni. Sajnos, még nem teljesen ép a vállam, de a munkában már nem akadályoz az egykori sérülés. A kisebb fájdalmakra ugyanis oda sem figyel az ember.
– Ezek után megkérdezhetem, milyen reményekkel lép a szerekhez a világbajnokságon?
– Most valóban nem szólam, hogy semmit sem tudok előre mondani. Nem titkolózásból fogalmazok így, hanem mert tényleg nem tudom, mi lesz. Tornában egyébként is azt mondjuk: csináld meg jól a gyakorlatod, aztán a többi kiderül. Rám ez most különösen igaz.
– Jó, akkor tippelésre azért megkérhetem? Ki nyeri a gyűrűt?
– Jovcsev, Csollány vagy egy kínai. Nem tudom… De az is lehet, hogy olyan valaki, akiről nem is gondolnánk, aki most robban be az élmezőnybe.
– Saját magát már nem is sorolja az esélyesek közé? Pedig már előfordult, hogy sikerült legyőznie az olimpiai bajnok Csollány Szilvesztert, és ez nagy szó.
– Igen, előfordult már, de ritkán. Tudom, hogy Csollánynak a világbajnoki aranyérem még hiányzik a gyűjteményéből. A hazai pálya segíthet neki, és én kívánom is, hogy végre valóra váljon az álma. De majd kiderül, hogy így lesz-e. Azt mondom: nyerjen a jobbik!