Mészöly Kálmán, a kitagadott

Mészölyről és az ő száműzetéséről a Vasasból. Vagy másként: Mészölyről és a politikáról. Sajnos egyszerűen nem lehet megkerülni, kihagyni az intenzív árokásást az ő esetében, mert bizony oda-vissza ezzel érvelnek a főszereplők. Tehát, amint arról beszámoltunk, a Vasas tisztújító közggyűlésén hat tartózkodás mellett a résztvevők egyhangúlag megszavazták, hogy Mészöly Kálmán kikerüljön az elnökségből. Azt a férfit nyilvánították nemkívánatos személynek, aki gyakorlatilag egész életében rajongott a piros-kék egyesületért. Ám akiről az elmúlt években sok vasasos ember mondta: hiába van irigylésre méltó pozícióban, nem segít a korábbi kormány által enyhén szólva nem szeretett egyesületen.
Mondom, bolond világban élünk. Ha igazak is lennének a Mészöllyel szembeni vádak, neki akkor is ott lenne a helye a Vasasban, és nemcsak a múltja, hanem az angyalföldi egyesület jövőbeni megítélése miatt is.

Félve járt a Fáy utcába

– Bántja, ami történt, vagy nem foglalkozik vele?
– Természetesen nagyon bánt, és igazából még fel sem fogtam, micsoda sértés ért. Nem voltam ott a közgyűlésen, mert Svédországba utaztam a válogatottal, így csak hallomásból tudom, mi történt. Megdöbbent, hogy csaknem egyhangúlag szavaztak ellenem. Még egyszer mondom, nagyon fáj mindez, de valahol a lelkem mélyén meg sem lepődtem a döntésen.
– Meg sem lepődött? Ezt nem hiszem.
– Pedig így van. Az az elnökség, amely engem, ne szépítsük, kirúgott a Vasasból, komolytalan társulat, olyan emberek közössége, akikre most már én sem vagyok kíváncsi. Nem akarok senkit megsérteni, de igazi gittegylet volt az, soha semmiről sem döntött. Ha ezt vesszük alapul, nincs mit sajnálnom.
– Lehet, hogy a korábbi elnökség gittegyletnek tűnt a szemében, ám csütörtökön befolyásos üzletemberek kerültek a klubhoz, akik, ha akarnak, újra sokat tehetnek a Vasasért. Hogy azt ne mondjam, megint felvirágoztathatják a tönkretett és lesajnált egyesületet.
– Erről én nem akarok véleményt formálni.
– Arról viszont bizonyára megvan a véleménye, miért is szavaztak ön ellen, és miért nincs szükség Mészöly Kálmánra a Vasasnál.
– Nem akarok túl sokat erről beszéli, mert a végén még azt mondják, sajnáltatja magát a Mészöly. Már így is félve jártam ki az utóbbi időben a Fáy utcába.
– Úgy érezte, nem szívesen látják azon a pályán, ahol mindig is futballozott?
– Sokszor bizony úgy. Nem akarok neveket mondani, de többeken láttam, mennyire zavarja őket, hogy ott vagyok a lelátón.

Nem nyitott ki a szauna

– Még egyszer megkérdem: ön szerint miért szavazták ki az elnökségből?
– Ha már muszáj erről beszélnem, hát muszáj lesz belekevernem a politikát, mert egyértelmű, erről van szó. A Vasasban sokan nem nézték jó szemmel, hogy Orbán Viktor a barátom. Hát kérdem én, bűn ez? Miért ne lábteniszezhetnék vele, miért ne tarthatnánk a kapcsolatot, és nekem miért ne lehetne véleményem a politikáról?
– Egy dolgot egyszerűen kötelező közbevetnem, ha már a politikát említette: ön a hetvenes-nyolcvanas években büszkén hangoztatta, hogy baloldali beállítottságú, néhány éve pedig épp a másik oldal sikereiért emelte fel a hangját.
– Ha lehet, most ne keverjük bele a múltat. Én tudom, hova tartozom, és ez a fontos.
– Értem… Azt viszont bizonyára hallotta már, mivel "vádolják” önt a Vasasnál, épp az imént büszkén említett kapcsolatai miatt. Vagyis sokat tehetett volna korábbi klubjáért, felemelhette volna a hangját, mint Orbán Viktor barátja, mint a profi liga egyik vezetője…
– Dehát mi ellen kellett volna felemelnem a hangom, és egyáltalán miről beszélgetünk? Remélem, nem akar előállni azzal a hamis teóriával, hogy bárki üldözte a Vasast az előző kormány ideje alatt, mert ez egyszerűen nevetséges állítás. Aki ilyet mond, az elferdíti az igazságot, és mellébeszél. A Vasas saját magát tette tönkre, saját magát lehetetlenítette el, ez nem is lehet vitás.
– Bizonyára emlékszik arra a közgyűlésre, amit a József Attila Művelődési Házban tartott a klub, és amelyen ön még a Vasas elnöksége tagjaként szólalt fel. Ott volt az egyórás késéssel megjelent Deutsch Tamás akkori sportminiszter, a nézőtéren pedig több száz Vasas-sportoló és szurkoló ült abban a reményben, hogy a miniszter úr majd megnyugtatja őket, senki sem akarja megszüntetni, ellehetetleníteni a klubot. Arra a közgyűlésre azért került sor, mert néhány nappal azelőtt az ISM át akarta venni az összes Vasas-létesítményt.
– Nem tudom, ebből mit akar kihozni, de nem győzöm hangsúlyozni, a Fidesz-kormány nem akarta bántani a Vasast. Azt például tudja, hogy Orbán Viktor miért nem jár már a Fáy utcába?
– Hallottam ilyen-olyan történetet, bezárt szaunáról, lelakatolt ajtóról.
– Pontosan! Orbán Viktor rendszeresen a Vasas-pályán edzett, ez nem volt titok, mint ahogyan az sem, hogy szimpatizál az egyesülettel, és talán még komoly tervei is lettek volna a Vasassal, ha nincs ez az elképesztő és szerencsétlen szituáció. Szerette volna igénybe venni a Fáy utcai sporttelep szaunáját, ám azt nem nyitották ki az ő kedvéért sem. Hogy ezért ki volt a felelős, azt most már felesleges firtatni, bár mindenki tudja, hogy ki volt akkor a klubelnök…
– Az rendben van, hogy az állami vállalatok később az Újpest mögé sorakoztak fel, ám azért csak megérdemelt volna egy kis segítséget, ha máshoz nem, hát az életben maradáshoz a Vasas és a Kispest is. Ezért sem emelte volna föl a hangját?
– Én ahogy tudtam, segítettem a Vasason, és visszautasítom azokat a vádakat, hogy nem volt fontos számomra az egykori klubom. Ne felejtse el, a korábbi években hányszor jöttem vissza, vállaltam el az edzőséget, felesleges hangoztatnom, mit jelent számomra a klub. Ezért azt érdemeltem, amit most kaptam? De nemcsak hozzám, hanem Géza fiamhoz is hasonlóan közeledtek, róla is mindenki tudja, mennyire szereti a Vasast. Aztán mégsem kapott lehetőséget. Számomra megmagyarázhatatlan, hogyan irányíthatja a futballcsapatot Iványi Károly, és miként ülhet a kispadon Szapor Gábor és Haász Sándor. Semmi bajom velük, de hát ez mégiscsak a Vasas.
– Azt is a fejéhez vágták a közgyűlésen, hogy sohasem vett részt a tanácskozásokon, egyszerűen nem érezte fontosnak, hogy részt vegyen a klub életében.
– Hát ki merészel ilyet állítani?! Ezt kikérem magamnak!
– Árulja el, mikor volt utoljára elnökségi ülésen.
– Arra nem emlékszem. Bizonyára előfordult, hogy nem mentem el, de hát ne felejtse el senki, hogy rengeteg a teendőm.

Teniszparti az új elnökkel

– Talán hallotta, hogy a frissen megválasztott ügyvezető elnök, Markovits László, akinek egyébként ehhez a döntéshez semmi, de semmi köze, sajnálatát fejezte ki, hogy Mészöly Kálmán hivatalosan nem tartozik a Vasashoz, kijelentette: politikamentes klubot kíván vezetni, és ha úgy adódik, felveszi a kapcsolatot önnel.
– Markovits Lászlót jól ismerem, ráadásul néhány héttel a megválasztása előtt, amikor már az esélyesek között emlegették, együtt teniszeztem vele. Természetesen szóba került a jövő, és azt kérdezte tőlem, számíthat-e rám. Én persze azt mondtam: igen, üljünk le, beszélgessünk, a Vasasért hajlandó vagyok bármire. Aztán most jött az elnökség döntése, és nem tudom, hogy mit is kezdjek ezzel a beszélgetéssel.
– El tudja képzelni, hogy soha többé nem teszi be a lábát a Vasas-pályára?
– Nem hiszem, illetve, ahogy már az imént mondtam, sokszor éreztem azt, hogy nemkívánatos személy vagyok. De a Vasasban töltött éveket senki sem veheti el tőlem, és én sokkal többet tettem ezért a klubért, mint azok az emberek, akik fel- és eltűnnek a Fáy utcai lelátón.