Nehezen csitulnak az úgynevezett Rusznyák-ügy esetleg Hegyi-affér hullámai: bár a szövetség fegyelmi bizottsága már meghozta döntését az esettel kapcsolatban mint ismeretes, egy felkészülési mérkőzésen az Alba Volán szlovák centere bottal, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott a ferencvárosi hátvédnek , s 150 ezer forintnyi pénzbüntetésre ítélte a fehérvári játékost, a sportág élete nem tért vissza a normális kerékvágásba, ugyanis többeket felháborított a valljuk be, meglepően enyhe ítélet.
A sértett már szombaton kifejtette véleményét – Hegyi Zoltánnak elege van –, elmondta, részrehajlónak tartja a fegyelmi bizottság határozatát, és utalt rá, másokat jóval kisebb vétségért is sokkal komolyabb szankciókkal sújtottak. Konkrétan egy esetet emelt ki, méghozzá Sándor Szilárd tavalyi kálváriáját – a válogatott dunaújvárosi csatár egy héttel lemaradt a bajnokság nevezési határidejéről, s ezért félmillió forintos büntetéssel sújtották.
Sándor Szilárd: Az elsô pillanatban azt hittem, lemaradt egy nulla az összeg végérôl
– Az első pillanatban azt hittem, lemaradt egy nulla az összeg végéről – felelte megkeresésünkre Sándor. – Amikor kiderült, nem elírásról van szó, mit mondjak, meglehetősen ideges lettem. Ezek szerint a szövetség számára nagyobb vétek, ha valaki egy héttel lemarad az átigazolási szezonról, mintha súlyos sérülést okoz, ráadásul szándékosan. – Tavaly nem reklamált a büntetése miatt. – Akkor nem volt miért. Elismerem, hibáztam, meg is kaptam a büntetésemet. Németországba akartam szerződni, nem sikerült, és közben itthon kicsúsztam az időből. – Az összeg nagysága sem lepte meg? – Jó, ha az ötödére számítottam. Ha jól tudom, egy játékengedély tizennégyezer forint, gondoltam, ha példát is akarnak statuálni velem, rámvernek százezret. Erre kaptam félmilliót. – És részletfizetési lehetőséget. – Így van. Szívtam a fogam, de nem protestáltam… – Egészen eddig. – Ön szerint normális dolog, hogy egy alig másfél hónapja Magyarországon játszó játékos egy szándékos durvaságért harmadát sem kapja, mint egy válogatott játékos egy tulajdonképpen adminisztratív hibáért? – Mire akar célozni? – Semmire, csak szeretném, ha a döntéshozók elgondolkodnának egy kicsit. Tudom, semmi esélyem, hogy akár egy forintot is viszontlássak a pénzemből, és nem is ezért háborgok. Sokkal inkább azt szeretném, ha Rusznyákot büntetnék meg méltóképpen. Milyen ítélet az, amelyre még a saját egyesületének vezetői is azt mondják, méltányos? – Ha jól tudom, a fehérváriak külön is megbüntették. – Nevetséges! Az a pénz házon belül marad. Rusznyák felveszi a fizetését a Volántól, majd befizeti a klub kasszájába. A szövetségnek meg százötvenezerrel kiszúrják a szemét. Nem beszélve arról, hogy korábban egy ilyen szabálytalanságért eltiltás is járt. Most meg csak ennyi. Ha ezt komolyan gondolják az illetékesek, rosszul is elsülhet. Mi lenne, ha a bajnoki döntőben erre alapoznánk a taktikánkat? Az első mecscsen levadásszuk a Volán legjobbjait, aztán befizetjük a büntetést és nyerünk… A bajnoki cím megér pár százezer forintot… – Ezt nem mondhatja komolyan! – Persze, hogy nem. De egy ilyen ítélet után ki tehetne később szemrehányást? Mert remélem, minket sem büntetnének komolyabban. Ezzel a döntéssel lejáratják a sportágat. A pólósoknál két ütésért hónapokra meszeltek el embereket, a focistáknál a debreceni Bajzát is mesélhetne. Rusznyák pedig vígan játszik. Ezt viszont a többi csapat játékosainak nehéz elviselniük. – A hét végén, az újvárosi Interliga-mecscsen mégsem volt különösebb botrány. – Pedig a szlovák ezúttal is keménykedett. Aztán, ha valaki levadássza, a volánosok lesznek a legjobban felháborodva. – Mit lehetne tenni az ügyben? – Kezeljék egyenlően a klubokat és a játékosokat, ne számítson, ki hol játszik, ne kezeljenek egyeseket "kisemberként”. Nem lenne semmi gondom, ha Rusznyák a megfelelő büntetést kapta volna. De így kinyílik az ember zsebében a bicska…