ATLÉTIKA - Elnökválasztás

– Hányan vállalnák a feladatot? – kérdeztük Schulek Ágostont, a jelölőbizottság elnökét, aki 1991-től tíz éven át állt a MASZ élén. – Egyelőre két jelöltünk van. Rábold Gusztáv, a budapesti szövetség elnöke, és Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnok, az évszázad magyar atlétája, aki jelenleg ügyvezetőként irányítja a szövetséget. Persze a hátralévő időben új nevek is felkerülhetnek a listára, sőt a küldöttek húsz százalékának javaslatára a közgyűlésen is lehet jelöltet állítani.– Igaz, hogy az atlétatársadalom pénzes megváltóra vár?– Sokan másfél évvel ezelőtt is erről álmodoztak, ám csalódniuk kellett. Héder nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most is nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan elnök, aki nem kötődik valamilyen módon a sportághoz, hasznunkra lenne. Természetesen nagyon örülnék egy olyan jelöltnek, aki amellett, hogy sikeres az üzleti életben, szívén viseli a sportágunk sorsát is. Hisz a MASZ elnöki posztja nem jár olyan erkölcsi haszonnal, mint ahogyan sokan képzelik. Az elnöki székből nem vezet egyenes út a sportdiplomáciai karrierhez. Az atlétatársadalom most olyan vezetőt szeretne, aki anyagilag, erkölcsileg és szervezetileg is rendbe teszi a sportágat.– Miért, most milyen a helyzet?– Az előző évtizedben a MASZ rangot és tekintélyt vívott ki magának. Csak olyat vállaltunk, amit teljesíteni is tudtunk. Olyan eseményeket, Európa-kupákat, konferenciákat, Európa-bajnokságot rendeztünk, amelyek kivétel nélkül anyagi és erkölcsi haszonnal jártak. A meglévő szerény lehetőségeink között volt stratégiánk. Jelenleg csak kötelezettségeink vannak, köztük olyanok, amelyeket pillanatnyilag nem tudunk teljesíteni. Ilyen a versenyzők eredményességi juttatása. Előbb-utóbb mindenki megkapja a járandóságát, hiszen ennyivel tartozik a szövetség a tagjainak.– A hírek szerint nemcsak a tavaly márciusban meglévő százhetvenegymillió forintos tartalék fogyott el mára, hanem több mint százmillió forintos tartozást halmozott fel a szövetség.– Jelentős tartozásaink vannak, és ennek oka a valódi lehetőségeken felüli költekezés. Például a MASZ korábban havi háromszázezer forintért bérelte az irodáit, most az új helyen kétmillió forintot fizet ugyanezért. A költözésről szóló döntés felelőtlen volt, ráadásul az elnökség háta mögött született, és olyan előnytelen szerződést írtak alá, amelyet felbontani sem tudunk. – Kinek hozott hasznot e változtatás?– Én is csak pletykákat hallok, tény, hogy a döntés alapszabály-ellenes volt. – Ilyen anyagi körülmények között lesz-e pénz a legjobbak felkészülésére?– A Magyar Olimpiai Bizottság támogatása biztosíték erre, azonban ügyelni kell arra, hogy racionálisan használjuk fel a rendelkezésünkre álló anyagiakat. Azt például a világ egyetlen országa sem engedheti meg magának, hogy egy világbajnokságra minden versenyző edzője kiutazzon. Nálunk tavaly ez történt. A vébérészvétel így a tervezett nyolcmillió forint helyett huszonnégymillióba került. Többek között ezen úszott el a szakosztályok támogatása és több edzőtáborozási lehetőség is. Persze e döntés, amelyet csak egy laikus hozhatott, akkor nagyon népszerű volt. – Azok a versenyzők, akik a szép ígéreteken kapva harcosan követelték a jussukat, elfogadják-e majd az új helyzetet?– Kénytelenek lesznek, hiszen még a klubok sem kapták meg a beígért támogatásokat, amelyekre kilencvennyolc óta mindig számíthattak. Hozzáteszem, ez nem lenne a MASZ kötelessége, más szövetségeknél ez nem is szokás, azok inkább tagdíjat szednek. Ám tudjuk, hogy az edzők és a versenyzők nehéz körülmények között dolgoznak. A kilencvennyolcas Európa-bajnokság nyereségéből 2005-ig évente negyvenmillió forintot tudtunk volna szétosztani. Ez a terv a múlté. – A kedvezőtlen helyzet nem veszélyezteti a világversenyeken való részvételünket?– Azt nem, hiszen a nemzetközi szövetség országonként meghatározott számú atlétának fizeti az utaztatását. Az viszont kérdéses, hogy hol, milyen létszámú csapattal tudunk indulni. Az elmondottak ellenére optimista vagyok. Az elmúlt másfél év tévedés volt, de szerencsére az eredmények rövid távon nem az elnökségtől függenek. Tehetségek szempontjából jól állunk, ezt a tavalyi közgyűlésen is elmondtam. Tíz-tizenöt olyan versenyzőnk van, aki ott lehet a világ legjobbjai között. Ezt a müncheni Európa-bajnokság sikere is bizonyította.– Ennek ellenére az üzleti életből eddig senkit sem sikerült rávenni arra, hogy pályázzon az elnöki székbe. Lehet, hogy a túl nagy feladat elriasztja az embereket? – Nem hiszem, hogy ez lenne az ok. A MASZ vezetése sok időt és sok energiát kíván. A gazdasági élet részvevőinek támogatását nem feltétlenül ezen a módon kell elnyernünk.