Büszke volt a szakmai igazgató

Hogy miért nem győztek?
Nos, Várhidi Péter székesfehérvári edző szerint azért nem, mert a Ferencváros rúgta az első gólt:
"Dragóner Attila találatáig nem is volt igazán komoly lehetősége a riválisnak, miközben mi nem egy nagy helyzetet elpuskáztunk – kesergett a szakember. – Megjegyzem, az hogy nem találtunk a Fradi kapujába, az elsősorban Szűcs Lajos érdeme, én bizony régen láttam kapustól ilyen jó produkciót. Miután hátrányba kerültünk, titkon még bíztam benne, legalább az egyik pontot itthon tartjuk, de a gyorsan bekapott második gól szertefoszlatta a reményeimet. Kinyíltunk, megpróbáltuk a lehetetlent, de mivel elég lassú védőink vannak, rutinos ellenfelünk kihasználta a hibáinkat. A vereség különben azért is bosszantó, mert amire készültünk, vagyis Tököli Attila, Gera Zoltán, valamint Szili Attila semlegesítésére, azt úgy érzem, tisztességgel megoldottuk, csak azzal nem számoltunk, hogy a Ferencvárosnak van egy Dragóner Attilája meg egy Lipcsei Pétere… Ettől függetlenül nem jelenteném ki, hogy elégedetlen vagyok a csapatommal, hiszen szombat este úgy futballozott, hogy idehaza bármelyik együttest megverte volna. Egy kivételével…”
Lapunknak adott értékelése után Várhidi Péter következő dolga az volt, hogy az öltözőfolyosót elhagyó Szűcs Lajoshoz lépett, és néhány elismerő szó kíséretében megrázta a kezét.
"Ha az ellenfél szakvezetője megdicsér, az szerintem mindent elárul – mosolygott a zöld-fehérek kapusa. – Annak sokkal jobban örülök, hogy győztünk, méghozzá jó játékkal! Lipcsei Péter előtt pedig le a kalappal, mert amit ezen a találkozón teljesített, az valóban csodálatos volt. Egyébként a lefújást követően a klub kommunikációs irodáján dolgozó kedves munkatársaktól megtudtam, ez volt az ötvenedik olyan meccsem a Fradiban, amit kapott gól nélkül zártam. Mi tagadás, emlékezetesre sikeredett a jubileum. Hálás vagyok Józsa Miklós kapusedzőnek, aki a sérülésem és az azzal járó egyhetes kihagyásom után tökéletes állapotba hozott.”
Ezek után Lipcsei Péter produktuma mellett sem mehetünk el szó nélkül. A válogatott formában játszó középpályás mindhárom fővárosi gólból kivette a részét, előbb előkészítőként jeleskedett, hogy aztán kétszer is magára vállalja a befejezést.
"Elfáradtam – fújt egy nagyot a Ferencváros egyik legjobbja. – Nehéz mérkőzésen vagyunk túl, a Videoton sokáig jól futballozott, miközben az első félidő második felében mi kisebb gödörbe kerültünk, és én speciel akkor voltam a holtponton. Szerencsére gyorsan talpra álltunk, belőttük az első gólunkat, onnantól fogva pedig esélyt sem adtunk a fehérváriaknak. Nagyon sajnálom, hogy a drukkereink nem láthatták ezt az összecsapást. Igaz, az plusz motivációt jelentett számunkra, hogy tudtuk, az utcán ott fagyoskodnak a leglelkesebb szurkolóink. Persze, hallottuk őket, és legalább az vigasztalt bennünket, hogy hozzánk hasonlóan boldogan mehettek haza.”
E helyütt még egy véleményt illik idézni, mégpedig Garami Józsefét:
"Egy jó meccsen egy jó Videotont múltunk felül – fogalmazott a zöld-fehérek szakmai igazgatója. – Az első felvonásban a házigazdáknak volt egy erős húsz percük, elismerem, akkor akár a vezetést is megszerezhették volna. Ugyanakkor én azt mondom, a helyzetek alapján teljesen megérdemelten nyertünk. Még úgy is, hogy ritka kemény sorozatot tudhat maga mögött néhány játékosom, nemcsak a bajnokságban, hanem a nemzetközi kupában, illetve a válogatottban is helyt kell állniuk. Büszke vagyok arra, hogy egyik fronton sem lehet rájuk panasz. És büszke vagyok a minket elkísérő fanatikusokra is, nagy kár, hogy kizárták őket. Elhihetik nekem, hiszen én láttam a mérkőzést, szép akciókról maradtak le…”