Hét perc és Budai kellett

A hazaiak is a szemükkel voltak elfoglalva, törölgették szegények, bevallottan nem erre számítottak. Ôk, akik a jelenlegi keretükből öt játékost is adtak a világbajnokságon szereplő gárdába szándékosan alakították úgy a programot, hogy a Volánnal kezdjenek, "Túl leszünk a legkönnyebb riválison”, mondogatták.
Nos, túl vannak, de már nem beszélnek holmi könnyedségről…
Amúgy az Oswiecim jól kezdte a derbit, a mintegy 1200, hangos szurkolóját diadalittassá téve már az ötödik percben megadásra kényszerítette Budai kapust. A viharos lengyel rohamokra Stebnicki tette fel a koronát, ő volt az, aki Svasznek kiállítása Gonera kipattanó lövése után munkát adott az eredményjelző kezelőjének.
Öt perc kellett még a közlekedésieknek, míg magukhoz tértek, onnantól aztán nem volt megállás! Hét perc színtiszta, bámulatos, elsőrangú hokit mutattak be a fehérváriak, olyat, amitől még az ittenieknek is elállt a lélegzetük. A nagy visszatérő, a sérüléséből felépülő Ocskay Gábor adta meg a lökést, a svédországi vb-n többek között NHL-játékosok lövéseit hatástalanító Jaworszki sem bírt csatárunkkal. Rusznyákkal meg pláne! Az Alba szlovák légiósa megmutatta, milyen az, amikor nem az ellenféllel (mondjuk a ferencvárosi Hegyivel…), hanem a koronggal törődik: Simon és Fedor átadásából két iszonyatos nagy gólt ragasztott a vendéglátók kapujába. A show-ból természetesen Palkovics sem maradhatott ki, jött a szokásos fonák, teljesen elgörbítve a meglepődött lengyelek ajkát. A nyitóharmad zárásaként Budai védett ziccerben – a 4–1-es előny felettébb megnyugtatónak tűnt.
Kangyalék is így gondolhatták, hiszen a folytatásban lazábbra vették a figurát, bizony, ha nincs Budai Krisztián, melegebb lehetett volna a pite. De Budai volt, Budai mindent fogott, a legnagyobb ziccerekben, egy az egyben is megnyúlt, szó szerint kivédte a lengyelek szemét. Látszott rajta, élvezi a mecscset, még az sem zökkentette ki nyugalmából, hogy Klisak és társai oda oda szúrkáltak neki.
Palkovics is szúrt, Ocskay passzába, amitől végleg padlóra kerültek a hazaiak. Jan Jasko fiai szinte hibátlanul tették-vették a pakkot, a védők, a sokat vállalkozó Tőkésivel az élen rendre megálljt parancsoltak a mind ritkábban érkező rohamoknak (rohamoknak? – bocsánat, inkább támadásocskáknak…), ha kellett, akkor meg ugye ott vol Budai. Maximum az róható fel a fehérváriaknak, hogy bele-belement a csínbe, az adok-kapokba, felültek a provokációnak – persze, a jégen farkastörvények uralkodnak, a gyengék általában elvéreznek, az okos enged, szamár szenved elv inkább illik a többi a csapatsportágra.
Az utolsó húsz percben már egyik gárda sem erőltette a játékot, fejben már az öltözőben jártak a fiúk. "Hoppá!”, hallatszott aztán jó fél óra múlva a Volánéban, a belépő Jasko volt az, aki így köszöntette a már Dunaferr-re hangoló fiait. Hiába no, úgy tűnik, szombaton a magyar derbi lesz a "rangadó”.

Mestermérleg
Karel Suchanek: – Nem játszottunk jól, megérdemelt a magyarok győzelme. Nem tudom, mi történhetett, ez a teljesítmény nagyon gyenge volt.
Jan Jasko: – Kiváló kapusteljesítménnyel nyertünk. Rosszul kezdtünk, de volt egy szakasz, amikor minden bejött. Nem számítottam arra, hogy ilyen simán nyerünk. Jöhet a Dunaferr elleni döntő!