Ismét Illés Béla villant meg

Pedig ezúttal az előjelek azt sejtették, legalábbis érdekes találkozóra van kilátás: a péntekig 32 pontot gyűjtött Egervári Sándor trenírozta egylet legutóbb a 10. fordulóban szenvedett vereséget (Sopronban 2–3), míg a kisalföldi gárda még régebben hagyta el pont nélkül a pályát (szeptember 27-én a Ferencváros ellenében odahaza maradt alul: 1–2).
Az első negyedóra nem is igazolta a távolmaradókat, tudniillik ez idő alatt mindkét oldalon akadt helyzet, ráadásul a csapatokon érződött: bizony győzni akarnak. Hogy az első félidei szakmai penzumot letudjuk, el kell mondani: a kék-fehér gárda főként Molnár Zoltán előremerészkedéseivel igyekezett létszámfölényt kialakítani a középpályán, Illés Béla pedig a két ék, Ferenczi István és Daniel Rednic mögül mélységből próbált a kapu előterébe érkezni. Külön mondatban illik szólni Zavadszky Gáborról, már csak azért is, mert a hazai hetes ismét jól futballozott a jobb oldalon, igazolva, hogy Gellei Imre nem véletlenül hívta be a válogatottba.
Ami a győriek játékát illeti: Tamási Zsolt úgy szervezte meg az ETO futballját, hogy a biztos védekezésből minél gyorsabb kontratámadásokkal veszélyeztessék Hajdu Attila kapuját. Ez oly jól sikerült, hogy egy efféle villámakció végén, ha Darko Peric lába nem remeg meg, könnyedén gólt szerezhettek volna a zöld-fehérek. Igaz, azon nyomban Zavadszky is hasonló ziccerbe került, és hogy a szünetig nem esett gól, az leginkább Goran Jovanovicsnak köszönhető, aki megzavarta a lövés pillanatában a középpályást. És Igor Nicsenkónak.
A csatár az első félidő végén egy remek csellel tökéletes lehetőséget teremtett magának, és bár a bal sarok ugyanolyan üres volt, mint a jobb (gyaníthatóan a középen álló Hajdu is felkészült már lélekben a középkezdésre), a jelenlévők nem hittek a szemüknek, amikor látták: Nicsenko lövése után a labda végül a kapu mellé ment.
A térfélcsere után ott folytatódott a játék, ahol korábban abbamaradt, már amennyiben ismét annál a kapunál alakult ki rögvest helyzet, ahol Nicsenko az első negyvenöt perc végén hibázott –ezúttal Ferenczi fejelt mellé. A támadás kapcsán érdemes kissé elidézni a vendéglátók legagilisabb játékosánál, a román származású Daniel Rednicnél, aki ezúttal is remekül ívelt középre. A huszonnégy éves játékos rendre jól húzott el a bal oldalon, minden megmozdulásán érződött: képzett labdarúgó. Ezzel a meghatározással egyébként alighanem a győri tréner, Tamási Zsolt is egyetért, hiszen a csereként beküldött Regedei Csaba legfőbb feladataként azt kapta, hogy valamiképpen állítsa meg Rednicet. Egervári Sándornak erre az volt a válasza, hogy az ugyancsak csereként beállt Czvitkovics Péter mind többször cserélt helyet a román légióssal.
Később egyre jobban érződött a vendéglátókon, el akarják dönteni a mecscset, és egyre jobban kapujuk előterébe szorították a zöld-fehéreket. Ezzel persze nagyobb terület maradt a győriek támadói előtt, nem volt hát rossz gondolat Tamásitól, hogy Nicsenko helyére a villámléptű Herczeg Miklóst küldte be, legalábbis a csere jogosságát támasztotta alá az az eset, amikor a támadó lövését csak üggyel-bajjal tudta hárítani Hajdu.
Amikor Ferenczi megmutatta, ő is képes akkora helyzetben hibázni, mint Nicsenko (vajon melyik volt nagyobb lehetőség?), sokan úgy vélték: itt ezen a meccsen nem esik gól. És még többen voltak ezen a véleményen, amikor Illés Béla első, igazán rá jellemző megmozdulása nyomán Sebők Zsoltnak kellett óriási bravúrt bemutatni.
Szóval, úgy festett, a gól nem és nem akar összejönni.
Mígnem aztán az örökifjú MTK-támadó csak kilőtte a felső sarkot. A díszpáholyban helyet foglaló Katzenbach Imre, a Tápiószecső megfigyelőként jelenlévő trénere – mint ismeretes, a Magyar Kupában az MTK az NB III-as gárdával meccsel – újfent konstatálhatta, hogy a Hungária körúton szimplán csak Bélának nevezett futballista, bármit is csináljon hetven percig, bármikor képes eldönteni a mérkőzést. A hazai vezetés után az lett a legfőbb kérdés, hogy a Győr képes-e változtatni és minden mindegy alapon rohamozni, csakhogy Böjte Attila bődületeset hibázott – ebből lett a tizenegyes, úgyhogy végérvényesen el is dőlt a meccs.
A semleges néző bánhatja, mert az utolsó öt perc nem akármilyen izgalmakat ígérhetett volna. Az MTK mindenesetre megérdemelten győzött, és tovább növelte előnyét – legalábbis a Győr előtt.

Percről percre

4. perc: Szanyó cselezgetett a bal oldalon, majd a tőle beljebb helyezkedő Németh Norbert elé tolta a labdát. A bal oldali középpályás jobb lábbal, 15 méterről kapura lőtt, balszerencséjére a labda a felső kapufát súrolva került az alapvonalon túlra.
5. perc: Illés vitte fel a labdát nagy lendülettel a balösszekötő helyén. Rávezette a vendégvédőkre, aztán pedig az akciót kísérő Rednic elé passzolt. A bal oldali középpályás éles szögből, 14 méterről egyből lőtt, a labda azonban a bal kapufa töve mellett hagyta el a játékteret.
31. perc: Németh Norbert nagy lendülettel vitte fel középen a labdát. A hazai tizenhatos előtt balra passzolt Szanyóhoz, aki csinált egy cselt, majd jobbal a túlsó oldalon, üresen érkező Perichez továbbított. A jobb oldali középpályás oda rúghatta volna a labdát, ahova akarja, ám ő hanyag eleganciával a kapu fölé emelt.
34. perc: Illés ment el a bal oldalon, az alapvonalnál járt, amikor jól látta, hogy Zavadszky középen egyedül érkezik. Visszagurított a társ elé, Za-vadszky pedig jobbal csúnyán kapu fölé lőtt. Nem mentség a középpályás számára, hogy mire lövésre lendült a lába, addigra a kétségbeesve menteni igyekvő Jovanovics is szorongatta.
45. perc: Csodás akciót vezetett az ETO, mégsem született gól. Szanyó indította remek ütemben Pericet a jobb oldalon. A középpályás középre emelt, Weitner visszafejelte a labdát az érkező Németh Norbert elé. Már a középpályás is lőhetett volna, ám ő a kapunak háttal álló Nicsenkóhoz paszszolt. Az ukrán csatár egy remek csellel becsapta Szmiljanicsot és Komlósit, a talpával húzta el a labdát, így a kapu felé fordult, és már csak a dermedten álló Hajdúval állt szembem, ám tíz méterről, jobbal a jobb kapufa mellé lőtte a labdát…
69. perc: Németh Norbert ugratta ki Herczeget a balösszekötő helyén, a cserecsatár a hazai tizenhatos sarkánál csinált egy cselt befelé, majd jobbal lőtt, Hajdu bravúrral a jobb alsó sarok előtt kaparintotta meg a labdát.
70. perc: Zavadszky nagyszerűen ment el a jobb oldalon, jól adott középre, Ferenczi ballal, hét méterről kapura lőtt, Sebők azonban kiütötte a labdát.
74. perc: Ferenczi fejelte le a labdát Illés elé, a hazaiak kedvence 17 méterről jobbal hatalmas lövést küldött kapura, Sebők a levegőben úszva beleütött a labdába, amely a bal kapufa tövéről pattant az alapvonalon túlra.
76. perc: Rednic tört előre a bal oldalon, nagyszerűen ívelt középre, Zavadszky magasan felugorva tíz méterről a kapura fejelte a labdát, ám Sebők parádés mozdulattal a mezőnybe ütötte azt.
77. perc: Zavadszky emelt középen Illéshez, a hazaiak tízese mellel maga elé tette a labdát, majd várt egy ütemet, így a menteni igyekvő Böjtét megzavarta, aztán jobb belsővel a kapu közepébe, a léc alá lőtt. 1–0
86. perc: Czvitkovics ugratta ki középen Andronicot, Böjte azonban lefülelte az átadást, de mégis hibázott, mert röviden tolta haza a labdát, így aztán Andronic lecsapott rá, s a kétségbeesett győri védő már csak visszahúzni tudta az MTK játékosát. Megyebíró természetesen egyből a 11-es pontra mutatott és teljes joggal kiállította Böjtét. A büntetőt Ferenczi végezte el, s jobb lábbal nagy erővel a kapu bal oldalába lőtte a labdát. 2–0

Mestermérleg

Egervári Sándor az MTK vezetőedzője
Az első félidőben szervezetten védekezett és remekül kontrázott a Győr. Fordulás után felpörögtek játékosaim, és a szerkezeti váltásnak köszönhetően fölülkerekedtünk. Ezért mindenképpen megérdemeltük a győzelmet.

Tamási Zsolt a Győr vezetőedzője
Hetven percig megvalósítottuk mindazt, amit elterveztünk, aztán viszont középpályásaim közül többen elfáradtak, és az ő helyükre nem tudtam minőségi játékosokat becserélni. Saját amatőrségünk miatt veszítettünk, hiszen olyan ziccerekben hibáztunk, amelyekből gólt, gólokat kellett volna szerezni.