Ami Argentínának sem sikerült

Akciógólt szerezni a skandinávok ellen másfél órán keresztül hiába igyekezett Gabriel Batistuta, Claudio López, Hernan Crespo vagy éppen Kily González – ez "Kenőnek” öt perc alatt összejött."Bár azzal a szándékkal utaztam ide, hogy gólt szerzek, legszebb álmaimban sem fordult meg, hogy mindez ilyen hamar sikerül – mosolygott a csatár. – Fehér Csaba nagyszerűen ment el a szélen, láttam, hogy észrevesz engem, és tudtam, hogy egyből lőnöm kell, mert közel vagyok a kapuhoz. Most sajnálom csak igazán, hogy néhány perccel később Tököli Attila fejese nem ment be, mert akkor még jobban összetörtek volna a svédek. Így is jobbak voltunk az első félórában, de a szünetben Gellei Imre figyelmeztetett: vegyük úgy, hogy gól nélküli állásról folytatjuk. Sajnos a fordulás után már védekezésre kényszerültünk, de azt hiszem, nem kell elégedetlenkednünk a végeredménnyel. Az iram? Kétségkívül lényegesen gyorsabb volt a tempó, mint egy átlagos magyar bajnokin, de mindenki felvette a ritmust, az otthon futballozók is. Bár el kell ismerni, hogy a végére elfáradtunk.”A vártnál kevesebb dolga volt Király Gábornak, mert bár szünet után a hazaiak uralták a játékot, igazi nagy helyzetük nem sok akadt."Egyenlő erők küzdelmét láttam a kapuból – vélekedett a kapus. – A döntetlent annak köszönhetjük, hogy egységesek voltunk, ha valaki hibázott vagy az ellenfele átjátszotta, ott volt egy másik magyar, és megpróbált segíteni. A legjobb példa erre, hogy kétszer a kapu torkából mentettek a társak, amikor bizony már magam keveset tehettem volna.”A védelem egyik meghatározó tagja volt Dragóner Attila, a középső védő rendre jó ütemben avatkozott a játékba, és végig higgadtan tette a dolgát."Szenzációsan kezdtünk – értékelt a hátvéd. – A gyors gól önbizalmat adott, az előre megbeszélt taktikát pontosan betartva, jól játszottunk, miközben a svédek akcióból egyáltalán nem tudtak helyzetet kialakítani, legfeljebb szögletből, oldalszabadrúgásból keveredtek a kapunk elé. Elégedett vagyok a döntetlennel, noha a mérkőzésben benne volt a győzelem lehetősége is, de szünet után már nagy nyomás alatt kellett futballoznunk. A svédek kitámadtak, s ez a kockázatos taktika a mi malmunkra hajthatta volna a vizet, hiszen egy gyors kontrával újabb gólt is szerezhettünk volna, de nem panaszkodom. Abban reménykedem, hogy a stockholmi eredmény hallatán megjön a szurkolók kedve, telt ház előtt léphetünk pályára San Marino ellen. Szükség lenne a biztatásra…”Lipcsei Péter éveken keresztül kihagyhatatlan volt a válogatottból – aztán éveken keresztül nem volt kerettag. Szombaton kiderült: a rutinos fedezet reaktiválása nem volt rossz ötlet Gellei Imre szövetségi kapitánytól."Azzal a tudattal léptünk pályára, hogy az első húsz perc döntő lehet – magyarázta a középpályás. – Ebben a periódusban egyértelműen mi voltunk a jobbak, irányítottuk a játékot. Noha sokáig vezettünk, nem hittem, hogy már megnyertük a mérkőzést, mert bent a pályán is eszembe jutottak azok a meccsek, amelyeket még akkor játszottunk, amikor Csank János volt a szövetségi kapitány, és nem egy találkozó úszott el az utolsó pillanatokban kapott gólokkal. Szóval tudtam, hogy a lefújás pillanatáig koncentrálni kell, és bár az előnyt nem tudtuk megőrizni, bravúrosnak tartom az eredményt. Ha az egy–egyet nekem a mérkőzés előtt felajánlják, azonnal aláírom.”A tőle megszokott alázatos játékot, a rengeteg futással, ütközéssel, labdaszerzéssel színesített futballt Dárdai Pál ezúttal is hozta. "Tudtam, hogy képesek vagyunk ilyen eredményre, sőt, még jobbra is – jelentette ki a Hertha légiósa. – A hangulat Tatán is jó volt, sokat nevettünk, és ebből már otthon éreztem: nem fél senki, a kellő hittel várjuk ezt a találkozót. Ahogy a meccs előtt is mondtam: a svédek jobban tartanak a mérkőzéstől, mint mi, és nekem elhiheti, ezek után nagyon óvatosan jönnek majd Budapestre. Ami számomra örömteli volt: a gólunk után sem álltunk vissza, hanem próbáltunk idegenben is játszani, támadásokat felépíteni. Ami viszont fájó, hogy volt egy körülbelül húsz-huszonöt perces időszak, amikor gödörbe kerültünk, nem tudtuk megtartani a labdát, és ekkor úgy tűnt, felőrölnek bennünket. Szerdán nyernünk kell, és ha így lesz, az első két meccs alapján nekünk kettő, a svédeknek már négy vesztett pontjuk lesz. Hogy csalódás-e az, hogy nem nyertünk? A futball már csak ilyen: ha mi kapunk gólt az elején, és a hajrában egyenlítünk, most hurráhangulat lenne, fordított esetben hiányérzete van az embernek, hiszen hetven percen át vezettünk. Pedig a végeredmény ugyanaz…”