Bártfai idei első sikere

Bártfaiék az idén is többször álltak már közel a futamgyőzelemhez (van is egy második és egy harmadik helyük), ám valahogy sohasem jött össze az első hely. Általában a technika ördöge babrált ki velük, úgyhogy a sofőr jóformán csak a célban nyugodhatott meg.
A Renault Buggyt kormányozó pilóta másodikként kezdte a vasárnapot, méghozzá 28 másodperccel lemaradva Murczin Zsolttól. Utóbbi sofőr azonban eltévedt a második versenynapon, és Bártfai egyszercsak azt látta, hogy az egyik pályán Murczin jön szembe. Attól kezdve már nem kellett mást tennie, mint ellenfele mögött beérni a célba, és már övé volt a vezető hely.
A második helyen Tóth Levente érkezett. Megbízható, egyenletes teljesítménnyel, szép csendben – ahogy szokott. A dobogó harmadik fokára a néhány nappal ezelőtt még az egyiptomi sivatagban száguldó Kis Sándor állhatott, aki az első nap nagyon eltévedt, ennek volt betudható a nagy hátránya.

És akkor a kiesőkről. A bajnoki címet már az előző viadalon begyűjtő Benyó Miklós ezúttal az első gyorsasági szakaszig sem jutott el, mert az etapon ijesztő hangokat hallott a motorból, és úgy döntött: inkább kiáll. Az ötszörös terepralibajnok Gál István a második nap második szelektív szakaszán adta fel a küzdelmet a negyedik helyről, mert a saját építésű terepjárónak nem volt töltése. Liszi László Pajerójában a terepváltó mondta be az unalmast, mindjárt az első szakaszon, Korda Erik Subarujának motorja pedig "vizet szippantott”. A Dakarra készülő Jakab Tamás leendő szervizautójával, egy Toyota Landcruiserrel állt rajthoz, és biztosan az élbolyban végzett volna, ha... Ha a második napon nem száguld le "ezerrel” egy lejtőről, nem ugrat át a műúton és nem esik bele a másik oldalon egy mély árokba. Húsz percet vesztegelt ott, mire a hely vadász kirángatta a kocsiját a kátyúból.
Izgalmas verseny volt tehát: sok kiesővel, nehéz pályákkal és egy olyan győztessel, aki nagyon megérdemelte már ezt a húsz pontot.